Chica (H.S) •Befejezett•

19.

Ana Herrera~

-Chica.-hallottam egy édes, zümmögő hangot. Ujjai lassan, gyengéden mozogtak hátamon, ahogy próbált felébreszteni.

Felnyitottam pilláim, és szembetaláltam magam, azzal a férfivel, aki már napok illetve hetek óta erősít engem. Az igazat megvallva, sosem hittem, hogy lesz valakivel kapcsolatom. Mindig is féltem, az ilyenfajta dolgoktól, sőt, nem is érdeklődtek úgy irántam sohasem. De most, hogy itt van Harry....azt hiszem más lett az életem. Más, hisz nem csak azt kell néznem, hogy mi a jó nekem, hanem azt is, ami a számára a legjobb.

-Mi az?-tette szóvá, hisz már vagy két teljes perce bámultam Őt. Lenyűgözött. Az egész férfi, nem csak testileg, de lelkileg is. Mindenki azt hinné, hogy a rideg kinézet alatt, egy szintén kőszívű férfi rejlik. Ám tévedésben éltek, akik ezt gondolták, hisz cseppet sem volt igazuk. Harry igen is érző ember, még akkor is, ha azt nem mindig mutatja ki.

-Jó reggelt.-tértem ki kérdése elől, hisz nem szerettem volna leégetni magam előtte azzal, hogy elmondom, róla fantáziáltam. Mellkasára húzott, és oldalamat kezdte simogatni.

-Neked is.-szólt, majd beállt köztünk a csend. Még ébredeztünk, ezért egyikőnk sem beszélt. A magam részéről fáradt voltam még mindig. Harry pedig...nem tudom. Törte az agyát, az biztos, de az én megerősítésemre várt. Arra, hogy mondjam azt neki, hogy vigyen el. Hogy menjünk el ketten...ki tudja hova. De...de nem hagyott nyugodni az sem, hogy mi van, ha ezzel elrontok mindent? Ha mégsem ezt a döntést kellett volna meghoznom?

Kételkedtem magamban, sőt, talán még abban is, hogy képesek lennénk ketten, semmiféle segítség nélkül, egy idegen országban 'túlélni'. Ám még is megszólaltam.

-Menjünk.-döntöttem el.

-Tessék?-kérdezte értetlenül Harry. Felkönyököltem, és rá vezettem tekintetem.

-Vigyél el Harry.-ismételtem meg. Szemei megcsillantak, és halványan elmosolyodott.

-Biztos vagy benne?-tőrt elő ismét az aggodalma. Lehajtottam a fejem s megráztam.

-Nem.-húztam el a szám- De ha nem próbáljuk meg, nem is fog sikerülni, igaz?-pillantottam fel ismét rá. Bólogatni kezdett.

-Igaz, de nem szeretném, hogy kényszerből tedd.-simította meg arcom.

-Nem abból teszem. Csupán csak szeretnék végre távol lenni a rossz dolgoktól. Attól...ami...ami itt folyik. Mindentől ami akadályoz minket.-bizonygattam.

-Nem akarom bemocskolni apám nevét, de mivel már be van, így elmondom. Fogalmam sincs, miért akarnak kikérdezni Chica. De egy maffia csapattól ne is várj semmi jót.-ingatta meg fejét.

-Épp ezért kérdem, hogy vigyél el innét.-szóltam, már egy kicsit magabiztosabban. Közelebb hajolt, és egy apró csókot hintett ajkaimra.

-Szedd össze a holmid.-pillantott szemembe, majd elvált tőlem, és felkelt az ágyról és öltözni kezdett. Én is felpattantam, majd rekord sebességgel kaptam fel magamra a ruháimat, és csomagoltam össze, egy időben Harryvel...

~*~

Halkan lépkedtünk le a lépcsőn, a csomagjainkkal pedig próbáltunk nem nagy zajt csapni. Ahogy leértünk a lépcső aljához, egy hang állított meg minket.

-Hova hova?-Gemma kicsit sem boldog hangja húzott vissza minket. Hallottuk a taxi dudálását, és azt, hogy csapódik a kocsiajtó. Harryvel összenéztünk, Ő pedig egy biztató mosolyt küldött felém.

-Gem...mi...-kereste a szavakat Harry. A szőke hajú lány lerobogott, majd elénk állt. Ahogy meglátta a mögöttünk lévő csomagokat, szemei kitágultak. A naptárra nézett, a fali órára majd bólintott.

-Siessetek, tízre bent kellene lennetek.-nyomott ki minket az ajtón.

-Gem?-fordult vissza Harry. A nővére felvonta szemöldökét.

-Mi az Öcskös?-mosolyodott el a lány.

-Vigyázz magadra.-súgta neki, majd megölelte. Mosolyogva néztem rájuk. A testvéri kötelék látható volt kettejük közt, és ezt hatalmas örömmel fogadtam.

-Inkább ti vigyázzatok magatokra.-pillantott rám, egy kedves mosollyal-Majd küldjetek egy pontos címet, nemsokára mi is utánatok megyünk.-mondta ezzel a srácokra értve. Harry mellém kocogott, majd a taxisofőr hátra tette a csomagjainkat, mi pedig bepattantunk a hátsó ülésre. Így indultunk el a reptér felé...

~*~

Ki tudja hány óra lehetett, de már jócskán besötétedett mikor egy másik repülőtéren landoltunk. Mindketten fáradtak voltunk, és a szemünk majd leragadt. Hogy hol voltunk? A Texasi Austin-ban. A gyönyörű hely, még éjjel is szép volt. Persze sosem jártam arra, de már az éjszakai megvilágításban is beleszerettem a helybe.

Harryvel egymás kezét szorongatva léptünk be egy hotelba, hogy szállást kérjünk éjszakára. Mikor megkaptuk a kulcsokat, a lift felé menet, Harry átvetette vállamon karját, és egy puszit adott halántékomra. Tetszett a gesztusa, és megmelengette a szívem. Tudtam, hogy ki fogunk jönni egymással, és azt is, hogy nem akarjuk elveszíteni a másikat. Csak attól féltem, hogy az akaratunk ellenére is, de el tudnak minket választani, vagy így, vagy úgy.

Pizsiben dőltünk be az ágyba, és hunytuk le szemeinket. Kíváncsi voltam arra, hogy hogy fog sikerülni az egész terv. Bíztam abban, hogy nem fognak megtalálni minket, és hogy elfeledhetjük ezt az egészet, ami körénk épült. Azt, hogy folyton egy maffia szorongasson minket, és azt, hogy a szüleink elválasszanak egymástól.

Megnyugtatott az, hogy Harry a nyakam bőrére szuszogott, és az, hogy védelmezően körül ölelt. Szívem repesett az örömtől, hogy mellettem volt, és rendkívül megmelengette az a szívem, hogy képes lett volna harcolni miattam az apjával is. Mert...képes lett volna...igaz?...

Kérlek komizz!