10/10

5. rész

Lola

Kellemesen elfáradtam, így nagyon jól esett a zuhany. Igyekeztem, mert keresztapu beszámolót kért az első nap tapasztalatairól. Felvettem a váltóruhám, ami egy egyszerű, nyári ruha volt, amin apró playboy nyuszik virítottak. Leheletnyi smink, ami szempillaspirálból és szemceruzából állt. Hajam kiengedtem, majd belebújtam a magassarkúmba. Összedobáltam a sporttáskámat és kivittem az autóm anyósülésére. Visszazártam a kocsit. Mosolyogva néztem a mellette álló fekete Aventadort.

- A tied jobban tetszik - szólalt meg egy hang mögöttem. Egy gyors fordulat után ránéztem a védőre.

- Pedig ugyanolyanok - somolyogtam.

- Nem, a tied színes, míg Ronié fekete, mint egy halottaskocsi - fejtette ki a véleményét, én pedig nem tudtam megállni nevetés nélkül.

- Persze, hogy színes, mert a színek nőiesek és én szeretem a nőies dolgokat - vontam meg a vállam.

- Az látszik rajtad - vigyorgott rám és végigfuttatta rajtam a tekintetét, amitől bizseregni kezdett a bőröm. Te jó ég! - nyögtem fel magamban. - Olyan rég nem szexeltem, hogy már a szimpla nézésével is felizgat.

- De, azért vannak nem éppen nőies megnyilvánulásaid is - fűzte tovább a mondandóját. Értetlenkedve néztem rá.

- Mégpedig?

- Simeone, szerintem azóta is a fogorvosához jár konzultációra - vigyorgott rám szemtelenül, én pedig egy kicsit elpirultam mikor eszembe jutott az eset.

- Nem kellett volna beszólnia Edunak - morogtam az orrom alatt. Nem voltam büszke a tettemre, de akkor sem hagyhattam, hogy provokálja a csapatkapitányom, akinek már volt egy sárga lapja és egyértelműen a kiállítására pályázott Simo.

- Nem ítéllek el - emelte fel a kezeit mentegetőzésképpen. - Sőt! Mindannyiunknak tetszett, ahogy kiálltál a játékosodért.

- Láttátok? - sóhajtottam fel, mire bólintott. - Pedig azt hittem, hogy mindet leszedettük a netről - csúszott ki a számon. Mikor apám meglátta a felvételt, óriási balhét csinált belőle, de nem tudott velem mit kezdeni, hiszen az ő heves természetét örököltem, így csak megpróbálta eltüntetni a videókat. Úgy látszik kevés sikerrel.

- Jobb, ha hozzászoktok, mert az is én vagyok - komolyodtam el. - Most pedig, ha megbocsátasz - léptem távolabb tőle, mert a közelsége furcsa dolgokat váltott ki belőlem - Perezhez kell mennem, hogy beszámoljak rólatok.

- Mit mondasz neki? - kíváncsiskodott.

- Hogy ennyi jó pasival egyszerre még soha nem edzettem a testem - elnevettem magam, mikor megláttam a döbbenettől elkerekedett szemeit. - Most már tényleg mennem kell - indultam meg a bejárat felé. Hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam és egy csókot dobtam neki. - Szia Ramos! - hagytam ott, a még mindig elképedt focistát, hogy az ajtón belépve, még többe botoljak.

- Hú Lola! Meg sem ismertelek ruhában - vigyorgott rám a portugál, mire bemutattam neki a középső ujjam. A többiek felröhögtek.

- Ejnye, kislány! - szólt utánam. - Nem tanítottak meg rá, hogy nem szabad ilyen csúnya dolgokra használni az ujjad?

Megálltam és visszaléptem hozzá. Önelégült fejjel várta, hogy mit fogok tenni.

- Ez jobban tetszik? - néztem mélyen a szemébe és bekaptam az említett ujjam. Körbenyaltam a nyelvemmel, úgy hogy jól lássa, majd a nyálas ujjam végighúztam, a meglepettségtől szétnyílt alsó ajkán. A szemei elfelhősödtek és hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt. A füléhez hajoltam és belesuttogtam.