Chica (H.S) •Befejezett•

22.

Ana Herrera~

Egy hatalmas ház előtt parkoltunk le. Őszintén? Féltem ettől az egésztől. Attól, hogy sokkal nagyobb bajba sodorjuk magunkat, mint amilyenben voltunk. És most a kialakult helyzet sem segített, amibe csöppentünk Harryvel. Tartottam attól, hogy talán meggondolta magát, és a Bérgyilkos Osztagnak akar lepasszolni, mint valami zsákmányt.

-Jössz?-kérdezte Harry, mikor láttam ahogy kinyitja az ajtót. Rá sem nézve bólintottam, és kiszálltam az autóból. Remegtem, és közelebb akartam menni Harryhez, de mintha csak megérezte volna, hogy szükségem van rá, mellém lépett, és ujjait enyémekre fonta és egy kicsit maga mögött tartva, kezdett el belépkedni az oroszlán barlangjába. Fegyveres őröket láttam szinte mindenhol, és ez egyre növelte bennem a félelmet. Mikor átjutottunk a fekete vaskapun, és a bejárati elé értünk, ez kicsapódott, és egy idősebb, ötven év feletti férfi fogadott minket. Mogyoróbarna szemei, és őszes megjelenése, nem épp egy maffia vezér típust jelentetett meg bennem, sokkal inkább egy édesapára hasonlított.

-Anton.-szólt Harry, a férfi elmosolyodott, és beljebb invitált minket.

Tényleg nem értettem mi folyik körülöttem, de bíztam abban, hogy hamarosan megtudom. Beléptünk a látszólag meleg lakásba, ám ahogy a nappaliba értünk megláttam Niallt, Liamat és Louist. Mit keresnek itt? Miért jöttek ide, és miért nincs velük Zayn?

-Menj oda hozzájuk.-suttogott Harry. Tettem amit kért, és Louis mögé léptem, aki rám mosolygott, és hagyta, hogy pajzsként használjam Őt.

-Micsoda meglepetés Harry.-jött be Anton. Értetlenül pillantottam az előttem lévőkre. Mi a fene folyik itt. Kitekintettem Louis mögül, és egyenesen egy kemény, barna szempárba ütköztem-Szóval ez volna az?-intett felém. Harry rezzenéstelen arccal lépett közelebb Antonhoz, és pillantott bele íriszeibe.

-Az ez-nek van neve is. Különben pedig, ne vedd a szádra, különben rohadt nagy bajok lesznek.-szűkítette össze a szemét, miközben összefont karokkal állt a bérgyilkos osztag vezetője előtt. Hanga rideg volt, és fenyegető. Sokkal ijesztőbb, mint gondoltam volna valaha is.

Anton felhorkantott, de nem mert Harry szemébe nézni. Mi a franc?

-Én vagyok az idősebb, még is én félek tőled jobban.-ingatta meg fejét-A lényeg, hogy Ana az, aki miatt ez az egész kitört?-kérdezte. Szemeim kitágultak, és a többiek közt váltogattam tekintetem, de egyikük sem akart nekem segíteni. Mi az, hogy miattam robbant ki. És mi?

-Csak ki fog.-szögezte le Harry-És te is tudod, ha nem segítesz, egypár kiderülhet a titkaid közül.-fenyegette Antont.

-Igen, tudom.-szólt az ősz férfi, és rám vezette tekintetét. Nem éreztem azt, mint Robinnál. Nem éreztem a fenyegetést, vagy azt, hogy mocskos dolgokra gondolt közben. Inkább...szeretet teljesen nézett rám. Mi történik körülöttem?

-M...mi ez az egész?-szólaltam meg félve, de épp elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja aki a szobában tartózkodott.

-Chica...-szólt Harry.

-Nem! Tudni szeretném.-léptem ki Louis takarásából. Anton felkuncogott.

-Harry, tudni szeretné.-nézett az említettre gúnyosan. Harry összeszűkített szemekkel meredt a férfira és állkapcsát összeszorítva szólalt meg.

-Fogd be!-a férfi csak tovább kuncogott miközben felém nézett. Nem értettem mi van, vagy, hogy miért nem olyan az egész, mint elképzeltem-Oroszországba kell utaznunk.-szólalt meg pár perc csend után. Kérdőn tekintettem felé, és léptem közelebb hozzá.

-Miért? Mi fog kirobbanni miattam?-hangom akadozott, de stabil lett, ahogy Harry mellé értem. Megnyugodtam, hogy mellettem volt, még akkor is, ha abban a pillanatban elveszettnek éreztem magam.

-Egy harc a maffiák között.-válaszolta halkan. Döbbenten meredtem rá, és képtelen voltam feldolgozni azt, amit az imént mondott-Azért mert...-mély levegőt vett, és egy pillanatra behunyta szemeit-...mert Robin meg akar szerezni magának.-nézett szemeimbe-Mert tudja, hogy Pengének te kellesz, és mert képes arra, hogy téged a markában tartva, odacsalogassa magához Őt.-mondta. Mi a...mi a franc történik?!

Nem úgy volt, hogy Robin meg akar védeni Pengétől? Nem úgy volt, hogy apám és Ő legjobb barátok voltak, és ezért akar nekünk segíteni? Nem az volt a terv, hogy a közelében maradunk, és Ő majd segít nekünk?

Harry ebben is hazudott volna?

Lehet.

Már nem tudom, hogy kiben is bízhatnék. Azon a ponton, amiben akkor voltam, mindent kinéztem volna belőle. Mindent, hisz instabil voltam mind lelkileg mind fizikailag.

-Chica.-szólt Harry, és nyúlt volna felém, de hátrébb léptem tőle. Ne. Ne akarja, hogy meghallgassam. Most ne. Össze kellett szednem magam. Valahogy de fel kellett kaparnom magam a földről...ismét.

-Izabella, felkísérné Ana-t az egyik vendégszobánkba?-szólt Anton, hisz látta a kialakult helyzetet. Egy idős nénike jött felém, és fogta meg kezem.

-Jöjjön Kedveském.-mondta, és az emelet felé kezdett el vezetni.

Remegtem a dühtől, a ki nem engedett érzelmektől. Attól, hogy...hogy ez az egész, amire addig azt hittem, hogy biztonságot nyújt, egyre jobban kezd szétesni...

Harry Styles~

Chica után készültem menni, mikor Anton megfogta a kezem, ezzel engem feltartva.

-Beszélni szeretnék veled.-mondta, és a társaim felé pillantott. Keményen tartottam a tekintetem Antonon, de szemem sarkából láttam, hogy a fiúk elhagyják a szobát.

-Mit akarsz?-szűrtem fogaim között.

-Ne kötődj hozzá érzelmileg rendben? Mert ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy kellene, és muszáj lenne elengedned...nem tenne jót, ha összegabalyodnátok. Sem így sem úgy.-mondta.

-Mert te már csak tudod igaz?-horkantottam fel, és gúnyosan néztem rá. Közelebb hajolt és az arcomba beszélt.

-Nem tehetek arról, hogy anyád otthagyott és az apádhoz ment hozzá.-szűrte fogai közt. Megforgattam szemeimet.

-Nekem nincsenek szüleim, rendben? Nem tehetek arról, hogy az anyám egy baszott kurva, és képtelen eldönteni melyikőtöknek a kölyke vagyok.-szinte köptem felé a szavakat. Dühös voltam.

Nem csak Chica miatt, de azért is, hogy ez ismét a beszélgetésünkbe került. Igen, anyám egy kurva volt, és nem tudta eldönteni, hogy Robin, vagy Anton az apám. Fantasztikus nemde? Fantasztikus olyan emberként élni, hogy azt hiszed nincs hová tartoznod, és mikor lenne, az illető megharagszik rád, és nem akar látni. Persze Gemmanak ez könnyű, Ő Anton lánya, és Robin nevelte Őt...de én? Én...én csak egy köztes állapot vagyok anyám és Anton veszekedésében, amiből félrebaszás lett. Nem tehetek róla.

-Harry!-szólt utánam mikor elindultam fel az emeletre. Csak leintettem Őt, mert nem akartam meghallgatni a süket magyarázatát, amit már rengetegszer hallottam. Chica lebegett a szemem előtt, és az, hogy muszáj megbékéltetnem, mert ha nem sikerül még bajba is sodorhatja magát, és bennünket...

Kérlek komizz!