Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 12. rész

Ana Herrera~

A bevásárlóközpont csordultig telt sorai között álldogáltam és tarkómat vakargattam Gemma kézzel írt listáját szemlélve. A nő indulás előtt lefirkantotta, hogy mégis miket kellett beszereznünk, ezzel próbálva egyszerűbbé téve a vásárlást. 

-Ana, hoznál nekem tejet?-fordult hátra a szőkeség, miközben a vasból készült kocsit tologatta. Felé kaptam fejem. 

-Teljesen biztos vagy benne, hogy ebbe kell tej?-kérdeztem, majd a papíron lévő recept nevére böktem. Számomra teljesen ismeretlen volt az ételkülönlegesség, de Gemma szerint isteni, hiszen egy olasz étteremben is hasonlót evett. 

-Igen, megkérdeztem az egyik szakács barátomat.-bólintott majd egy fűszert vett le a polcról. Elhúztam a számat, és szó nélkül lépkedtem a hűtők felé, remélve ott majd megtalálom azt, amit keresek. 

Megcsapott a fagyos levegő, amint a hatalmas hűtők elé értem. Szemeimmel minél előbb szerettem volna megtalálni azt, amiért jöttem, majd gyorsan elmenni onnét, hiszen kirázott a hideg a hűvös levegőtől. Amint megpillantottam a tejeket, azonnal arra vettem az irányt. 

-Basszus, Gemma...-morogtam magam elé, amint eljutott a tudatomig, hogy többféle termék is sorakozott a polcokon. Most akkor melyiket vigyem oda neki? 

-Egy ilyen szép hölgynek nem kellene cifra szavakat használnia.-hallottam meg közvetlenül magam mellől egy mély, rekedtes hangot. 

Állkapcsomat összeszorítottam, majd megpróbáltam figyelmen kívül hagyni Harry-t. Mérgemben megfogtam azt a dobozt, mellyel másodpercek óta szemezgettem, majd készültem elmenni a férfi mellől, ám Ő kicsit sem így gondolta, hiszen megfogta karomat, így visszatartva engem. 

-Mi van?-förmedtem rá kicsit sem kedvesen. 

-Inkább ezt kellene elvinned neki.-adott a kezembe egy kék dobozú furcsa mintával ellátott tejterméket. Lemondó sóhaj keretében visszatettem a saját választásom, majd köszönetképpen bólintottam egyet, és ismét indultam volna, ám most sem hagyta, hogy pár méternél többet tegyek meg, mert utánam jött. 

-És most mit akarsz?-tártam szét a karjaimat, majd megálltam és felé fordultam.

-Még mindig a segítséged érdekelne.-vette hangját sokkal komolyabbra. Felvontam a szemöldökömet. 

-Egy szóval sem említettem, hogy segítek, főleg nem azok után, hogy csak úgy berontottál a szobába.-mutatta rá a lényegre-Azt hiszed, azzal a mesével, hogy fontosak vagyunk neked, megbocsájtok és elfelejtek mindent, majd önként és dalolva belesétálok a csapdádba? Tévedsz, Harry.-fontam össze karjaimat magam előtt. 

-Bízz már meg bennem!-emelte fel egy kicsit hangját, ám néhány másodperc múlva rájött, hogy egy bevásárlóközpontban voltunk-Nincs semmiféle mese vagy csapda, és fogalmam sincs miért kellene megbocsájtanod nekem, hogyha semmit sem követtem el.-mondta, arca pedig kissé kipirult a dühtől ami benne tombolt. 

-Magunkra hagytál...-folytattam olyan halkan, amennyire csak tudtam. 

-Nem volt választásom.-lépett közelebb, hangja pedig pár pillanat alatt sokkal lágyabb lett mint volt-És különben sem tudtam, hogy várandós vagy.-simította meg arcom-De te is bejöhettél volna, ha kíváncsi lettél volna rám.-esett le keze, majd arcvonásai ismét megkeményedtek. 

-Fogalmad sincs, hogy min mentünk keresztül.-emeltem fel a fejem, és tettem hátra egy lépést-Ezért nincsen jogod idejönni négy év után és azt kérni, hogy segítsek valakin, aki megfenyegetett.-lettem én is egyre mérgesebb. És már megint itt tartottunk. Pillanatnyi fegyverszünet után, ismét elkezdünk veszekedni, éppen úgy ahogy lenni szokott. 

-Louis, megfenyegetett?-nyíltak nagyra a szemei-Hogy érted, hogy megfenyegetett?-lépett közelebb idegesen. 

-Azt mondta, hogy tartsa magam távol tőled, különben Darcy fogja bánni.-árulkodtam. Talán nem kellett volna, de felkeltette a kíváncsiságomat, mikor ennyire ingerült lett. 

-Erről én nem tudtam.-ingatta meg a fejét teljesen értetlenül. 

-Képeket adott a kezembe, majd elment.-nyeltem egy nagyot, hiszen féltem attól, hogy mi lesz ha Harry tudomást szerez Chris-ről. Még akkor is, ha minden jel arra mutatott, hogy tisztában volt vele, hogy párkapcsolatban éltem. 

-Milyen képeket?-egy pillanatra láttam a szemében a félelmet, de ez az érzelem hamarosan eltűnt íriszeiből. 

-Amik arra világítottak rá, hogy megfigyeltek engem és a családom.-magyaráztam. A férfi szorosan összeszorította a szemét, később pedig enyéimbe fúrta gyönyörű kozmoszait. 

-Kérlek, ne mond azt a férfit a családod részének.-esedezett és láttam rajta, fizikai fájdalmat okozott neki a tudat, hogy mással voltam ezalatt a pár év alatt. 

-Nem szabhatod meg, hogy kivel legyek vagy kivel ne.-ismertettem vele. Bólintott. 

-Tudom.-hajtotta le a fejét. Pár pillanat múlva felnézett, majd lemondó sóhajt eresztett-Gemma téged keres.-szólt alig hallhatóan, majd zsebébe nyúlt és a kabátomba gyűrt egy papírfecnit, ezután pedig fejére húzta a kapucniját és elment mellettem. 

Másodpercekig álltam ott lefegyverezve és töprengve. Miért bukkant fel mindig? Miért nem bír eltűnni és kilépni az életemből? És a szívem miért dobog még mindig olyan sebesen, mikor a közelemben van? 

-Látom megtaláltad a tejet!-lelkesedett a nő mikor mellém ért, majd kivette a kezemből a dobozt és a kosárba helyezte. Karon ragadott, és elhúzott a pénztár felé. Míg sorba álltunk, elővettem a papírdarabot amit Harry adott, majd kihajtogatva elolvastam a ráfirkantott betűket. 

"Éjfélkor a szobádban. -H."