Chica (H.S) •Befejezett•

15.

Ana Herrera~

Egy szál fehérneműben álldogáltam a szekrényem előtt, és valami elviselhető ruhát kerestem magamnak. Mikor kivettem egy kék pólót, és egy fehér farmert, megakadt a szemem a hasamon. Rásimítottam a kezem, és megnyomtam a fájó, kék zöld pontot. Bár épp elég nagy volt arra, hogy el lehessen képzelni mi történhetett. Elhúztam a szám, és felkaptam magamra a nadrágot, majd a pólót is készültem volna, mikor megéreztem két erős kart derekam körül. Fejét vállamba fúrta, és éreztem ahogy mosolyog. Szerencsére, nem vette észre a zúzódást, és ezért hálát is adtam az égnek.

-Ugye tudod, hogy nem lenne muszáj visszamennünk edzeni.-zümmögte-Itthon is maradhatnánk és...filmezhetnénk.-talált ki valamit hirtelen. Kiléptem öleléséből, és karjaimat összefontam magam előtt, hogy még véletlenül se vegye észre a kék zöld foltot, majd felvont szemöldökkel ránéztem.

-Filmezni?-bizonygattam. Bólogatni kezdett. Felnevettem és elléptem tőle, hogy felvehessem a pólóm. Átbújtattam a fejemen, és készültem volna lehúzni, mikor megszólalt.

-Állj meg!-szólt hirtelen. Ahogy rá néztem, észrevettem, hogy az álló tükröt figyelte amiben persze én is látszódtam. Gyorsan lehúztam a pólót, és beharapott alsó ajakkal felé néztem.

-Miért?-kérdeztem halkan, és ismét összefontam kezeim. Sebesen indult meg felém, majd húzta fel, a fehér anyagot. Ahogy meglátta a sebet, szemei kitágultak és felnézett rám.- Jól vagyok.-bizonygattam és elnéztem róla. Gyengéden megfogta állam, és maga felé fordította fejem.

-Zayn volt?-kérdezte teljes komolysággal.

-Honnan veszed hogy Ő volt?-vettem ki kezéből felsőm.

-Chica-sóhajtott- Ő volt vagy sem?-kérdezte még egyszer, egy kicsit ingerültebben.

-Talán.-mondtam. Láttam, hogy kezd elborulni az agya, ezért lehajtott fejjel bólintottam-Ha azt mondom igen, akkor megvered?-kérdeztem Tőle, mert nem akartam egyikőjüket sem bajba keverni.

-Talán.-utánzott, és épp ezért tudtam, hogy tenni fog valamit. Láttam, hogy készült indulni, ezért karjaimmal átfogtam csípőjét, és mellkasába fúrtam a fejem.

-Ne bántsd.-kérleltem.

-Miért véded?-hangja vádló volt. Még jobban szorítottam magamhoz.

-Nem védem. Egyszerűen csak...nem akarok hogy bárki is bajba keveredjen.-válaszoltam-Az edzés közben történt. Egyikőnk sem tehet róla.

-Ez nem egy szabályos mozdulat az edzésen.-szűrte fogai közt.

-Kérlek.-éreztem, hogy végre Ő is körém fonja karjait, és átölel. Néhány másodperc múlva eltolt magától, épp annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni.

-Nem ígérek semmit.-mondta és homlokát enyémnek döntötte. Ahogy szemibe néztem, átjárt melegség, és szívem az ezerszeresével kezdett el dobogni. Beharaptam alsó ajkam-Hmm...-zümmögte-Ne csináld ezt.-motyogta ajkaimra. Mikor azonban megcsókolhatott volna, meghallottuk hogy kopognak. Azonnal szétrebbentünk, Harry lehuppant az ágyra, én pedig az asztalhoz sétáltam, és mintha a papírokat nézegettem volna, lehajtottam a fejem. Gemma nyitott be, és lepődött meg, hogy Harryt is itt találta. Mindketten rá mosolyogtunk, Ő pedig csak összevont szemöldökkel figyelt minket.

-Csak szerettem volna szólni, hogy a fiúk már itt vannak.-mondta majd zsebre tette a kezét.

-Igen, épp erről beszéltünk Chica-val.-helyeset Harry-Hogy milyen volt az edzést.-hallottam hangján az élt, és a gúnyt de Gemma nem vehette észre, hisz szeme sem rebbent. Én csak helyeslően bólogattam. Hárman indultunk le a fiúkhoz...

Harry Styles~

Idegesített a dolog, hogy Zayn hozzáért. Idegesített, hogy fájdalmat okozott neki, és ezt nem is lepleztem. Állkapcsomat összeszorítva bámultam Zaynre. Ha tehettem volna, biztosan Chica köré fonom a karjaim, és megmutatom neki, hogy Ő az enyém. De nem voltam abban a helyzeten, hogy megtehessem ezt. Persze, tojtam rá, hogy mit gondolt rólam az apám, de inkább hagytam az egészet, hisz nem szerettem volna, ha Chica-ról is valami rosszat, esetleg bántót mondtak volna. Egyszerűen csak összefont kezekkel álltam a konyhapult előtt, és próbáltam minden kontrollomat összeszedni, hogy ne ugorjak neki Zaynnek.

-Minden rendben?-lépett mellém Louis. Rá néztem a szemem sarkából, és aprót bólintottam. Hitetlenül vizsgált én pedig rá sem hederítve fogtam meg a kocsikulcsot.

-Indulnunk kellene.-néztem a többiekre, de cserébe csak azt kaptam, hogy kiviharzottak az ajtón. Egyedül Chica maradt ott, és nézett rám. Elé sétáltam, majd derekát átfogva vontam ölelésembe-Nem hagyom, hogy bárki bántson.-motyogtam neki.

-Tudom.-hangja halkan csengett, még is tudtam, bízik bennem, és ez megmelengette a szívem. Tudtam, ha nem lennék neki, mint egy támasz és segítség, talán még mindig szorongana, és nem érezné jól magát a saját bőrében.

-Nem jöttök srá...-futott be Louis, de amint meglátott miket azonnal elharapta a mondatot. Chica el akart szakadni, de én erősebben fogtam magamhoz és úgy néztem egyik legjobb haveromra. Bíztam benne. Tudtam, hogy senkinek sem adna fel miket, vagy szólná el magát véletlenül. Adtam egy utolsó puszit Chica halántékára, majd elengedtem Őt. Lou egy aprót biccentett, majd elfojtva mosolyát, megveregette a hátam. Megforgattam szemeimet, és elindultam a kifelé. Ráültem motoromra, és készültem volna felvenni a bukósisakot, mikor Chica haladt volna el mellettem. Megfogtam karját.

-Pattanj fel.-mondtam neki mosolyogva. Szemei kitágultam.

-N...nem hiszem hogy...én még sosem...-szabadkozott azonnal. Még mindig mosolyogtam, és kezébe nyomtam egy sisakot és a hátam mögé biccentettem. Én is felkaptam egy fejvédőt, majd már csak arra vártam, hogy Chica felüljön a motorra. Meg is tette, majd éreztem apró karjait csípőmre kulcsolódni.

-Kapaszkodj.-mondtam neki, Ő pedig erősebben fogott. Elindítottam a fekete szépséget, majd a már rég elindult Range Rover után vettük az irányt...

Tudtam, hogy történni fog valami. Biztos voltam benne, hisz rossz előérzetem volt...nagyon rossz. És...nem is tévedtem....

Kérlek komizz!