Chica (H.S) •Befejezett•

6.

Ana Herrera~

-Ó Istenem!-suttogtam magam elé. Harry azonnal felkapta rám fejét.

 Ahogy láttam nem igen maradt olyan terület arcán ami ne lett volna véres vagy véraláfutásos, akár duzzadt. Kezemet ajkaim elé emelte annak érdekében hogy fel ne kiáltsak. Lerohantam a lécsőn egyenesen Harryhez akit jó szorosan megöleltem. Felszisszent. Akkor jöttem rá hogy fájt neki.

-Ne haragudj...Mi...mi történt?-kérdeztem és éreztem ahogy a pánik eluralkodik rajtam. Segítettem levenni kabátját majd a lenti fürdőszobába vezettem. 

Leültettem a kád szélére. Keresni kezdtem az elsősegély dobozt. A csap alatti szekrényben meg is találtam majd a mosógépre tettem és kinyitottam. Kivettem belőle egy vattapamacsot és fertőtlenítőt. Harry felé fordultam aki lehunyt szemekkel próbálta tűrni a fájdalmat. Lábai közé álltam ezért szempillái felnyitódtak és megláttam gyönyörű smaragdzöld íriszeit amik most nem csillogtak úgy, ahogy szoktak mikor meglát. Felemeltem kezem hogy kitisztítsam szemöldöke feletti véres csíkot

-Mi történt?-kérdeztem rá félve.

-Majd elmesélem.-suttogta oda nekem majd feltűnően a hátam mögé nézett. Megfordultam. Láttam ahogy Mona értetlenül bámul minket.

-Hallottam ahogy csukódik a bejárati...-mondta- Mi történt veled?-kérdezte és Harryre nézett döbbenten.

-Egy csapat részeg nekem esett.-rántotta meg a vállát-Voltak vagy tízen.-mondta. Tudtam hogy hazudik valami az apjával lehetett hisz azt mondta majd beavat. Mona mellénk lépett.

-De jól vagy?-kérdezte még mindig sokkolva. Harry csak bólintott. 

A sebét kezdtem ismét törölgetni. A monoklit szeme alatt és felrepedt alsó ajkát. Halántékáról letöröltem az odaszáradt vért majd beragasztottam az ottani sebet. Mona egész végig meredten nézett ránk. Egy kicsit idegesítő volt de nem tettem szóvá. Mikor végeztem arcával hátrébb léptem Ő pedig fel tudott állni. Fellépkedtünk az emeletre majd mindenki a saját szobájába ment...persze addig míg Mona el nem tűnt a helyszínről. Hallottam ahogy Harry belép. Csendben és próbálta nem becsapni az ajtót. Felé fordultam és láttam ahogy felsőtestén még több zúzódás és folt éktelenkedik. Ajkaim elváltak egymástól. Alig húzta magát. Bedőlt mellém és felém fordult.

-Mi történt?-kérdeztem meg ismét. Nem akartam közel menni hozzá hisz nem szerettem volna fájdalmat okozni neki. De Ő azért is körém fonta karját és közelebb húzott magához.

-Apára vártam egy raktárban de nem Ő volt ott hanem egy olyan banda kiket becsapott már egyszer. Ki akarták csalni belőlem hogy hol van apám de megértettem velük hogy én sem tudom.-suttogta hajamba-Sajnálom Chica. Nem akartalak ennyi ideig magadra hagyni.-puszilta meg fejem búbját. Csak közelebb húzódtam hozzá.

-Nagyon fáj?-kérdeztem.

-Elviselhető.-mondta és szemeimbe nézett. Mintha csak azt akarta volna vele mondani hogy miattam tudja elviselni...de ez hülyeség igaz? Miért akarta volna ezt mondani?-Aludj Chica. Hosszú napod lesz holnap.-suttogta halkan és dúdolni kezdett valamit. A hangja csodaszép volt. Mély, még is tiszta...a bizsergés végigfutott hátamon. Hallgattam édes hangját és ez miatt tudtam elaludni...

Mona Turres~

Az ajtónál maradtam, csendben hogy mikor Harry átmegy Anahoz akkor halljam. És így is lett. Hallottam ahogy Harry szoba ajtaja nyílik és csukódik majd így Anaé is. Pár perc múlva fogtam magam majd halkan benyitottam hozzájuk.

-Nagyon fáj?-kérdezte Ana.

-Elviselhető.-válaszolt Harry és Ana törékeny testét még jobban magához szorította. Mi van köztük? Egyáltalán van köztük valami? Ha nem vigyáz az én Hercegnőmre nagy bajok lesznek! Nem akarom feladni Őket Aaronnak, csak szerettem volna tudni hogy tényleg van-e köztük valami- Aludj Chica. Hosszú napod lesz holnap.-hallottam Harry hangját. Chica? Ennél idétlenebb becenevet kis sem találhatott volna...bár ha jobban belegondolunk sokkal jobb mint a Napfény vagy a Drágaságom... Hallottam hogy dúdolni kezd neki. Talán...talán Ana tényleg boldog Harryvel...és fordítva is. Csak abban reménykedtem hogy tényleg komolyan gondolja azt amit Anaval művel és nem csak szórakozik...

Ana Herrera~

A konyhában sürögtünk és forogtunk miközben Apa a gépével babrált. Mona az ebédet kezdte el előkészíteni míg mi Harryvel tálalunk. A kanalakkal bajlódtam Harry pedig a tányérokat tette a helyükre.

-Chica, adnál négy kanalat?-fordult felém. Láttam ahogy apa és Mona is Harryre majd rám néz de nem foglalkoztunk velünk.

-Persze, egy pillanat.-töröltem el Őket. Mögém lépett majd elvette azokat amiket már letettem magam mellé.

-Chica? Ez milyen becenév?-kérdezte apám értetlenül. Megforgattam szemem. Mindketten megrántottuk a vállunkat és nem válaszoltunk. Leültünk ebédelni. Én Harryvel szemben míg Apa az asztalfőn Mona pedig a másik felén. Az igazat megvallva nagyon családias volt a hangulat...de nem éreztem annak az egész helyzetet.

-És Ana? Hogy haladsz azzal a szöveggel amit kaptál?-kérdezte Mona. Felé néztem. Nagyot sóhajtottam.

Visszaemlékezés~

-Ana!-hallottam meg spanyol tanárom hangját. Felnézem füzetemből-Hogy haladsz a Rómeó és Júlia átolvasásával?-tette fel a kérdést.

-Egész jól Tanár Úr.-mondtam. Elmosolyodott.

-Rendben mert akkor arra szeretnélek kérni hogy az év végére írj egy hasonló szöveget. Sem a végkifejletnek, sem a szereplőknek, akár a történéseknek sem kell ugyan olyannak lennie de szeretném az irományodat olvasni. Láttam hogy a fogalmazást is rendkívül szépen megírtad így arra gondoltam ez egy plusz jegy lehetne számodra.-ecsetelte. Csak nagy szemekkel néztem rá. Azt akarja hogy egy történetet készítsek a Rómeó és Júlia alapján? Miért kell velem kicseszed Istenem?

-Rendben.-mondtam nagy sóhajtás közepette.

-Köszönöm Ana.-mondta majd visszament az asztalához én pedig folytattam a feladat megoldását...

Visszaemlékezés vége~

-Egész jól...-mondtam röviden és tömören.

-Milyen szöveg?-lépett be apám is a társalgásba.

-Megkaptam Mr. Dominguez-től a Rómeó és Júliát és azt szeretné ha én is írnék egy hasonló történetet kicsit átdolgozva.-sóhajtottam.

-De hisz ez fantasztikus Ana!-örömködött Mona...hát annyira nem.

-Nem mondanám.-ráztam meg a fejem.

-Miért? Ez egy remek lehetőség hogy megmutasd a tehetséged.-nézett fel végre Harry is a tányérjából. Azt hittem legalább Ő nem fog ezzel jönni! Ahhj...

-Nem szeretném ha mások olvasnák azt a történetet amit én csináltam.-tettem le a kanalam.

-Szerintem pedig hagynod kellene hogy mások is tanúi legyenek annak amit készítettél.-mondta apa. Összehúzott szemekkel néztem rá. Ne kezdje!

-Szálljatok le rólam!-dörrentem majd elengedtem kanalamat. Felálltam az asztaltól és felmentem volna a szobámba ha meg nem hallom a csengőt. Ahogy ajtót nyitottam nem hittem a szememnek...