Chica (H.S) •Befejezett•

41.

Ana Herrera~

Egymás kezét szorongattuk, miközben az autóhoz mentünk. A temetés óta, már négy nap telt el. Bevallom, a második nap borultam ki teljesen. Leültem a laptopom elé, és ismét gépelni kezdtem. Minden gondolatomat és elhatározásomat a történetnek szenteltem, de mikor befejeztem, leesett ezeknek a dolgoknak a súlya.

Annak, hogy Aaron nincs többé, hogy Anton maffiája szinte teljes mértékig ki lett végezve. És leesett ez a rengeteg minden ami abban a raktárházban történt velem. Minden érzelmemet belecsempésztem a sorokba. Muszáj volt kiadnom magamból valahogy, de miután félretettem a gépet, sírva fakadtam.

Zokogtam...nem, valósággal bömböltem. Harry ijedten rohant fel az emeletre, de szinte láttam rajta ahogy meggyengült, mert ilyen állapotban kellett látnia. Bevallom, nem terveztem, hogy ennyire kiborulok, de így sikerült. Harry vigasztaló ölelésébe, nyugtató szavaiba, és lágy érintéseibe temetkeztem. Szükségem volt arra a közelségre, amit akkor éreztem. Szükségem volt Rá.

Vagy negyvenöt perc autóút után, megálltunk a bíróság parkolójában. Ki akartam szállni az autóból, de Harry megfogta kezem, és kérőn nézett rám. Összevontam szemöldököm.

-Akármi is történik a bíróság falain belül, ki fog hatni a kapcsolatunkra, vagy így, vagy úgy.-kezdte, nekem pedig összeszorult a szívem. Kezeit a kormánynak támasztotta, és mély levegőt vett-Rengeteg ostobaságot követtem el fiatalon, olyanokat is, amelyeket sosem kellett volna. Néhányról tudsz, de az még csak a kupac alja.-egy pillanatra felém nézett- Nincs mentségem azokra a dolgokra, csak sodródtam az árral. Most lehet meg fogok fizetni mindenért.

Összeszorította az ajkait, és kereste a szavakat.

-Nagy az esélye annak, hogy börtönbe kerülök, és tudom, ha ez megtörténik, nem csak pár hónapot fogok kapni. Csak...szeretném ha tudnád, hogy nem kell várnod rám.-nagyot nyelt, láthatóan küszködött a gondolataival, és az érzelmeivel-Szeretném, ha továbblépnél. Ha mire ismét láthatlak, lenne egy férjed, és egy édes kislányod.-mintha egy pillanatra elkalandozott volna-Szeretném, ha boldog lennél, ha kell, nélkülem.-észre sem vettem, hogy sírok, egészen addig, míg oda nem nyúlt, és le nem törölte a sós cseppeket.

-Ne mond ezt. Tudod, hogy nem lennék képes továbblépni, főleg nem azok után amiken keresztülmentünk.-hangom meggyötört volt, és remegett. Nem bírtam volna elengedni Őt. Képtelenségnek tartottam.

-Kérlek Chica, ne nehezítsd meg.-tekintete átható volt, és bánatos, mégis, láttam benne az elszántságot.

-Te ne nehezítsd meg!-csattantam fel-Olyat kérsz tőlem, amit mindketten tudunk, hogy nem fog sikerülni! Nem foglak tudni elfelejteni.-csuklott meg hangom.

-Az emberek furcsán néznek ránk Chica. Nézz meg minket. Ki vagyok varrva, és látszik a maffia beütésem. Rendszeresen goromba vagyok az emberekkel, nem mellesleg voltak alkohol és dog problémáim. Te pedig, a szöges ellentétem vagy. Ártatlan, kedves és gyönyörű. Sosem volt gondod semmilyen káros anyaggal sem, legyen az alkohol vagy drog. Képes lennél éveket várni rám? Tudnál velem a börtön után úgy mászkálni a városban, mikor mindenki tudja, hogy egy bűnöző vagyok? Meg mernél úgy megcsókolni, hogy ne gondolj arra, hogy mennyi szörnyűséget követtem el? Nyugodt tudnál maradni a karjaimban, biztonságban éreznéd magad mellettem, úgy, hogy tisztában vagy azzal, mennyi embert öltem meg?-láttam, ahogy a szavakat nehezére esett megformálni, így mikor ismét bele akart kezdeni, közbe vágtam.

-Igen Harry! Képes lennék! Mert nem érdekel másod véleménye, sem pedig az, hogy mit tettél az előtt, mielőtt megismertelek volna. Bevallom, furcsa gondolatok cikáztak a fejemben, miután beavattál egy pár dologba, de ma már nem érdekel, mert megismertem az igazi Harryt. A valódi éned, nem pedig azt, akit mások látnak. Tudom, hogy nem vagy rossz ember, csak követtél el hibákat, ahogy mindenki más is.-fejeztem be, mert annyira hadartam, szinte minden levegőm elfogyott.

Nagy szemekkel nézett rám, amikben hitetlenség, és büszkeség csillogott.

-Chica...-kereste a szavakat, de mutató ujjam ajkaira helyeztem, ezzel elhallgattatva Őt.

-Ne mondj semmit, csak menjünk be, mielőtt elkésünk.-mondtam Neki, majd kiszálltam az autóból. Hallottam lépteit magam mögött, de mikor megfogta a karom, és maga felé fordított, lecövekeltünk. Hatalmas tenyerét arcomra csúsztatta, és elmosolyodott.

-Köszönöm.-szólt, és ajkait enyémekre tapasztotta. Csókja olyan volt, akár a drog, ha egyszer megízlelted, többé nem tudtál tőle szabadulni. Karjaiban megnyugodtam, és fellélegeztem. Képes volt egy pillanat alatt megnyugtatni, és elérni azt, hogy csak ketten legyünk.

Akkor egyikünket sem érdekelte azt, hogy a bíróság bejárata előtt voltunk, vagy, hogy az életünk egy hajszálon lógott. Nem. Csak ketten voltunk egymás karjaiban, és nem számított semmi...

~*~

A pár sorral előttem ülő, göndör fürtöket figyeltem, s hallgattam a bíró szavait. Rendőrök, és az esküdtszék tagja voltak pár méterre tőlem, míg Niall, Liam és Louis a bal oldalamon, Mona és Anton pedig a jobb felemen helyezkedtek el. Azonban képtelen voltam rájuk figyelni, mert ideges voltam, és ahogy láttam, Harry sem volt teljesen nyugodt állapotában.

Tartottam attól, hogy le fogják tartóztatni, mert biztos voltam benne, hogy akkor tényleg befellegzett nekünk. Ezt pedig nem akartam. Szerettem volna a kocsiban töltött beszélgetésünkre gondolni, arra, hogy tényleg képes leszek kibírni a hiányát. Arra, hogy Harry nem fog elfelejteni, és hogy képesek leszünk kibírni azt a pár évet...ha csak pár évről van szó.

Mélyet sóhajtottam, ahogy elgondolkodtam azon, milyen jövőnk is lehetne. Elképzeltem, Harryt, ahogy egy kislánnyal a karjaiban ül a kanapén, miközben hangosan olvas neki. Szinte már hallottam, ahogy fülem hallatára nevetnek fel, boldogan, és gondtalanul. Lehet, hogy a dolgok másképp fognak alakulni, mégis akartam, hogy ez megtörténjen. Szerettem volna már boldog lenni, mindenféle félelem és kudarc nélkül. Mert igen...beláttam, hogy csak akkor lehetünk boldogok...igazán boldogok, ha mindenféle ijedelem nélkül ki tudjuk mondani ezt.

Hirtelen hallottam meg a bíró erős, mély hangját. Mikor felnéztem rá, ismerős arcvonásokat pillantottam meg benne. Ismerősek voltak, ám fogalmam sem volt, hogy honnét.

-A bíróság, és az esküdtszék döntött. Harry Styles, önt...