Lola
Kinyitottam az öltözőt és mikor beakartam csukni, a brazil nem hagyta.
- Azt hitted, hogy hagyom, hogy egyedül zuhanyozz? - zárta kulcsra belülről az ajtót majd hozzám lépett. - Azok után főleg, hogy képes voltál felizgatni az egész csapat előtt? - rántott magához és a csípőjét hozzám dörgölte, hogy érezzem kemény férfiasságát.
- Ó, te szegény - játszottam az önuralmával. - Nem fáradtál el az edzésen? - csusszantam ki a karjai közül és látványosan vetkőzni kezdtem majd beléptem a zuhanyzóba. Alig engedtem meg a vizet, máris éreztem a hátamnak ütköző kemény mellkasát.
- Boszorkány vagy - suttogta a nyakamba rekedten -, az én boszorkányom - fordított maga felé és falni kezdte az ajkaimat. Kezei bebarangolták a testemet, forró lavinát elindítva bennem. - Csináld azt amit edzés végén - nézett a szemeimbe vágytól elfelhősödött tekintettel. Először nem értettem, mit akar, de mikor megcirógatta a combomat, leesett. Lassan feltettem a jobb lábam a vállára és ő belém vezette magát. Egyszerre nyögtünk fel. Olyan mélyen volt bennem, ahogy csak tudott. Eszméletlen érzés volt, így nem csoda, hogy mindketten hamar a csúcsra jutottunk. Pihegve emeltem le a lábam róla.
- Meu bom Deus! - sóhajtott fel, majd tusfürdőt öntött a tenyerébe és mosdatni kezdett. A testem kiabált az érintéséért és ezt ő is észre vette. - Nocsak, még mindig nem volt elég? - húzta mosolyra telt ajkait.
- Mit csináljak, ha ilyen ügyes kezed van? - pislogtam rá huncutul és most én kezdtem őt mosdatni. Kuncogva hallgattam ahogy egyre szaporábban kapkodja a levegőt.
- Neked se volt elég? - haraptam az alsó ajkamba, miközben a kezemet végighúztam újra ágaskodó férfiasságán.
- Megőrjítesz - vesztette el a türelmét és a csempének nyomott. - Ahányszor rád nézek, kívánlak és azonnal érezni akarlak - alig mondta ki, már bennem is volt. Őrült tempót diktálva teljesedtünk ki újra. A lábaim remegtek a fáradtságtól, de hiába voltam kimerült, boldognak éreztem magam, egészen addig míg Thiago meg nem szólalt.
- Szeretlek - nézett e szemeimbe amiket elfutott a könny a vallomása után.
- Én... - pislogtam ki a sós cseppeket, de nem tudtam válaszolni. A gombóc a torkomban nem hagyta.
- Shhhh - csókolta le az arcomat a brazil. - Nem kell még kimondanod. Én csak azért tettem, hogy tudd, mit érzek.
Hozzábújtam és élveztem puha kezei simogatását a hátamon. Így álltunk percekig a ránk zúduló forró víz alatt.
- Lefogod késni a géped - emelte fel a fejemet Thiago és láttam a szemeiben a szomorúságot és a szerelmet. - Én örülnék neki, de te és a blancok nem annyira - eresztett meg egy halvány mosolyt. Lehúztam magamhoz a fejét és megcsókoltam, minden érzést amit neki tudtam adni, belesűrítettem. Mosolyogva váltak el egymástól az ajkaink. Kiléptünk a gőzből, megtörölköztünk és felöltöztünk. Mikor felé nyújtottam a PSG-s mezét, nevetve megrázta a fejét.
- Neked sokkal jobban áll és így legalább valami emlékeztet rám - vigyorodott el.
- Mert szerinted ezek nem? - mutattam a nyakamon lévő szívásfoltokra.
- Pár nap és elmúlnak - lépett közelebb, mutatóujját végighúzva rajtuk, majd ráhajolt az egyikre és erősen szívni kezdte. A gyomromban lévő fáradt pillangók újra repkedni kezdtek az élvezettől. Mikor befejezte elégedetten húzta rajta végig a nyelvét.
- Így mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy - szemlélte meg büszkén a művét. Felnevettem és megcsókoltam.
- Běběchaton, én nem bánnám, ha maradnál, de fél óra múlva indul a géped - kopogott be Ibra az ajtón. Ijedten néztem az órámra.
- Basszus - sziszegtem és kapkodva bedobáltam mindent a táskámba. Az ajtóhoz lépve elfordítottam a kulcsot és kinyitottam. Egy vigyorgó svéd állt velem szemben.
- Bocs, hogy megzavartalak titeket, de gondoltam este csak a csapatod mellett akarsz lenni.
- Köszi - nyomtam egy puszit az arcára -, de nem zavartál meg semmit.
- Akkor már végeztetek? - villantott rám egy gonosz mosolyt.
- Miből gondolod, hogy volt bármi is? - néztem rá rosszat sejtve.
- Tudod a zuhanyzó akusztikája eléggé felerősíti a hangokat és te sem vagy valami halk - röhögött fel.
- Kapd be! - csaptam a mellkasára, de én is vele nevettem.
- Te már megtetted a Kölyöknek - röhögött tovább. - Szegénynek két hétbe telik, mire összeszedi magát, úgy lefárasztottad.
- Irigykedsz? - húztam fel gúnyosan a szemöldökömet.
- Piszkosul - vallotta be. - Valamit nagyon tudhat a kisfiú, ha ilyen hangokat tud kicsalni belőled - ölelt magához.
- Nem inkább én? - pislogtam rá ártatlan szemekkel.
- Elég! - morrant fel mellettem a brazil és elhúzott a svédtől. - Ti nagyon rossz hatással vagytok egymásra - csókolt meg. - És nem is vagyok kisfiú - nézett csúnyán Zlatanra.
- Ezt tanúsíthatom - bújtam hozzá majd vigyorogva hallgattam a morgását és Ibra röhögését.
Fájó szívvel búcsúztam el Tomkattől és elindultunk Thiagóval a reptérre.
- Már most hiányzol - simított végig az arcomon.
- Te is - öleltem át -, de ha minden jól megy, huszonkilencedikén találkozunk.
- Az olyan messze van még - nyafogott és lebiggyesztette telt ajkát.Óvatosan beleharaptam és megszívtam. - Kicsim ne kísérts, mert beviszlek a mosdóba és addig szeretkezek veled, míg lekésed a géped - nyögött fel.
Válaszolni már nem maradt időm, mert a hangosbemondó szólított minket, hogy kezdjük meg a beszállást.
- Majd legközelebb - kacsintottam rá és az ajkaira tapadtam. Hosszan csókolóztunk, mintha most látnánk egymást utoljára.
- "Utolsó figyelmeztetés! Kérjük a Barcelonába tartó gép utasait, hogy fejezzék be a beszállást!" - reccsent meg a hangszóró a fejünk felett.
- Mennem kell - bontakoztam ki Thiago öleléséből.
- Vigyázz magadra! - nézett rám szomorúan a barátom.
- Én fogok, de te is - indultam el az ajtó felé.
- Lola! - kiabált utánam - Eu te amo! - mutatta két kezével a nemzetközi jelet.
Mosolyogva integettem neki, majd beléptem a folyosóra ahol leolvadt az arcomról a jókedv. Rosszul éreztem magam, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit. Hazudni pedig nem akartam. Sóhajtva dőltem végig az ülésemben és fáradtan hunytam le a szemeimet, hogy legközelebb már csak akkor nyissam ki, mikor a pilóta a leszállásra figyelmeztet.
Meu bom Deus! = Édes jó Istenem!
Eu te amo! = Szeretlek!
YOU ARE READING
10/10
FanfictionMeredten néztem magam elé, teljesen kizárva a külvilágot. El akartam menekülni valahová, ahol egyedül lehetek, de nem lehetett. Könnyeim már elapadtak, sós maszkot szárítva az arcomra. - Lolita - nyitott be apám az ajtón, mire felkaptam a fejem. - K...