Ana Herrera~
Miközben a lépcsőfokokat szedtük lefelé, a gyomrom liftezett attól a gondolattól, hogy valami baj fog történni. Utáltam volna a tudatot, hogy a két barát ismét összekap valami jelentéktelen dolgon. De egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mi volt a problémájuk egy héttel ezelőtt. Liam védeni próbált minket, de Harry is, éppen ezért fogalmam sem volt, hogy kinek hihetek és kinek nem.
-Srácok.-szólítottam meg Őket beérve a konyhába. Úgy éreztem amint megjelent mögöttem Harry, a légkörben tapinthatóvá vált az idegesség-Harry-nek van egy terve.-mondtam, ezután pedig a mellettem állóra sandítottam, aki bólintott ezután pedig az asztalhoz lépett, levette róla a gyümölcsös kosarat, ezután pedig a tekercset amit hozott, rátette, és szétnyitotta. Egy alaprajt vázlata volt rajta, amely egy nagy raktárépületet ábrázolhatott. Liam fújt egyet, majd felállt a székről.
-Én ebben nem veszek részt.-ingatta meg a fejét, majd meg sem várva a tiltakozásunkat elhagyta a helyiséget. Összepréseltem az ajkaimat és Harry irányába néztem, aki pont ugyan ezt a mozdulatot hajtotta végre.
-Aki itt maradt, az benne van? Ha nem, akkor még elmehet.-pillantott fel a göndör hajú a vele szemben ülőkre.
-Mona, kérlek, te vigyázz majd Darcyra.-pillantottam a nőre, aki egyből bólintott.
-Szívesen megteszem.-mosolyodott el halványan, így adta tudtunkra, hogy semmi ellenvetése nem volt. Ennek pedig örültem, leginkább azért, mert ha velünk történik valami, attól még Darcy biztonságban lesz. Nem akartam erre gondolni, de ez a felvetés egyre inkább belevéste magát a fejembe, és sehogy sem akart onnét távozni.
-Köszönöm.-mondtam, ezután pedig figyeltem volna barátomra, ám Ő nevelőnőmet kémlelte, ezután pedig szeme sarkából rám nézett.
-Köszönjük, Mona. Sokat jelent nekünk, hogy a szíveden viseled Darcy sorsát.-mondta Harry hálásan majd pár másodperc néma csend után mély levegőt vett, és ismét a tervrajza figyelt-Két nap múlva hoznak egy nagyobb szállítmányt a raktárépületbe, és én leszek soron, hogy átvizsgáljam a kamiont. Arra gondoltam, hogy az eredeti rakományt eltéríthetnénk máshová, vagy kerülőútra vihetnénk. Tudnék szerezni egy hasonló teherautót, amit megpakolhatnánk dobozokkal, hogy úgy nézzen ki, mintha az eredeti lenne.-szólt, ezután pedig felnézett ránk, hogy értjük-e, mi pedig bólintottunk.
-Arra gondolsz, hogy elbújhatnánk benne?-kérdezte Gemma, öccse pedig bólintott.
-És arra, hogy a kartonokba rejthetnénk fegyvereket, amiket majd bent hasznosíthatunk.-helyeselt-Nem lesz szükségünk sok emberre, rajtunk kívül még talán háromra, csak hogy meglegyen a létszámfölény.-gondolkodott hangosan, Niall pedig bólintott.
-Azt el tudjunk intézni.-mondta, és kíváncsian figyelte Harry kezei alatt elterülő nagy papírlapot-Ha jól sejtem, akkor az a raktárépület alaprajza, igaz?-kérdezte, a mellettem támaszkodó pedig bólintott.
-Igen. Ha sikerül elterelni az eredeti szállítmányt, és időben oda tudtok érni a raktár elé, akkor ott fogtok egy nagyobb akadályba ütközni, mert már a bejáratnál két ember fog váni rátok. Mindketten jól edzettek, és állig fel vannak fegyverezve, úgy ahogy a bent lévők többsége.-mesélte, én pedig nem bírtam, kiszakadt belőlem egy nyugtalan sóhaj.
-Ez a drog üzlet nem kispályásoknak való.-haraptam rá alsó ajkamra. Harry felém nézett, majd megrázta a fejét.
-Nem, Chica, kicsit sem.-húzta el a száját.
Szívem a megnevezésre nagyokat dobbant, és a pillangók a gyomromban feléledtek, a kaotikus helyzet ellenére is. Örültem annak, hogy a többiek előtt is használta a becenevemet, mert tudtam, hogy így mutatta ki azt, mennyit is jelentettem neki.
YOU ARE READING
Chica (H.S) •Befejezett•
Fanfiction"-Chica.-suttogta. Megforgattam szemeim. -Ne hívj így.-mondtam miközben próbáltam tőle a legmesszebb csúszni de mivel az ágy szélén feküdtem nem lett belőle több mint pár milliméter. -Szeretnélek kiengesztelni.-suttogta még mindig. Fújtam...