Chica (H.S) •Befejezett•

25.

Ana Herrera~

Másik oldalamra fordulva hunytam le szemem, és próbáltam elaludni ám sehogy sem ment. A gondolataim kavarogtak, szívverésem nyugtalan volt, kezem pedig remegett. Bevallom féltem. Féltem a kulcsra zárt ajtó mögött is. Féltem Zayntől... Erre pedig nem voltam büszke. Bár, hogy lehettem volna?

Kopogás zaja ütötte meg fülem. Egy kicsit megrezzentem, de hamarosan feltápászkodtam a helyemről. A szoba ajtóhoz osontam, és elfordítottam a kulcsot. Térdeim össze akartak csuklani közben, hisz attól tartottam, hogy Zayn fog előttem állni. Ám a résnyire nyitott ajtó másik oldalán nem az állt akit vártam.

-Mit keresel itt?... Tudod mit? Nem érdekel.-csuktam volna rá az ajtót, de kezével megállította.

-Chica, ha akarod, ha nem be fogok menni abba a szobába. A te döntésed, hogy melyik opciót fogod választani.-nézett szemeimbe elszántan. Torkomban apró görcs lett, de álltam tekintetét.

-Mit akarsz?-szűkítettem össze egy pillanatra szemeim.

-Először is azt, hogy engedj be. A többi azon múlik bejutottam e.-láttam tekintetében az elbizonytalanodást, de hamar visszatért kemény pillantása.

-Hát ez esetben jobb hely a saját szobád.-ismét orrára akartam csapni az ajtót, de kezeivel belökte a nyílás zárót, és belépett rajta, majd nekidőlt, bezárta, a kulcsot pedig a még rajta lévő farmere zsebébe mélyesztette.

Nem értettem miért nem alszik már, hisz az óra fél tizenkettőt ütött. Hátráltam Tőle, és próbáltam a legmesszebb kerülni. Ám az, hogy nála volt a kulcs, csak még jobban megfélemlített.

-Most pedig meghallgatsz.-fonta össze karjait maga előtt és úgy bámult rám.

-Nem érdekel a süket magyarázatod.-ingattam meg fejemet, és hátra léptem, majd egyenesen az ágyam felé mentem. Leültem rá, s beletúrtam hajamba.

Az egész helyzet furcsán jött ki, hisz még mindig Harry azon pólóját hordtam éjjeli ruha gyanánt amit pár hete kaptam Tőle.

-Az igazat akarom elmondani Chica.-hallottam hangjában az élt, de nem igen foglalkoztam vele.

Nem tudom miért, de az agyam védelmi helyzetbe váltott. Mindenre nemet akart mondani, amire csak lehetett. A gondolataim kavarogtak, és ahányszor egy helyes utat akartam találni mindig csak egy firka lett az egészből.

-De engem nem érdekel az igazságod.-néztem fel rá keményen. Fogalmam sem volt, hogy hová tűnt azaz Ana aki még pár nappal ezelőtt félt volna vele vitatkozni, de bevallom tetszett, hogy fel tudtam lépni a saját igazam mellett.

-Meghallgatsz ha akarsz ha nem, muszáj tudnod.-válaszolta és vállát lejjebb eresztette, így már nem nézett ki úgy, mint egy ugrásra kész tigris.

-Chh..most már muszáj?-mondtam cinikusan. Talán...talán ezzel még jobban idegesítettem, de abban a pillanatban nagyon nem érdekelt.

Megmozdult, majd felém sétált és leült mellém az ágyra.

-Amit akkor mondtam, mikor a hotelben voltunk, abból csak pár dolog volt igaz...

-Ki hitte volna.-ironizáltam miközben sikerült félbeszakítanom.

-A lényeg, hogy nem Robin és Aaron voltak jóban, hanem Anton és Aaron. Anton ezért engedte be Őt a Bérgyilkosok Szövetségébe. És...és nem Ők üldözték Aaront, hanem Robinék...

-Akkor miért Robinhoz mentünk?-szakítottam ismét még egy kérdéssel. Már kezdett érdekelni a dolog, és persze ezt Harry is látta rajtam.

-Mert erre a dologra csak nem rég jöttünk rá. És mert... akkor azt hittem helyesnek.-ráncolta egy kicsit össze homlokát, de hamar kitisztult arca-Most nagyon figyelj rám.-nézett felém, tekintetéből pedig semmit sem tudtam kiolvasni-Tudjuk ki Penge.-ahogy kimondta a szavakat az agyam teljesen kikapcsolt.

Azt mondta amit gondolok, hogy mondott? Ugye...ugye nem...nem jött rá arra, ami történt? Nem jött rá arra, amit tettek velem?

-Várj. Ha...ha nem a Bérgyilkosok Szövetsége kapott el, akkor...akkor miért van az égés nyom? Teljesen...teljesen összezavarodtam.-túrtam bele hajamba és magam elé bámultam.

-Mert Penge...mert Ő azt akarta, hogy azt higgyük. Aztán...kaptam egy fülest, hogy nem kell tovább kutatni Pengét hisz a szemünk előtt volt.-pillantott el egy másodpercre majd vissza nézett rám.

-Ki az?-kérdeztem. Ahogy visszagondoltam arra az időkre, mikor ott voltam, abban a raktár épületben, egyből egy maszkos alak ugrott be az pedig nem más volt mint Penge.

Harry nagyot nyelt és kifújta a bent tartott levegőt.

-Az apád.-amint ezt kimondta valóban nem tudtam mire gondolni. A kérdések megállíthatatlanul csapódtak elmémbe és ez nem tetszett- De nem az, akit annak hiszel.-folytatta bennem pedig megfagyott a vér is. Könnyes szemeimet Rá vezettem, majd a szomorú tekintetébe néztem.

-Miről beszélsz?-zavarodtam még jobban össze. Mit akart ezzel mondani? Vagy...vagy miért most mondja?

-Aaron nem az apád.-amint a szavak elhagyták száját, én felpattantam és pofon vágtam.

-Ne mond nekem azt, hogy az apám nem az apám, és ne hazudozz nekem még többet!-kezdtem el kiabálni, és abban a pillanatban örültem annak, hogy a falak hangszigeteltek voltak. Testem remegett a dühtől, és a hazugságok hálójától. Ám mikor Harry arcára tapasztott kézzel fel nézett rám, felemelkedett, és közelíteni kezdett megbántam azt, hogy fájdalmat okoztam neki. A falnak szorított, és keményen nézett a szemeimbe.

-Akár hiszed akár nem, be tudom bizonyítani, hogy nem az, az apád, akit te gondolsz.-szűrte fogai közt, és dühös tekintetétől a hideg futkosott a hátamon. Tudtam, vagy legalábbis bíztam abban, hogy nem lenne képes bántani, de tartottam attól, hogy felemeli a hangját. Ám ne az történt amire számítottam. Fújt egyet, és kinyitotta az ajtót, majd kiviharzott rajta.

Mi a fene volt ez? Még több kérdés merült fel bennem, és tudtam, csak Harry tudna nekem választ adni azokra a dolgokra, amik érdekelnének, így utána mentem. Hallottam, ahogy a lépcsőn robogott le, majd láttam a konyha ajtót nyílni, majd záródni. Utána mentem. Mikor beléptem észrevettem, ahogy két levelet tart a kezében. Közelebb lépkedtem, közben Harry letette a borítékokat az asztalra, pontosan elém.

-Várni akartam ezzel, de talán jobb, ha most tudod meg.-szólt, én pedig elvettem az egyik fehér borítékot-Előbb a másikat.-mondta, és felém csúsztatta az említett tárgyat.

Kibontottam a borítékot, és ahogy kijjebb húztam a benne lévő lapot, és leolvastam a pecséten lévő szöveget, rá kellett jönnöm, hogy ez egy kórházból való lap volt. Ahogy jobban megnéztem pedig rájöttem, hogy nem más mint egy apasági teszt volt rányomtatva a fehér papírra. Ajkaim elváltak egymástól, miközben leolvastam a rajta lévő nevet: Harry Styles.

-99,9%-os egyezés, miszerint Anton Petrov gyermeke.-olvastam fel hangosan, és nagy szemekkel Harryre néztem.

-Anyám és Anton egy időben együtt voltak, miután Gemma betöltötte a harmadik életévét összevesztek, és anyám Robin ágyában kötött ki. Még anyám sem tudta eldönteni melyikőjük az apám, de most már kiderült.-lépett közelebb-Ezt azért mutattam meg, mert a következő Robinhoz, és hozzád fog kapcsolódni.-adta kezembe a másik borítékot. Kezem-lábam remegett a bizonytalanság, a félelem és a kíváncsiság egyvelegétől.

Kinyitottam a lapot, ám nem az állt rajta, amit vártam. Teljesen más.

-99,9%-ban biztos, hogy Robin lánya vagy.-szólt halkan Harry-Az, hogy Penge az apád.-suttogta maga elé. Szememet ellepték a könnyek, és úgy éreztem agyam felmondja a szolgálatot, én pedig a padlón fogok kikötni. És igazam volt. Térdeim megrogytak, ám mielőtt a földre eshettem volna, két erős kar megtartott, közben pedig elsötétült előttem minden...

Kérlek komizz!