Ana Herrera~
-Maradj itt.-szólt Harry miközben levette kezét derekamról. Összevontam szemöldököm.
-De...-kezdtem volna de félbe szakított.
-Azt mondtam maradj itt!-dörrent rám én pedig félve egy aprót bólintottam. Harry kilépett az ajtón a másik férfival a nyomában. Mélyet sóhajtottam. Gondoltam míg várok addig átöltözöm. Nem hittem volna hogy edzünk még ma. A sport táskát fogva léptem ki a kabinból és ültem le a földre. A szatyor fülével bíbelődtem.
Miért fehéredett így el Harry mikor a férfi az apját említette? Egyáltalán miért volt velem olyan goromba? Előtte pedig meg akart csókolni...és én hagytam volna neki! Jézusom! Minek gondolhat most. Biztosan valamilyen könnyen kapható kis szukának. Egyáltalán miért akart volna megcsókolni? Tizenhét vagyok az Istenért! Ő pedig már jóval a húsz felett. Miért kellene neki egy olyan tapasztalatlan kislány mint én? Egyáltalán miért kellenék neki? Annyi kérdés amire nem tudom a választ. Annyi dolgom amire várnom kellene még. De...utálok várni.... Hirtelen kicsapódott az ajtó majd egy nagyon dühös Harry jött velem szembe. Felhúzott a földről majd elvette a táskát, kézen ragadott és elkezdett kifelé húzni.
-El kell tűnnünk.-szűrte fogai közt. Összehúzott szemöldökkel de nem kérdeztem meg hogy miért. Csak engedelmesen mentem utána. Lehajtott fejjel közlekedtünk, nem akartunk nagy felhajtást kavarni. Bepattantunk a kocsiba. Szó nélkül bámultam ki az ablakon. Amint hazaértünk se szó se beszéd mindketten felrohantunk az emeletre onnét pedig a saját szobánkba. Bedőltem az ágyba és gondolkodtam. Mi dühíthette fel ennyire Harryt? Egyáltalán nem láttam még ilyennek. Olyan...furcsa és titokzatos egyszerre. Nagyon...nagyon kíváncsi lennék hogy miért is ilyen...
~*~
Kiléptem a fürdőszoba ajtaján, lekapcsoltam a villanyokat majd bedőltem az ágyba. Fáradt voltam. Kikészített ez a nap és szerettem volna egy kicsit pihenni. Nyakig betakaróztam és az ablakot kezdtem el bámulni. Nem tudom miért de megnyugtatott az éjszaka, de egyben félelmet is keltett bennem. Féltem a sötéttől és attól hogy akárkik megbújhatnak valahol mégsem veszed Őket észre. Maffia tagok vagy csak vandálok akik képesek lennének téged bántani...sőt...ez még örömet is okozna nekik. Ajtó nyitódást hallottam magam mögül. Gyorsan becsuktam szemeimet.
-Tudom hogy nem alszol.-mondta halkan Harry. Felé fordultam. Becsukta az ajtót. Csak egy boxer volt rajta. Tetoválásai a gyér fényviszonyok miatt mintha jobban látszottak volna. A pillangó a hasánál és a madarak a kulcscsontjánál, mintha életre keltek volna. A levelek V-vonalánál és a jobb kezén lévő sas, akár ki is emelkedhetett volna a bőréből. Combján egy madár bújt meg, míg bal karján a legszembetűnőbb és legnagyobb tetoválás a hajó, akár el is lebeghetett volna.A többi csak kiegészítette. Úgy nézett ki mint egy festmény. Egy vászonnak használta a testét amit szeretett minél szebben kidíszíteni.
-Mit szeretnél?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Nagyot sóhajtott és ledőlt mellém.
-Bocsánatot kérni.-kezeit feje alatt támasztotta meg miközben felém fordította fejét egy röpke pillanatra.
-Ezzel már elkéstél.-fordítottam neki ismét hátat és néztem újra az ablakból látszó holdat. Éreztem ahogy mozog de nem tudtam mit tesz egészen addig míg karja át nem lendült felettem és fejét nem fúrta hajamba.
-Chica.-suttogta. Megforgattam szemeim.
-Ne hívj így.-mondtam miközben próbáltam tőle a legmesszebb csúszni de mivel az ágy szélén feküdtem nem lett belőle több mint pár milliméter.
-Szeretnélek kiengesztelni.-suttogta még mindig. Fújtam egyet.
-Nem kell. Csak hagyj békén.-hunytam be erősen szemeim.
-Tudom hogy szeretnéd.-lehelte. Összevont szemöldökkel ránéztem.
-Mit szeretnék?-hangom csendesen hasított a levegőbe de kíváncsi voltam válaszára.
-Azt hogy elmondjam az igazat.-szorította össze állkapcsát. Nem erre a reakcióra számítottam. Főleg nem tőle. De legyen. Teljes testemmel megfordultam és gyönyörűen csillogó szemeibe néztem.
-Hallgatlak.-suttogtam.
-Apámmal sosem volt jó a kapcsolatom. Ő egy gonosz ember Ana.-mondta miközben hajamat birizgálta-Mindig dolgozott és sosem bánt velünk úgy ahogy kellett volna. A nővérem Gemma, megúszta azt hogy olyan dolgokat lásson amiket én hisz elköltözött.
-Mit láttál?-kérdeztem suttogva.
-Verte anyát. Embert ölt és a börtönben is volt már egyszer. Ezért néztem nagyot mikor találkozni akart velem. Legfőképpen úgy hogy te is ott voltál.-simította végig puha ujját arcomon. Lehunytam szemeim érintésére- Sajnálom hogy dühös voltam de olyan dolgokat mondott amiket...amiket nem akartam hallani.-motyogta.
-Mit mondott?-kérdeztem ismét félbe szakítva Őt.
-Nem mondhatom el. Sajnálom.-láttam szemeiben hogy sem beszélni sem beavatni nem akar. Nem tudtam mi volt az de, abban biztos voltam hogy nem egy csillámpónis tündérmesés dolog. Közelebb bújtam hozzá majd felemeltem a takarót hogy bújjon be mellém. Halkan kuncogott-Mi az Chica? Ennyi volt a haragtartás és a hagyj békén?-kuncogott. Csukott szemekkel bólintottam. Álmos voltam, és Harry nyugtató hangja sem segített állapotomon. Közelebb bújt hozzám. Én pedig mellkasába fúrtam fejem.Kezeit hátamra vezette és simogatni kezdte. Éreztem ahogy hajamba puszil-Jó éjt Chica.-suttogta.
-Hagyd ezt a hülye becenevet.-mondtam neki. Felkuncogott.
-Nekem tetszik. De most már tényleg aludj. Holnap hosszú napunk lesz.-motyogta.
-Jó éjt Harry.-leheltem bőrére. Melegsége megnyugtatott és az ahogy karjával átölelt biztonságot nyújtott. Hallottam egyenletes szívdobogását ami miatt elragadtak az álom karmai...
Harry Styles~
Néztem az alvó szépséget és azon gondolkodtam hogy miért nem az igazságot mondtam neki. Igen, tényleg volt benne olyan momentum amiben nem hazudtam. De az hogy verte anyát és hogy volt már börtönben nem volt igaz. A zsaruk sosem kapták el. Ám próbál jó útra érni. Azért keresett meg hogy elmondjon egy-pár fejleményt az üggyel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok hogy miért nem találta még meg Pengét...
Meg akartam védeni Anat. Muszáj volt megvédenem Őt. Akár az életem árán is de neki nem szabadott meghalnia. Még nem is tudja hogy mi vár rá...
Kérlek komizz!
YOU ARE READING
Chica (H.S) •Befejezett•
Fanfiction"-Chica.-suttogta. Megforgattam szemeim. -Ne hívj így.-mondtam miközben próbáltam tőle a legmesszebb csúszni de mivel az ágy szélén feküdtem nem lett belőle több mint pár milliméter. -Szeretnélek kiengesztelni.-suttogta még mindig. Fújtam...