Chica (H.S) •Befejezett•

38. (18+)

Ana Herrera~

Kezei, és ajkai bejárták testem minden pontját, miközben tehetetlenül sóhajtoztam alatta. Csókja vad volt, szenvedélyes és mámoros. Ujjaimat felvezettem dús hajkoronájába, és megmarkoltam fürtjeit. Torokhangon felnyögött és mintha keményebben csókolt volna. Sosem éreztem azt a dolgot, mint akkor. Alhasamban egy furcsa érzés keletkezett. Olyan volt, mintha tüzet gyújtottak volna bennem. Égtem. Valósággal égtem a kéjvágyban. És ez megijesztett. Az, hogy ilyen érzéseket volt képes kiváltani belőlem.

-Le kellene állnunk.-suttogtam miután egy kicsit elváltam Tőle. Mindketten kapkodtuk a levegőt, miközben egymás szemeibe bámultunk.

-Tudom, de képtelen vagyok rá.-vallotta be, miközben állvonalamon nedves puszikat hagyott. Lehunytam szemeim az érzésre.

-Én is.-ismertem be és hallottam Harry halk kuncogását. Ajkai fülem mögé tévedtek, ahol is megszívták a vékony bőrt. Ujjai pólóm szélénél kalandoztak, így mikor ismét számra tapadt sajátjával, felemelkedtem. Mielőtt lehúzta volna felsőm, szemeimbe pillantott.

-Romantikusabbra terveztem ezt a pillanatot, de...-mélyet sóhajtotta, és meleg, mentolos lehelete megcsapta arcom-...de el akarok feledtetni veled minden borzalmat amit eddig átéltél. Szeretném, ha továbblépnél. Ha továbblépnél velem. Tudom, még korán kérem ezt, de a biztos pontod akarok lenne Chica. Elcseszett vagyok, de meg tudok javulni, fel tudok hagyni az eddigi életemmel azért, hogy olyan valaki legyek, akire szükséged van.-szavai megleptek, és könnyeket csaltak szemembe. A félhomályban olyan volt ez, mint a filmekben.

Mély, rekedtes hangjától megborzongtam, ajkaim remegtek a feltörő érzelmektől. Megsimítottam arcát. Szánk egy vonalban volt. Átkaroltam nyakát, és közelebb vontam magamhoz, bár már szinte levegő sem volt közöttünk.

-Segíts megjavulnom.-kérlelt elfojtott hangon, miközben mindkét kezét derekamra kulcsolta. Nem válaszoltam, csak ostromba vettem ajkait. Válaszolni szerettem volna vallomására, de egyetlen szó sem jött ki torkomon.

Meg akartam javítani Őt, segíteni Neki olyannak lenni, amilyennek akar. Normálisnak. Segíteni akartam neki, hisz Ő már az elejétől kezdve gyógyított engem. A megjelenése, és az egész lénye elég volt ahhoz, hogy biztasson abban, hogy nem adhatom fel. Most rajtam volt a sor, hogy megjavítsam Őt.

Pólómat áthúzta nyakamon. Mielőtt visszadönthetett volna, én is feljebb gyűrtem felsőjét. Egy vigyort kaptam cserébe, mikor a ruhadarab a padlón végezte. Fejem a puha párnák ölelésében volt, így csapott le ajkaimra ismét a felettem tornyosuló férfi.

A mámor, és a kéjvágy irányított minket, ahogy egyre több és több ruha került le rólunk. Bevallom, először tartottam attól, hogy megtörténik, de közben éreztem Harry lágy érintéseit, amik még inkább meggyújtották bennem a lángokat, és ezt csak Ő volt képes eloltani.

Takargatni akartam magam, de Harry kellemes mély hangján suttogott szavak elhitették velem azt, amit eddig senki nem tudott nekem bemesélni. Azt, hogy gyönyörű vagyok. Mert mellette, tényleg annak éreztem magam. Szépnek és erősnek. Függetlennek, mégis függőnek. Függtem Tőle, és attól, amit velem tett.

Körmeimet hátába mélyesztettem, mikor ölembe temetkezett. Felkiáltottam, mert fájt, de közben furcsa érzéssel árasztott el.

-Sajnálom.-motyogta-Már csak jobb lesz, higgy nekem.-adott egy csókot ajkaimra, majd pár perc után, óvatosan mozogni kezdett.

Egy könnycsepp gurult le szemem sarkából, melyet készségesen lecsókolt onnét. Bevallom, rettenetesen fájt, de a felettem sóhajtozó férfi elfeledtette velem ezt a rossz érzést. Arcát nyakhajlatomba temette, mikor hangosabban nyögött. Egyszerűen csak, a fájdalom kezdett eltűnni, a mámor pedig növekedett bennem. Még többet akartam.

Nyöszörögtem alatt és mikor rájött, hogy mennyire is élvezem amit csinált, felbátorodott. Keményebben kezdett el lökni, de még mindig nem fájdalmasan. Tudtam, hogy visszafogja magát, és talán egy kicsit jó érzéssel is töltött el az, hogy miattam csinálta, mert nem akart fájdalmat okozni.

Miközben ölem ostromolta, ajkai nem szűntek meg mozogni enyémeken. Fantasztikus érzés volt. Az, ahogy birtokba vette testem, lenyűgözött. Tudom, hogy nem egy lánnyal volt eddigi élete során, de azt hiszem, boldog voltam, hogy akkor velem volt ott az ágyban, és nekem mondta azokat a szavakat.

Felbátorodva, nyakát kezdtem el puszikkal behinteni úgy, ahogy nemrég Ő is tette. Férfias, torokhangú nyögések hagyták el ajkait, melyektől még merészebb lettem. Lábaimat ösztönösen kulcsoltam derekára, így még több teret adva neki. Szinte egyszerre sóhajtottunk fel, ettől az érzéstől.

Nemsokkal később, feszítést éreztem alhasamban, és egyre gyakrabban nyöszörögtem, úgy ahogy a felettem mozgó Harry is. Beharaptam ajkaim, ahogy éreztem, már nincs sok hátra.

-Nézz rám.-kérte, én pedig azonnal felnyitottam szemhéjaim.

Zöld tekintete, a szokásosnál is sötétebb volt. Arca egy kicsit kipirult, ahogy homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Pár lökést követően, szinte egyszerre érkeztünk el a kielégülés kapujáig. Izmaink megfeszültek, és mintha görcs húzta volna össze testünket abban a pillanatban.

Pár perccel később, Harry mellém hanyatlott és gyors lélegzetvételeit próbálta csillapítani, úgy, ahogy én is. A takarót feljebb húztam rajtunk, és mellkasára feküdtem. Erős karjával átkarolt és egy csókot nyomott fejem búbjára.

-Ez...

-Csodálatos volt.-fejeztem be mondatát. Elmosolyodott.

-Igen.-bólintott, miközben csupasz bőrömet cirógatta-Jól vagy? Nem fáj semmid?-kérdezte aggódóan. Elhúztam a szám.

-Fáj...ott.-ismertem be szégyenlősen, és egy kicsit elpirulva. Felkuncogott, s ismét maga alá temetett. Teste félig még a matracon volt, s úgy nézett rám. Szemei csillogtak.

-Itt?-éreztem ahogy a lábam közé nyúlt, és ösztönösen összerántottam combom. Felnevetett, majd kezét feljebb vezette, ami derekamnál állapodott meg. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, és lehunyta szemét.

Pár másodperc múlva hallottam édes hortyogását, amitől én is elálmosodtam, s én is álomba szenderültem...