Chica (H.S) •Befejezett•

23.

Harry Styles~

Ahogy felmentem a lépcsőn, egy hosszú folyosót láttam meg, ahol megpillantottam azt a nőt, aki felkísérte Chicat.

-Chica?-kérdeztem. A hölgy elmosolyodott.

-Hererra?-intett fejével az egyik ajtó felé. Bólintottam. -La segunda puerta /A második ajtó/-válaszolt, szemeim pedig kitágultak, hisz fogalmam sem volt, hogy spanyolul fog vissza szólni nekem. Kellett pár perc, míg rájöttem mit akart, és ahhoz is, hogy felismerjem, hogy a Chica becenév spanyolul volt, így gondolta azt, hogy értem mit mond.

Bólintva köszöntem meg neki, és mentem az ajtó felé. Ahogy benyitottam, észrevettem, hogy az ablakban ült, azonban nem vette észre, hogy benyitottam, hisz az ablak másik felén ült, és úgy lógatta a lábát. Féltettem Őt, hisz magasan volt, bár a lába alatt egy terasz lógott ki, de még így sem voltam teljesen nyugodt.

Közelebb lépkedtem, kinyitottam a terasz ajtaját és próbáltam elkapni tekintetét, de Ő nem emelte fel fejét. Két lába mellett támaszkodtam meg, és próbáltam közelebb kerülni hozzá, de nem akarta ezt, elhajolt.

-Chica.-szóltam fájdalmasan-Kérlek...-leugrott mellőlem, és a hálóba ment. Lehajtottam a fejem, és nagyot sóhajtottam. Eltoltam magam a párkánytól, és utána mentem-Hadd magyarázzam meg.-kértem és felé nyúltam, de nem hagyta, hogy megfogjam a kezét.

-Miért akarnád megmagyarázni?-tárta szét karjait-Hazudtál Harry. Kitudja hány dologban hazudtál!-emelte meg hangját. Igaza volt, tudom, de képtelen lettem volna elmondani neki a teljes igazságot, nem állt még készen rá. Vagy...vagy én nem álltam készen rá, fogalmam sincs.

Tudom ki Penge. És tudom, hogy közelebb van Chicahoz mint gondolná. Ezért kell elmennünk, minél hamarabb.

-Csak hallgass meg!-kértem és közelebb léptem hozzá.

-Tartsd meg magadnak a mondanivalódat!-kiáltott rám, és futott be a fürdőbe. Megrökönyödve álltam a szoba közepén, és fogalmam sem volt, hogy Chica ennyire besokallt. Bár...igaza volt, belátom. Szinte mindenben hazudtam neki, hazudtam amiben tudtam, de abban nem, hogy új életet akarok vele kezdeni. Az akaratom ellenére is, de olyan érzések fűznek felé, amit nem tudok hova tenni, amit képtelen vagyok elengedni, mert ha meg akarnám tenni, tudom hogy sokkal fájdalmasabb lenne, mint azt gondolnám.

Bekopogtam a fürdőszoba ajtaján.

-Kérlek, nyisd ki. Szeretném megmagyarázni.-kopogtam.

-Hazudtál Harry! Ki tudja mennyi hazugságod volt!-hallottam hangján, hogy nem kell kevés neki, és folyni fognak könnyei. Nem akartam ezt. Nem akartam megsiratni. Csak szerettem volna jóvá tenni amit csináltam, és megölelni Őt. Abban a pillanatban nem lett volna másra szükségem csak rá.

Reggel nem Anton hívott, hanem Gemma. Olyan dolgot tudott meg, amit sosem hittem volna. Elmondta hogy ki Penge, mert talált rá bizonyítékot. A gond, csak annyi volt, hogy mikor Chica-ra nézek, folyton Penge jut eszembe. Hogy mennyi fájdalmat okozott neki. Hogy hányszor ért hozzá úgy, ahogy nem szabadott volna neki. Az agyam ezekben a pillanatokban szét akart robbanni. Be akartam verni Penge képét, és meg akartam védeni Chicat. De az nem fog úgy sikerülni, ha nem hagyja, hogy magyarázatot adjak neki.

-Sosem hazudtam neked a kettőnk kapcsolatáról. Igaz volt, hogy új életet akarok veled kezdeni, és segíteni akarok neked. De az csak úgy sikerülhet, ha meghallgatsz.-kérleltem-Engedj be.-szóltam neki, és lenyomtam a kilincset de persze az ajtó zárva volt-Chica!-szóltam neki. Valami megütötte a lábam. Lenéztem, és észrevettem a kulcsot, amit az ajtó alatt csúsztatott át. Elmosolyodtam. Felvettem, és kinyitottam, majd beléptem a fürdőbe. A kád szélén ült, és összefonta maga előtt a kezeit. Közelebb léptem hozzá, de felállt, és megrázta a fejét. Megálltam.

-Menj el Harry. Elég volt a hazugságaidból.-nem nézett szemeimbe, ezzel pedig el is árulta magát. Nem akarta, hogy elmenjek. Még is, valamilyen furcsa okból, lábaim nem a kijárat felé vittek, hanem közelebb hozzá. A csempéhez szorítottam, és szemeibe néztem.

-Miért nem akarod hogy elmagyarázzam?-kérdeztem tőle. Tekintete ijedt volt, még sem válaszolt-Chica!-dörrentem rá-Válaszolj!

-Mert nem akarom, hogy még több szarsággal tömd össze a fejem!-sosem hallottam Őt káromkodni, most még is furcsa volt tőle azt hallani. Ellökött magától, és a szobába menekült.

Utána mentem.

-Hagyj egyedül.-kérte. Megfogtam kezét, de kirántotta szorításomból. Értetlenül néztem rá-N...nem akarom hogy hozzám érj.-hátra tántorodtam. M...miért nem akarja? Miért utasított vissza?

Tátogtam mint egy hal, és fogalmam sem volt, hogy hogyan is viszonyuljak a kialakult helyzethez. Csak el akartam menekülni. El, hisz annyi minden történt aznap velem, hogy nem tudtam mit is tehetnék. A nap végén csak hozzá akartam bújni, és vele lenni. Szerettem volna mellette lenni. De akkor, abban a pillanatban, fogalmam sem volt, hogy mi történik körülöttem. Úgy éreztem minden kicsúszik a kezeim közül, és a mélybe zuhanok...

Kérlek komizz!