Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 20. rész

Ana Herrera~

Még csak gondolni sem mertem arra, hogy ilyen hamar fogok megházasodni, arra pedig végképpen nem, hogy ilyen sebtében. Persze, örültem neki, hogy ne tettem volna, egyszerűen csak furcsa volt ez a sietség. Harry megállt az ajtóban és visszafordult hozzám. Egy pillanatra nem értettem, hogy miért de aztán az emelet felé intett fejével. 

-Szükségünk lenne néhány iratra.-vigyorodott el féloldalasan. Bólintottam, viszont nemsokkal később összevontam szemöldökeim. 

-És mi lesz a tieiddel?-kérdeztem hiszen fogalmam sem volt, hogy a sajátjait hol tartotta. 

-A legfontosabbak a kocsimban vannak.-mondta, ezután pedig utamra engedett. 

Amilyen gyorsan csak tudtam, felrohantam az emeletre, és keresni kezdtem a papírjaimat. Jó néhány percbe tellett, mire megtaláltam Őket, mert a táskám legaljában helyezkedtek el. Futólépésben tettem meg a kifelé vezető utat, így esélyem volt meglátni Harry-t, amint a kocsijától sétált vissza a ház felé. 

-Tudom, hogy nem a legromantikusabb pillanat, és a beszédem sem olyan lesz, mint amit teljesen átgondoltam, de kérlek hallgass meg.-préselte össze ajkait idegességében. Szám elnyílt, mikor rájöttem, hogy mire készült-Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg titok övezte körül a kapcsolatunkat és, hogy a hazudozásaimmal már szinte az agyadra mentem. Viszont... van egy dolog, amiben mindig igazad mondta, Chica. Szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy ez sosem fog megváltozni, mert ilyen mély érzelmeket senki sem fog tudni kiváltani belőlem. Szeretném, ha te lennél az első, akit megpillantok reggelente, és az utolsó akinek elalvás előtt suttogom, hogy "Jó éjszakát". Szeretném, ha lenne egy nagy családunk, egy kertes házunk csak, hogy mindannyian elférjünk. Bevallom, szinte már látom magam előtt ahogyan te a hintaágyban ringatod a családunk legújabb tagját, míg én a többi négy gyerekkel és a kutyával játszom.-itt megállt, és elmosolyodott a saját szavain-Veled képzelem el a jövőm, Ana. Mert tudom az, hogy találkoztunk nem a véletlen műve volt, hanem a sors akarta azt, hogy együtt legyünk. És én nem akarok ezen változtatni. Tudod, ez a lánykérést már azelőtt elterveztem, hogy elváltak volna az útjaink, és most szeretném, ha tényleg megtörténne. Szóval...-mondta, közben pedig féltérdre ereszkedett, és kinyitotta a kezében lévő apró dobozkát-Ana Valentina Herrera, megtisztelnél azzal, hogy összekötöd velem az életed, és a feleségem leszel?-kérdezte reménykedve, én pedig a torkomba szorult gombóctól nem bírtam kinyögni másodpercekig semmit. 

-Igen, Harry.-suttogtam, és az Ő szintjére ereszkedtem, majd átkaroltam a nyakát. Éreztem, ahogy kifújta a bent tartott levegőjét. Ennyire izgult volna? De hiszen nemrég egyeztem bele én is abba, hogy éjnek évadján összeházasodjunk. 

Remegő ujjaimra húzta a gyűrűt, majd egy gyengéd puszit lehelt rá. Ezután felnézett rám, majd ajkait az enyémekre szorította. Úgy éreztem magam, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna, ahol én voltam a hercegnő, Harry pedig a herceg. Mintha... minden álmom valóra vált volna és minden gondom megoldódott volna azzal az egy történéssel. Pedig nem így volt, még akkor sem, ha jól esett ezt gondolni. 

-Ne sírj, Chica.-mosolyodott el, de láttam ahogyan az Ő szemeiben is csillogtak a könnycseppek-Szeretlek.-lehelte, majd ismét nyomott egy csókot számra. 

-Szeretlek, Harry.-válaszoltam, meghitt szavaira, majd eszembe jutott a beszéde-Te komolyan öt gyereket szeretnél?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel. Harry felkuncogott, ezután pedig felállt, és engem is magával húzott. 

-Keveselled?-kérdezte felvont szemöldökkel. Hitetlenül elmosolyodtam. 

-Éppen ellenkezőleg.-kuncogtam, ezután pedig mélyen a szemeibe néztem-Mióta tervezed azt, hogy megkéred a kezem?-kérdeztem megsimítva az arcát, ahol kisebb borosta éktelenkedett, igaz ez még férfiasabbá tette a megjelenését.