Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 22. rész

Ana Herrera~

Örültem, hogy minden a rendes kerékvágásban ment a bejutáskor, hiszen mindenki arcán látni lehetett az idegességet és a félelmet. Ezért nem lehetett Őket hibáztatni, mert ki ne tette volna ezt a helyükben? Valószínűleg néhány ember még nálunk is jobban félt volna az elkövetkező óráktól. Én is féltem, de az, ami történt kicsit sem tükrözte azt, amire számítottam. Nem, mert még a rémálmaimban sem tűnt fel az a variáció.

Ahogy Louis Harry fejéhez szorította fegyverét a kezem remegni kezdett. El sem hittem, hogy az a régi jó fej Louis, hogyan volt képes erre. Vajon évek óta ezt tervezgette? Vagy csak most vette a bátorságot, hogy tönkre vágja a terveinket?

-Mit művelsz?-hallottam Harry döbbent kérdését. Hogy fordulhatott elő, hogy a barátja művelte ezt vele? Harry mélységesen megbízott Louis-ban, erre pedig ez volt a hála. Miért vannak ilyen mocskos emberek? 

-Azt, amit már rég meg kellett volna tennem.-rántott vállat, mintha nem érdekelné-Anton-al megbeszéltük, hogyha sikerül megölnötök Őt, akkor én megbosszulom a halálát azon, aki elvette az életét.-mesélte olyan közönyösen, mintha csak az időjárásról beszélt volna. Azt hiszem, gomolyfelhők gyülekeztek... 

-Tedd le a fegyvert, Louis!-lépett felé figyelmeztetően Niall, aki felemelte a pisztolyát. Az előtte álló kék szemű férfi, csak még erősebben nyomta férjem fejéhez a pisztolyát. Harry a szemeimbe nézett, azonban félelmet nem láttam gyönyör, smaragdzöld kozmoszaiban, sokkal inkább szomorúságot. Hogy ez minden a kiváltó oka lehetett, azt nem tudom, de borzalmas volt Őt úgy látni. 

-Ha bármelyikőtök közelebb merészkedik, akkor most azonnal szétloccsantom a fejét!-harsogta Louis. Mély levegőt vettem, és megpróbáltam visszafojtani a feltörekvő zokogást. 

Gemma mellém lépett, és biztatóan megsimította a kezem. Azonban nem bírtam rá nézni, mert Harry íriszei fogva tartották az enyémeket. Olyan volt, mint egy elcsépelt romantikus akciófilmben, már ha a filmiparban létezett hasonló. Viszont akár volt, akár nem, tudtam, hogy nem lesz boldog vége a mi történetünknek. Szinte éreztem, hogy ott, abban a raktárépületben volt vége mindennek.  

-Helyes.-mondta Louis, mikor Niall visszalépett és lejjebb engedte a pisztolyát. Szinte ordítani akartam, hogy mentse meg Harry-t, mert nem bírok nélküle élni... de ez távolinak hatott, leginkább azért, mert nem bírtam ennyire önző lenni, holott jobban tettem volna, ha az vagyok-Most pedig elárulom, Harry, hogy a húgom nem volt Anton karmai között úgy, ahogy itt senkit sem fenyegetett semmivel, egyedül csakis téged. Hogy miért? Mert pontosan tudta, hogy csak te vagy olyan csökönyös faszfej, hogy nem bírsz megülni a seggeden.-kezdte Louis, és úgy éreztem annyira felidegesítette magát, hogy idő előtt meglövi Harry-t. 

-Mióta dolgoztál neki?-kérdezte Harry, aki az apja holttestét figyelte. Tudtam, hogy nem érzett megbánást, de azért ez mégis szörnyű lehetett. 

-A kezdetek óta, de csak azután fogtam bele igazán, miután kiszabadultál a börtönből. Mindketten tudtuk, hogy először Ana-t fogod megkeresni, szóval úgy kevertük a lapokat, hogy meg is találd. Úgy rángattunk titeket, mint a marionett bábukat.-nevetett fel. 

-Miért?-suttogta Harry, miután nagyot sóhajtott. Tudtam, hogy ledöbbentették a hallottak, de megpróbálta megőrizni a hidegvérét. 

-Hogy miért? Azt kérdezed, hogy miért?-szólalt fel hangosan a mögötte álló, miközben mi nem mertünk mozdulni, úgy ahogy a teremben lévő fegyveresek sem. Úgy tűnt, nem Anton-tól féltek legjobban, hanem Louis-tól - A hatalomért, drága Harry. Mert te az utunkban álltál, hiszen valószínűleg sikerült volna megakadályoznod a tervünket. Ezt pedig nem hagyhatom. Robin egy ideig védett titeket, csak hát ugye Ő is és te is bekerültetek a börtönbe. Reméltük, hogy ott fogtok megrohadni, de sajnos nem így lett, ezért nekünk kellett a kezünkbe venni a dolgokat. Miután kivégeztelek benneteket, semmi sem fog az utamba állni, hogy megszerezzem Londont. Gondolj bele, mennyi pénzzel jár ez. Te pedig eldobtad ezt a kurvádért és a fattyú gyerekedért!-harsogta, közben pedig láttam, ahogy Harry keze a megnevezés miatt ökölbe szorult. Kérlek Istenem, csak ne hagyd, hogy ostobaságot csináljon!