Chica (H.S) •Befejezett•

Prológus

Ana Herrera~

Tizenöt éves voltam mikor az utcán befogta valaki a szám és egy sikátorhoz rángatott. Beadott valami gyógyszert amitől elájultam. Mikor kinyitottam a szemem csak azt az embert láttam akit azóta mindig az álmaimba. Szörnyű dolgokon mentem keresztül amit azóta senkinek sem meséltem el. Még a pszichológusomnak sem. Nehezen nyílok meg azóta az embereknek és Ők sem túlzottan nyitottak előttem. Persze ezt meg is értem. Azóta magamba fordultam és próbáltam olyan dolgokat csinálni ami eltereli a figyelmem. De erről majd később...

Apám testőröket fogadott mellém de egyikkel sem jöttem jól ki. Mindegyik úgy nézett rám mint egy halálos betegre. Vagy épp fordítva...mint egy zsákmányra. Ezt pedig utálom. Nem egy tárgy vagyok amit mozgathatnak ezt már apámnak is elmondtam. De nem hallgat meg. Anyám halála óta jobban ügyel rám mint kellene. Mindig tudni akarja hol vagyok vagy éppen kivel, mit csinálok és mikor érkezem. Ez néha idegesítő de meg lehet szokni...egy idő után.

***

Egy nap, mikor lesétáltam az emeletről megcsapott az a jól ismert illat amit annyira szeretek. Mona főz! A házvezetőnőnk a második édesanyám. Ő segít már nekem négy éve minden nap, megállás nélkül. Támogat és félt, akár egy anya. Sajnos neki sem gyereke sem férje nincs, ezért velünk lakik. Amit annyira nem is bánok. A konyhába siettem ahol Mona szorgoskodott. Mellé léptem majd egy puszit adtam arcára. Elmosolyodott. Mikor oda álltam hogy segítsek hirtelen meghallottam apám jól ismert mély égdörgés szerű hangját. Összerezzentem.

-Ana!-kiáltott a dolgozó szobájából. Kérdőn néztem Monara de megrántotta vállát. Felrohantam a lépcsőn majd elmentem az utolsó ajtóig a világos folyosón. Bekopogtam majd amint hallottam azt a bizonyos "tessék" szót azonnal beléptem a tágas helyiségbe. Apám velem szemben foglalt helyet egy nagy fa asztalnál. Ujjait összefonta maga előtt ahogy a bútorra támaszkodott.

-Igen?-kérdeztem miközben közelebb mentem hozzá.

-Be szeretnék mutatni valakit.-közölte velem és felállt a fotelból. Összevontam a szemöldököm miközben még mindig egy helyben álltam-Gyere be kérlek!-szólt valakinek de senki nem lépett be a szobába. Vagy én úgy láttam. Apám bal gyűrűs kezével a hátam mögé intett. Azonnal megfordultam.

Egy rettentő magas, vagy százkilencven centis férfi állt előttem. Öltönyt és nyakkendőt viselt. A ruhán keresztül is látszódott izmos karja és vékony alkata. Barna, rövid göndör haja kuszán állt feje tetején. Férfias állvonala volt, kisebb borostával. Rózsaszín ajkai sem kerülték el tekintetem de ahogy gyönyörű zöld szemébe néztem szinte kirázott a hideg. Mindenféle értelemben.

-Ana, Ő itt az új testőröd, Harry Styles.-mondta apám én pedig el nem tudtam képzelni hogy mik fognak ezek után következni....

Kérlek komizz!