Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 14. rész

Ana Herrera~

Halk motoszkálásra ébredtem fel, másnap reggel. Mielőtt felnyitottam volna pilláim, megdörzsöltem szemeimet és nyújtózkodtam egyet. Csak néhány perc múlva esett le, hogy nem tartózkodtam egyedül a szobában, hiszen Harry itt töltötte az éjszakát. Mikor ez a gondolatmenet végigfutott elmémben, felnyitottam szemeimet, és körbenéztem a szobában.

A göndör hajú férfi az egyik szekrény előtt állt, félmeztelenül, nadrágjának öve pedig még befűzetlenül lógott. Egy fotót tartott a kezében, melyet elbűvölve bámult. Felültem, a hátamat pedig az ágytámlájának döntöttem, a takarót pedig csípőmig engedtem. Tisztában voltam vele, hogy Darcy egyik képét tartotta kezei között, éppen ezért halvány mosollyal ajkaimon megszólaltam.

-Nagyon hasonlít rád.-mondtam halkan, bízva abban, hogy meghallotta szavaimat.

-Meglehet, de a mosolya a tiéd, ez nem kétség.-nézett fel rám vigyorogva, s mikor tekintetünk találkozott szívem nagyot dobbant. Nem csak azért, mert még nem szoktam meg kozmoszainak figyelmét, hanem mert láttam, ahogy szemei pirosas árnyalatot vettek fel. Talán sírt? Vagy most kezdtek előtörni a sós könnyei?

Pár másodpercig egymás íriszeibe bámultunk, de nemsokkal később a férfi letette a képet, és folytatta öltözködését. Összecsatolta övét, és magára húzta tegnapi pólóját is. Ujjain lévő gyűrűket eligazgatta és hajába túrt bízva abban, hogy megtudja regulázni a göndör fürtöket. Gyönyörű, smaragdzöld szemeivel felmérte alakom, majd szavak nélkül készült távozni, viszont megállítottam.

-Hova mész?-kérdeztem gátat szabva távozásának. Megtorpant és mély sóhajt engedett el.

-Vissza, a főhadiszállásunkra.-mondta halkan.

-De beszélnünk kell előtte a többiekkel. Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit.-szóltam, miközben felálltam az ágyról és indultam volna az ajtó felé, de megfogta karom.

-Nem akarom, hogy szólj nekik.-ingatta meg a fejét, így tincsei ide-oda ugráltak feje tetején-Sem azt, hogy elmondd, hogy itt jártam, és kértem tőled egy szívességet.

-De miért? Azt hittem, hogy elmondjuk nekik, és együtt segítünk nektek.-értetlenkedtem.

-Louis-nak.-javított ki a szemben álló-Nekem nem kell segítenetek, csak neki.-mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

-Miért? Mindketten a csapatunkhoz tartoztok, és...-folytattam volna, de szavaimba vágott.

-Mert Ő megérdemli, ellentétben velem.-mondta. Összevontam a szemöldököm, és szétnyitottam az ajkaimat, hogy újabb szavakat formázzak.

-Miért ne érdemelnéd meg?-hitetlenkedtem.

-Mert...-mélyet sóhajtott-Mert... én...-kereste a szavakat, és láttam szemében a zavartságot és a félelmet.

-Ana, kész a reggeli!-hallottam egy egyenletes kopogást, majd Mona gyengéd hangját. Az ajtó felé néztem, de a nő nem nyitott be.

-Maradj itt, egy pillanat.-suttogtam Harry-nek, és a nyílászáróhoz lépkedtem és résnyire nyitva azt, megköszöntem a nőnek a kedvességét. Mikor visszafordultam, hogy tovább győzködjem Harry-t, a férfinek már hűlt helyét láttam úgy, ahogy a szekrényben pihenő fotónak is...

~*~

-Mami, odamehetek a csúszdához?-kérdezte kislányom hatalmas, csillogó szemekkel a játszótér előtt. A játék felé néztem, és aprót bólintva leguggoltam Darcy apró alakjához, és megigazítottam göndör fürtjeire tett sapkát. Kabátját feljebb húztam, hogy még véletlenül se fázzon meg a hűs londoni levegőben.