Chica (H.S) •Befejezett•

1.

Ana Herrera~

Reggel, úgy nyolc óra körül sétáltam le az emeletről. Harry tegnap érkezett és ide is költözött. Apám azt mondta, hogy azért mert Angliából jött, és mert szeretne minél nagyobb biztonságban tartani. Mikor leértem a földszintre már akkor is észrevettem milyen meleg van. Bár nem csodálkoztam rajta hisz Buenos Aires-ben vagyunk. Itt mindig meleg van. Szemeimet dörzsölve indultam a konyhába, hogy megnézzem kik vannak fent. Amint megláttam Mona-t és Harry-t közelebb mentem az ajtóhoz és a bejáratnak támaszkodtam.

-Jó reggelt.-szóltam. 

Azonnal felém kapták fejüket. Elmotyogtak egy "neked is-t" majd mindenki folytatta a dolgát, ami abból állt, hogy Mona a reggelit csinálta Harry pedig kávét szürcsölgetett. Házvezetőnőnk felé mentem majd adtam arcára egy puszit. Éreztem ahogy Harry jól végigmér. Nem csodáltam, hisz egy hosszú póló volt rajtam meg egy bugyi, bár azt nem láthatta. Leültem Harry mellé egy másik bárszékre és egy hálás pillantással köszöntem meg Mona-nak a reggeli kávét

-Apa?-kérdeztem.

-El kellett mennie, valami üzleti dolog.-rántott vállat Mona. Már sokkal levertebben kevergettem a forró nedűt bögrémben-És? Mi a mai program?-ült le elénk. Szinte egyszerre rántottuk meg a vállunkat és ittunk bele poharunkba.

-Át kellene nézni a fizikát. Ha jól tudom holnap várható egy dolgozat.-mondtam miközben elgondolkodtam azon, hogy írunk-e vagy sem. Harryre pillantott.

-Talán olvasok egy jó könyvet?-kérdezte magától mintsem, hogy nekünk válaszolt volna. Mély rekedtes hangjától kirázott a hideg libabőr futott végig hátamon. Hirtelen egy hang csapta meg fülünket.

-Lo siento. Hablamos con Mona? /Elnézést. Beszélhetnénk Mona?/ -ahogy hátra pillantottam csak Diegot vettem észre a kertészünket ahogy a szalmakalapját szorongatja kezében. Mona azonnal felpattant.

-Por supuesto, Diego. Vamos a salir al jardín. /Természetesen Diego. Menjünk ki a kertbe./-terelte ki az idős férfit a házvezetőnőnk. Elmosolyodtam. Diego mindig is oda meg vissza volt Mona-ért és ez most meg is látszott. Zavarba jött, méghozzá nem is kicsit. Felálltam majd a poharam a mosogatóba tettem és folytattam a reggeli elkészítését amit Mona félbe hagyott. Megsóztam a tojást és tettem rá egy kis fűszert amitől még finomabb lett.

-Segítek.-hallottam meg egy hangot. Azonnal felkaptam fejem mikor Harry mellém lépett.

-Nem kell. Hagyd, úgy is mindjárt végzek.-rántottam vállat és tovább folytattam amit elkezdtem.

-De szeretnék.-erőlködött. Felnéztem rá majd nagyot sóhajtottam.

-Akkor tálalj meg három személyre.-adtam ki a parancsot Ő pedig már indult is. Nem is olyan rossz gyerek ez a Styles csak egy kicsit hideg az emberekkel. 

Megtette amit kértem majd villát és kést is tett hozzá. Miután megfogtam a serpenyőt és odavittem a tányérokhoz beleöntöttem a fenséges reggelinket. Mind a három tányérba egyenletesen eloszlattam. Mikor visszatettem a helyére a gázon lévő még tűzforró lap meg égette kezem. Felsikoltottam és azonnal a víz felé tartottam. Harry azonnal kapcsolt majd mögém lépve segítette enyhíteni a fájdalmat. Mellkasa hátamhoz csapódott, ahogy hűtötte a sebet. Bizsergő érzés futott végig gerincemen. Elment mögülem és a mélyhűtőből elővett egy kis jeget.

-Had nézzem.-fogta meg de kirántottam szorításából-Ana ha nem engeded hogy megnézzem nem enyhül a fájdalom.-mondta kimérten. Nem akartam hogy lássa csuklómon a hegeket és a sebeket. Nem volt jó gyerekkorom ezt Ő is tudja, de az nem mentség hogy ezt csináljam-Ana!-szólt rám keményebben. 

Lehajtottam fejem majd kezébe csúsztattam enyém. Mikor megfordította, hogy rátegye a jeget észrevette a sebeket de nem szólt semmit. Láttam ahogy állkapcsát összeszorította de egyelőre csendben volt. Ahogy a hideg, fagyott víz érzékeny bőrömhöz ért felszisszentem. Pár perccel később enyhült a fájdalom ezért Harry elvette onnét a jeget és visszatette a hűtőbe. Megfogott egy gézt és bekötözte kezem. Lágyan ért hozzá bőrömhöz nem fenyegetően vagy bántóan. Sosem törődött még így senki velem Mona-n kívül. Felnéztem arcára

-Mi az?-érezhette, hogy rajta van tekintetem. Megráztam fejem.

-Köszönöm.-mondtam majd leengedtem kezem. Mona lépett be a konyhába és mikor meglátta kezem szemei azonnal kitágultak és felém sietett.

-Mi történt?-hangja ideges volt ahogy bekötözött kezem vizsgálta. Nem tudom, hogy direkt-e vagy véletlenül de Harry úgy kötözte be karom, hogy a vonalakat csuklómon eltakarja, így mikor házvezetőnőnk vizsgálgatta, a hegeket nem vette észre.

-Csak ügyetlenkedtem egy sort.-rántottam meg vállam.

-Ó te kuka lány!-dorgált meg-Nagyobb bajod is lehetett volna!

-Nem esett bajom. Harry segített.-mondtam. Mona Harryre vezette barna íriszeit. A férfi csak megrántotta vállát és legyintett egyet.

-Most nem történt semmi! De mi van ha sem én sem Ő nem leszünk itt?-akadt ki még jobban.

-Megoldom.-mondtam és egy furcsa grimaszt vágtam.

-Azt tudom Mi Hija (lányom) azt tudom.-ingatta meg rosszallóan fejét. Nagyot sóhajtottam majd el vettem karom tartásából és a lépcső felé vettem az irányt. Mielőtt felléphettem volna az első fokra valaki megfogta karom.

-Ezt még megbeszéljük.-suttogta fülembe egy mély rekedtes hang és kezem felé biccentett. Nagyot nyeltem majd ténylegesen felrohantam a szobámba, ahol felöltöztem és vissza szaladtam reggelizni...

~*~

Már este hét is lehetett mikor a lámpa fényt leoltottam és eltettem a fizika könyvem. Felálltam az ágyamról majd bementem fürdeni. Amint kész voltam megszárítottam hajam és felvettem a pizsim. Vissza mentem a szobámba ahol nem várt vendég ült ágyamon. Összevontam a szemöldököm. Harry felnézett kezéből. Ahogy beljebb mentem leültem mellé az ágyra török ülésben.

-Miben segíthetek?-kérdeztem udvariasan. Nagyot sóhajtott majd megfogta bal kezem is vizsgálgatni kezdte az égésfoltot kezemen és a véres vonalakat. Esküszöm hogy úgy éreztem magam mintha ezer éve ismernénk egymást pedig nem. Nem, mert csak tegnap jött hozzánk.

-Tudom hogy kemény gyermekkorod volt. Apád nem mesélt sokat igaz, de annyit elmondott hogy elraboltak. Biztos hogy szűrnyű lehetett. Elhiszem, de ez nem megoldás.-simított végig ez egyiken, puha ujjával. Gerincemen végigfutott a bizsergés. Kikaptam szorításából kezem majd elnéztem róla.

-Nem ismerlek. Nem tartozom neked magyarázattal és nem kérem hogy beleavatkozz abba hogy mit teszek és mit nem.-mordultam rá.

-Tudom. Nagyon jól tudom. De azt is hogy segítségre van szükséged Ana. Segíteni akarok nem pedig ellened fordulni.-mondta. Megráztam a fejem.

-Te testőrnek jöttél, nem pedig azért hogy az életemben áskálódj.- álltam fel és összefontam kezem magam előtt.

-Igen. De nem leszek olyan védelmező aki eltekint afelett amit magaddal teszel.-biccentett. Felállt és elém jött. Ahogy csillogó szemibe néztem rájöttem hogy igaza van mégsem akartam bevallani neki. Megrántottam vállam-Csak próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni felém. Akkor én is az leszek és nem kell majd folyton veszekednünk.-mondta- Szeretem ha ilyen kis vadóc vagy.-suttogta fülembe érzékien és egy csókot nyomott mögé, a vékony bőrre. A levegőt gyorsabban vettem. Ez tetszhetett neki hisz mikor elhajolt rám kacsintott. Sarkon fordult és kilépett az ajtómon. Kapkodtam az oxigént és próbáltam szabályozni ezt a dolgot. Hajamba túrtam és még csak akkor vettem észre egy üzenetet ami az ágyon pihent.

"Szexi a feneked. ;) -H"

Kérlek komizz!