Chica (H.S) •Befejezett•

17.

Ana Herrera~

Ahogy beléptem a szobába, egyből elkapott egy megnyugvás érzet. Ám mikor belegondoltam abba, amit Harry mondott, minden nyugodtság ami bennem volt, egy pillanat alatt eltűnt. Ha Harry szerint is ki fogok borulni mint a bili, azután, hogy megtudom amit kell, talán nem is kellene elmondania. Félek attól, hogy valami rettenetes dolog lesz az, ami miatt...akármi megtörténhet.

Lassan sétáltam oda az íróasztalhoz, ami a szobában volt, majd felemeltem róla laptopom. Úgy éreztem muszáj leírnom azt, amit érzek és gondolok. Muszáj valahogy kiadnom magamból, mert az nem tesz jót, ha magamban tartom.

A géppel az ölemben, leültem az ágyamra, majd, miután bekapcsoltam, gépelni kezdtem. Hogy mit? A Rómeó és Júliát. Igen...belekezdtem...úgy éreztem, hogy a mi "történetünk" Harryvel, hasonló dolgokon megy keresztül mint az a sztori. A családok ellentéteitől kezdve, a titkolózásig. Persze, vannak eltérések a miénkben. A valódi könyvben, nincsenek maffia tagok, vagy az, hogy tizenöt éves korában nem rabolták el Júliát.

Hogy miért nem akartam elkezdeni? Mert ez a könyv, és maga a történet anyára emlékeztetett. Mindig ezt olvasta nekem kiskoromban, mikor képtelen voltam elaludni. Persze...nem csak ezért. A nyomós oka az volt, hogy hiába egy gyönyörű szerelmi történet, a végkifejlete rendkívül szomorú. Én pedig sosem akartam halálos kapcsolatot...

Az ujjaim gyorsan, és pontosan mozogtak a billentyűkön. Az agyam pörgött, és minden egyes szót elmondtam magamban. Néha-néha vissza olvastam, de később már csak arra eszméltem fel, hogy kint besötétedett, és én már vagy három órája csak a laptop előtt ülök. Képtelen voltam addig letenni, míg a harmadik fejezettel nem végeztem. Nem bírtam megállni, hisz még annyi, és annyi dolog kavargott a fejemben, hogy a szavak, a mondatok majd később a sorok, és bekezdések egyre jobban takarták el a fehér alapot, ezzel egy összefüggő, értelmes szöveget adva.

Lecsuktam a laptop tetejét, és félre tettem. Lábaimat felhúztam mellkasomhoz, és mindkét kezemmel hajamba túrtam. Szemeim égretek, de ezzel ellentétben agyam teljesen kikapcsolt. Csak lehunyt szemekkel hallgattam a csendet, és relaxáltam. Ám mikor felnyitottam pilláim, ismét minden gondolat, félelem, féltés és aggodalom visszatért, és másra nem voltam képes, csak agyalni.

Ha...ha Zayn tudja mi történt velem, és arra akarja felhasználni ellenem, hogy kihasználhat, akkor nagyot téved. Nem fogom elmondani Harrynek, nem kell ettől tartania Zaynnek. Csak...csak félek mit akar tenni...

A másik ok, amiért aggódom, az, hogy Harry mit akart velem közölni. A gondolataim egyre sötétebb dolgokat hoztak elő, és fogalmam sem volt, melyiknek hihetek, és melyiknek nem. Képtelen voltam normálisan gondolkodni. Úgy éreztem minden ellenem van, hogy sosincs egy perc nyugtom sem. Talán tévedtem, talán nem. Fogalmam sem volt, hogy mi a helyes és mi nem, vagy, hogy mit tehetnék az ellen, hogy bármi is történjen.

Felálltam az ágyról, majd a fürdő felé vettem az irányt. Nem érdekelt hány óra, csak tisztábbnak akartam magam érezni. Beléptem a kabinba, és elkezdtem folyatni a meleg vizet. Szemeimet lehunytam, és élveztem, ahogy a víz, végigcsorog testemen. Mélyet sóhajtottam, és megfogtam tusfürdőm. Megmosakodtam vele, majd egy törülközővel meg is szárítottam magam. Felvettem egy bugyit, és Harry egyik pólóját, majd abban mentem vissza a szobába. Ott azonban nem voltam egyedül. Harry ült az ágyon. Felnézett kezeiből, és halványan elmosolyodott. Arca gondterheltnek tűnt, és biztos voltam benne, hogy tényleg az is volt. Leültem mellé majd alsó ajkamba harapva ránéztem.

-Ha elmondom, ki fogsz borulni.-szólalt meg halkan, miközben ujjain lévő gyűrűkkel babrált.

-Azért vagy itt, hogy lenyugtass ha ez megtörténne.-válaszoltam csendesen. Mély levegőt vett, majd teljes testével felém fordult. Én is hasonlóan cselekedtem, majd gyönyörű íriszeibe néztem.