Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 5. rész

Ana Herrera~

Szívem erősen dobogott, miközben a fehér borítékért nyúltam. Kezem remegett, és egy kicsit féltem is, Louis előző mondatától. Miért fenyegetett meg? Honnét tudta, hogy találkoztunk Harryvel? Még mindig jóban vannak? Egyáltalán...honnét tudott Darcyról?! Miért volt ennyire ellenséges?

Kinyitottam a borítékot, s képeket fedeztem fel benne. Képeket rólam, a lányomról és Chris-ről. Volt külön külön is, de volt, mikor hármasban sétálgattunk. Megörökítettek minden pillanatot. A képek sorban jöttek, de az utolsó két fotó engem, és Harry-t ábrázolta. Az első négy évvel ezelőtt készült, mielőtt beléptünk a bíróságra, és csókolóztunk. Ahogy tovább lapoztam, észleltem, hogy a második kép, csak pár órás lehetett. Azon is ketten voltunk Harryvel. Épp az a pillanat volt lekapva, mikor meg akart csókolni. Istenem...még mindig bizsereg az ajkam, mert nem engedtem meg neki.

Vagy tíz kép lehetett a kezemben, de minél többször végignéztem őket, egyre biztosabb voltam valamiben. Követnek minket. Ismét rám találtak...ismét kezdődik minden előröl. A legnagyobb probléma pedig nem csak az volt. Hanem sokkal inkább az, hogy rájöttem, nem csak az én életem forog kockán. A lányomé és a barátomé is...sőt, lehet még Harryé is. Mi van, ha...nem véletlenül bukkant fel. Hogy...elakarta mondani...de nem tette. Miért nem tette? Miért nem mondta el, hogy követnek minket?

Nem tudta? Vagy...Ő is benne van? Már nem tudom mit higgyek. Már azt sem tudom, kiben bízhatok. Azt hittem, Louis a barátom, de...nagyot tévedtem. Talán...sosem volt az. És, csak én képzeltem bele a kedvességébe ezt.

Felálltam a padról, majd visszagyűrve a borítékba minden képet, zsebre tettem, és hazafelé lépkedtem. Minden zajra megtorpantam, és megijedtem. Minden második percben hátra tekingettem, bár, nem mintha számoltam volna.

Egy autó lámpája világította meg előttem az utat, így remegve, de reméltem, hogy elhalad mellettem. Azonban nem ez történt. Egyre csak lassított, egészen addig, míg meg nem állt az egyik jelzett parkolóhelyen. A lámpák lekapcsolódtak, és vártam, mikor fog kiszállni a sofőr, de nem ez történt. Hátranéztem, s észleltem, hogy az út másik felén parkolt egy fekete Range Rover. A szívem kihagyott pár ütemet, miközben végigfuttattam a fejemben a menekülési útvonalakat.

Ha egy pillanatra is, de reméltem, hogy Harry ült a volán mögött. Azonban, tévednem kellett. A rendszám nem egyezett a régen látott autóéval, így fellélegeztem, és visszafordulva, szinte futólépésben indultam hazafelé. Azért néha lassítottam, s hallgatóztam, bár a mellettem elhaladó kocsik zajától nem sokat lehetett hallani.

Mikor a családi házhoz értem, kinyitottam a kiskaput ami körbeölelte a kertet, majd odalépkedtem a bejáratihoz, és beléptem a tágas lakásba. Mikor becsuktam, még visszanéztem, remélve, hogy tényleg nem követett senki sem idáig.

Fellélegeztem, mikor a sötét falak között mászkáltam. Felmentem az emeletre, egyenesen Darcy szobájába. A rózsaszín ajtóra nagy, lila betűkkel volt felírva neve, így nem volt nehéz megtalálni. Biztos voltam benne, hogy aludt. Mikor beléptem rájöttem, hogy nem is tévedtem. Az igazak álmát aludta, s mikor ágya mellé ültem, és pufók kis arcát bámultam, könnycseppek sokasága hagyta el szemeim. Annyira szerettem Őt, hogy az már néha fizikai fájdalmat okozott.

Nem akartam, hogy bármiféle baja is essen. Szerettem volna segíteni neki, hogy úgy nőjön fel, ahogy megérdemli, azonban...a helyzetem kilátástalannak tűnt. Főleg most, hogy a képekkel a farzsebemben ültem lányom mellett.

-Nem hagyom, hogy bárki is bántson.-suttogtam neki, miközben megsimítottam arcát. Fejem keze mellé hajtottam, s szemeimet behunytam.

Annyira szerettem volna egy másik időben felkelni, mikor senki sem bánt senkit, és senki sem fenyegeti, vagy öli meg a másikat. Annyira jó lett volna, egy álomban tovább élni. Csak...csak úgy, ahogy én akartam. Mert egy kicsit több időre lett volna szükségem, hogy felkészüljek erre a hajszára.

~*~

Félálomban lehettem, mikor éreztem, hogy valaki végigsimított orcámon. Bizsergés futott végig rajtam, ahogy testem élvezte ez a cselekedetet. Hamarosan két erős kar fonódott körém, és felemeltek a padlóról. Egy ismerős illat lengte be érzékeim, miközben közelebb mozdultam a kemény mellkashoz. Barátom letett egy puha anyagra, majd elhajolt tőlem.

-Szeretlek.-suttogta egy hang, melynek eredetét nem tudtam felfedezni, de elkönyveltem magamban, hogy annyiszor akartam már hallani ezt a szót, hogy csak a képzeletem játszott velem.

Vagy nem?