Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 8. rész

Ana Herrera~

-Először is: Robin kiszabadult a börtönből...

Amint a nő kiejtette a szavakat, ajkaim megremegtek. Letettem Darcyt a földre, és leguggoltam hozzá.

-Kérlek, menj fel és...és rajzolj valamit Gemma-nak.-mosolyogtam rá, de jókedvem hamisnak bizonyult. Rettegtem ismét, és utáltam ezt az érzést, de nem akartam, hogy a lányom hallja ezeket a dolgokat, mert talán még én sem akartam volna.

-Rendben!-csillantak fel a kislány szemei, utána pedig már fel is sietett az emeletre. Amint hallottam becsukódni az ajtót, egy mély levegő után visszafordultam a többiek felé. 

-Hogy érted azt, hogy kiszabadult?-suttogtam ingerülten, közben pedig egy másik kanapé felé vettem az irányom, amely Gemma-val volt szemben. 

-Úgy, hogy kiengedték.-válaszolt röviden. Úgy éreztem, hogy a szívem üteme kihagyott, miközben végiggondoltam a következményeket. 

-Azt hittem több évet kapott.-hallottuk meg Mona hangját. Én is megszerettem volna kérdezni, azonban bennem nem volt annyi lélekjelenlét. 

-Jó magaviselet fontos egy börtönben.-rántott vállat nemes egyszerűséggel. Hogy tudott ilyen nyugodt maradni?! 

-Ezt nem hiszem el...-sóhajtottam miközben erősen a hajamba túrtam. 

-És nem ez az egyetlen dolog. Amint kiszabadult, eljött hozzánk és elmondta azt, hogy nem csak az Ő, de Anton keze is benne van abban, amit veled történt, Ana.-folytatta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj...pedig épp ültem. 

-Hogy mondod?!-pattantam fel és nem foglalkoztam azzal, hogy megszédültem, s egy pillanatra elhomályosodott előttem egy minden. A szőkeség bólintott. 

-Aaron egyszer azt említette, hogy maszkos emberek bántalmaztak. Honnét tudod, hogy nem éppen Ők voltak azok?-tárta szét karjait. Nem válaszoltam neki, hanem egyből megpróbáltam átlátni a játékán. Ha ez egyáltalán egy játék volt. 

-Miért higgyünk neked?-kérdeztem, és csaknem éreztem, mintha arcom elé egy tükröt mutattak volna. Érzelemmentes voltam és úgy reagáltam mindenre ahogy Gemma. 

-Ha nekem nem is, de talán Liam-nek és Niall-nek hisztek.-mondta. Összevont szemöldökkel pillantottam Mona alakjára, aki a kanapé mellett állt, s összefont karokkal figyelte a jelenetet. Nem mondtam neki azóta semmit sem. Nem is akartam, hiszen ha hat éven keresztül képes voltam megtartani magamnak ezt a titkot, már nem szándékoztam kiadni senkinek. 

-Miről beszélsz?-értetlenkedtem. Sóhajtott. 

-Arról, hogy mikor a srácok rátok fogták a fegyvert, nem azért tették, mert meg akartak ölni titeket. Anton kényszerítette és a családjukkal zsarolta Őket. Ahogy leléptetek, Niall és Liam is menni akart, azonban Louis ott maradt...fogalmunk sincs miért. Azóta sem tért vissza hozzánk. Mintha Anton sakkban tartaná. De fogalmunk sincs mivel.-mesélte, bennem pedig nem egyszer megállt az ütő. Hogy süllyedhetett még ennél is mélyebbre Anton? 

-Még mindig nem hiszed neked.-ingattam meg a fejemet. 

-Tudnak Darcyról, úgy ahogy Harry is, hiszen velük van.-adta meg a kegyelemdöfést. Visszahuppantam a kanapéra, és erősen hajamba túrtam. A hajtöveim fájtak, de cseppet sem érdekelt. Egyedül a szavait ismételgettem magamban. Honnét tudnak Darcy-ról...és Harry? Miért van egyáltalán velük? Nem is érdekli a lánya...vagy én? 

-Miért mondtad ezt el nekünk?-hebegtem. Nem emeltem rá tekintetem, sokkal inkább a fehér szőnyegen tartottam, amely talpunk alatt helyezkedett el. Lesokkolódva ültem, miközben vártam azt, hátha a nő jó hírekkel szolgál. De miért is történt volna ez? 

-Mert már kötelességed volt tudni. Láttam, mikor tegnap Louis odaadott egy borítékot. Megnézhetném?-kérdezte, de én csak mondandója első felére koncentráltam. 

-Te követtél engem?-akadtam ki ismét. Gemma megint bólintott. 

-Úgy, ahogy Harry és Louis is teszi. Azonban Ők nem jó szándékból.-mondta-Egészen eddig nem érzékeltél belőle semmit, mert vigyáztunk rád és Darcyra, de mikor tegnap Harry és Louis is találkozott veled, tudtuk, hogy lépnünk kell.-magyarázta. Szívem fájdalmasan dobogott Harry nevének hallatán. Azt hittem szeret...most miért bánt Ő is? 

-Most nincs nálam a boríték.-válaszoltam végső elkeseredésemben. Akkor már biztos voltam benne, hogy Gemma nem hazudott. Hogy honnét? Fogalmam sincs, egyszerűen hittem neki...hinnem kellett neki. 

-Az ráér, de biztonságos helyre kell mennünk.-mondta, én pedig teljesen biztos voltam benne, hogy minden kezdődött előröl...

🌷Hey Lads!🌷

Meg is hoztam nektek a nyolcadik részt! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és kellőképpen letudtalak Titeket sokkolni :) Igyekezni fogok a következővel! Hihetetlen hálás vagyok az eddigi megtekintésekért, kommentekért és voteokért! Nagyon nagyon sokat jelent *-*

Millió puszi: Ladybady ♡