Chica (H.S) •Befejezett•

9.

Ana Herrera~

-Mikor tizenhét voltam...

-Gemma elköltözött, én pedig a szüleinkkel maradtam. Mivel a nővérem nem volt velem, hogy tanácsokat adjon vagy ha kell fejbe kólintson ezért olyan társaságba keveredtem ami senkinek sem tetszett. Mire észbe kaptam ittam, heroinoztam és már volt egy előzetesem is.-óvatosan felnézett rám. 

Én csak hallgattam mintha egy mesét mondana.

- Egy nap, Gemma megjelent a házunknál és elráncigált a rehabra. Pár hónap után kijöttem, teljesen tisztán, de olyan dolog fogadott amit nem tudtam hova tenni. Apa és Gemm is fekete ruhában voltak, ahogy körülnéztem mindenhol fegyverek lógtak a falról, pisztolyos emberek voltak a bejáratoknál...de anya sehol. Mikor kérdőre vontam apámat kitálalt. Azt mondta már rég elakarta mondani, de a tökéletes időpontra várt. Egy maffiafőnök volt! Nem tudtunk mi erről Gemmaval semmit sem. Nem érzékeltünk ebből semmit. Ám mikor apa elmondta furcsán néztem Gemmara. Ő sosem volt erőszakos, vagy gyilkos.

Megrázta fejét és hajába túrt.

- De abban a pár hónapban míg nem voltam velük megváltozott. Anya elköltözött amint ezt megtudta és új életet kezdett. Én is ezt akartam. Nem akartam hogy a sötétség ismét visszarántson. Késő volt. Mire feleszméltem már apám segédje voltam, a csatlósa. -horkantott fel- Így ment ez hónapokig.. Évekig. Aztán egyszer csak a kezembe nyomott egy papírt. A te aktádat.-nyelt nagyot . 

Torkomon akadt a levegő.

- Azt kérte hogy vigyázzak rád. Azt, hogy ne hagyjam egy régi ellenségének hogy bántson téged. Nem értettem milyen ellenségről van szó, és azt sem hogy miért csak egyedül mennék, hisz Gemmaval együtt dolgoztunk. Elküldtek ide, Buenos Aires-be. Azt akarták hogy vigyázzak rád, nézzelek a távolból és jelentsek. De apámnak jobb ötlete volt. Azt mondta jelentkezzek a testőri állásra amit apád kínált. Felvettek. Ám fogalmam sem volt róla hogy az apád Aaron Herrera. -nézett fel egy pillanatara- Azaz Aaron Herrera aki apám legjobb barátja volt, egészen addig míg nem csatlakozott egy bérgyilkos maffiához.

Ahogy kiejtette a szavakat azt hittem kicsúszik alólam az ágy és összeesek.

- Apám azért állt át a sötét oldalra mert ki akarta menteni a legjobb barátját. Azért mert abból a maffiából amelyikbe Aaron belépet csak egyféle képen lehet távozni. Halállal. Ám ő elszökött. Elköltözött és életmódot váltott. Akkor már együtt volt édes anyáddal és te is megszülettél -pillantott fel rám.- Aaron menekülni akart a sorsa elől bár édesanyád és Ő is tudta, hogy a maffia rájuk talál és bosszút fognak állni. Mikor két éves voltál Martinát meg gyilkolták. De ez nem volt elég sem a maffiának sem Aaronnak. Ő tovább futott veled a karjai közt. Félt attól...sőt...rettegett tőle hogy rád is rád találnak és elvesznek tőle. Mikor tizenöt voltál ezért raboltak el és tettek veled olyan dolgokat amiket senki sem tud rajtad kívül.-most már rám figyelt és én ültem lehajtott fejjel- Ezért kell menekülnünk. Mert aki akkor téged elkapott meg akart ölni csak úgy mint Martinát.

Felállt az ágyról majd a bőröndjében kezdett el kutatni Amint megtalálta amit keresett elém tette a sárga kötegezett lapokat.

- Nem kell félned. Nem tudok semmit sem arról hogy mi történt mikor Penge elrabolt. Senki sem tud róla, rajtad kívül. Még apád sem.-mellém ült- Apám elmondja Aaronnak hogy miért jöttünk el, meg fogja érteni és tudni fogja hogy velünk biztonságban vagy. A legjobb embereink lesznek velünk és nem fogjuk hagyni hogy bántsanak.-beharapta alsó ajkát- Mikor azt mondtam apámmal találkozok akkor igazat mondtam. Tényleg neki kellett volna ott lennie abban a raktárban. Ehelyett Penge emberei voltak. Sajnálom hogy nem voltam veled akkor.- tette hatalmas kezét lábamra. Elrántottam onnét és felpattantam az ágyról. Az aktát az ágyra dobtam.

-Szóval azt akarod mondani hogy minden ami velem történt akkor, az apám hibája volt?-hitetlenkedve tátogtam mint egy hal. Úgy éreztem nem kapok levegőt. Hogy nem bírok lélegezni. Lassan bólintott.

-De a maffia tette veled azt amit és nem az apád. Ezért ne hibáztasd Őt!-szólalt meg és felállt az ágyról-Miért mit tettek veled ott?-hangja halk volt és együtt érző. Nem tudtam mit tehetnék. De egyszer csak mintha elhúzták volna a függönyt. Ő egy maffia tag! Embert ölt...csalt és hazudott. Én pedig itt állok vele, pár centire tőle...egy hotelszobában.
Hirtelen hátrálni kezdtem
-Chica!-láttam szemében a fájdalmat...miért fájna neki?

Miért fájna neki akármi? Nem érez bűntudatot...semmit sem érez...
Hátráltam de a fal utamat állta. Ekkor pedig eltört a mécses. Sírni kezdtem. Ha belegondoltam abba, hogy mi történt akkor mikor elraboltak, hogy ez mind apám hibájából...a gyomromban apró görcs lett és a szemem még jobban szúrt. Még inkább sírni akartam. Nem vettem észre, a látásomat elhomályosító könnyektől hogy Harry már előttem volt. Karjaival védelmezően és szorosan ölelt át. Nem tudtam engedelmeskedni az agyamnak. A szívemnek hajtottam fejet. Ő azt akarta hogy legyek mellette ameddig csak lehet, tegyem azt ami jólesik és ne féljek a jövőtől. Az agyam teljesen máshogy reagált. Azt akarta hogy minél távolabb fussak el tőle. Hogy ne dőljek be a szavainak. Hogy meneküljek amilyen gyorsan csak tudok.

-Habozás nélkül megölnél én pedig itt sírok a karjaidban.-nem értettem miért mondom el. Abban sem voltam biztos hogy hallotta, de mikor erős karjaival jobban fogott magához tudtam, hogy értette miről beszéltem.

-Nem lennék képes ártani neked, fogd már fel.-kicsit ingerült volt, de a hangja lágyan érintette érzékeim.

Amennyire csak tudtam hozzá bújtam. Tudtam, hogy ölt, hogy olyan dolgokat tett amiket normális ember nem tudna. De abban is biztos voltam, ha akkor az apja nem teszi azt, amit akkor Ő sem tér vissza a sötét oldalra. Elszakadtam Tőle és egy kibújtam mellőle. Egy kicsit hátráltam majd megfogtam pólóm szegélyét és bugyim szélébe akasztottam jobb hüvelykujjam. Épp annyira feszítettem le a szegélyét hogy az a minta aminek kellett látszódjon. Ahogy felnéztem Harry szemébe csak az elsötétült íriszeit láttam.

-A bérgyilkos maffia jele ...-lehelte maga elé...

Kérlek komizz!