Chica (H.S) •Befejezett•

Epilógus II.

Ana Herrera~

-Ana!-hallottam meg egy régen nem érzékelt hangot. Szemeimet hunyorgatva nyitottam fel, míg bal kezemet felemeltem és nézegetni kezdtem. Úgy éreztem magam, mint akin átment egy vonat-Kislányom!-szólalt meg mellőlem ismét a hang, mire felé fordítottam a fejemet, és megpillantottam... Aaron-t. Mi a... ? 

És akkor eszembe jutott minden. Zayn, Harry és az amiket tettek. Darcy, az esküvő és minden más. De hogyan lehetett mellettem Aaron, ha Ő már évekkel ezelőtt meghalt? 

-Hol van Harry?-nyíltak nagyra a szemeim, miközben felültem és körülnéztem a szobában. A mellettem ülőn kívül még Mona tartózkodott a szobámban... Istenem! A régi szobámban voltam. Végignéztem magamon, és ahogy megtapintottam a hosszú hajam, rájöttem, hogy nem voltam huszonegy éves nő, nem írtam könyveket, nem volt gyerekem még és nem laktam Amerikában. Éppen úgy, ahogy nem volt mellettem Chris sőt, még Harry sem. Mi a fene történt? 

-Mit szeretnél a testőrödtől, Drágám?-kérdezte Mona közelebb lépve hozzám-Rendben, hogy Ő kapott el és hozott ide, miután elájultál, de a köszönet még várhat addig, amíg jobban nem leszel.-bólintott, a torkomban pedig hatalmas gombóc kezdett el nőni. Az nem lehet... én nem ájultam el! 

-A testőrömet? De Ő nem a testőröm, hanem a férj...-mondtam volna, de aztán elakadt a szavam. Nincs Darcy... nincs Harry... nem volt házasság és nem volt öngyilkosság sem. 

Ekkor kopogás hallatszott, majd néhány másodperc múlva belépett az említett személy. Haja épp olyan rövid volt, mint mikor először találkoztam vele, mosolya pedig hasonlóan szívdöglesztő, mint akkor.

-Látom, már jobban van a kisasszony.-mosolygott rám, én pedig gondolkodás nélkül pattantam fel, és ugrottam a nyakába. Mintha csak tudta volna, vagy számított volna érkezésemre azonnal körém fonta karjait és megtartott. Az ölelése... az ölelése pont ugyan olyan volt, mint amilyen régen... vagyis, mint az álmomban. 

Elváltam tőle, majd kezembe fogta arcát, hogy beletudjak nézni gyönyörű kozmoszaiba. Azonban én nem láttam mást bennük, mint a döbbentséget. Semmi szerelmes csillogás, semmi pajkosság és huncutság. Semmi ami felém irányult volna. Nem lehetett, hogy tényleg csak álmodtam, hiszen minden annyira... annyira valóságosnak tűnt... Minden érintés, az összes csók, a könnyek... még az is, ahogy Zaynnel megtaláltuk Őt...

-Sajnálom, én... mármint...-kerestem a szavakat miközben hátrébb léptem tőle. Valószínűleg komplett idiótát csináltam magamból, mert csak az én fantáziám szüleménye volt az, amiket átéltünk együtt-Köszönöm, hogy elkaptál.-mondtam, visszaemlékezve Mona szavaira. Tényleg csak annyi történt, hogy elájultam? 

-Semmiség, Chica.-mosolygott rám, én pedig a becenév hallatára felkaptam a fejemet. Jól hallottam azt, amit mondott? Ajkaim elváltak egymástól, ahogy gyönyörű smaragdzöld szemeibe néztem.

-Meglepődtél?-kuncogott Mona-Tanítottunk neki néhány spanyol szót, míg te az igazak álmát aludtad.-magyarázta a történteket-Ez tetszett neki a legjobban.-rántott vállat én pedig nem is tudtam leplezni a boldogságom. Talán... talán meg fog történni az, amit álmodtam, csak máshogy? Széles mosollyal néztem Harry-re, aki hasonlóan figyelt engem. 

-Minden rendben, Ana? Furcsa vagy, mióta felébredtél.-nézett rám Aaron, én pedig egyszerűen bólintottam. Nem mondhattam el neki, hogy volt egy álmom, amiben beleszerettem a testőrömbe...

♥ ᴛʜᴇ ᴇɴᴅ• ᴄʜᴀʀʀʏ ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ♥

Leírnátok nekem, hogy tetszett-e nektek a történet? Kérlek, fontos lenne! Kíváncsi vagyok a véleményetekre :) ♥