Chica (H.S) •Befejezett•

5.

Ana Herrera~

Mikor reggel felébredtem senki nem volt mellettem. Az ágy másik fele hideg volt. Ezek szerint nem most kelhetett fel. Összevontam a szemöldököm majd az ágyra könyököltem és előkeresem a mobilom. Hat órát mutatott ami azt jelentette hogy fel kellene állnom és suliba kellene készülődnöm. Levánszorogtam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem. Úgy éreztem kell egy kávé különben nagy bajok lesznek. A konyhában megláttam Harry-t és Mona-t is. A pulthoz sétáltam és öntöttem magamnak egy pohárral a forró nedűből. Ám valami feltűnt. Valami furcsa volt. Megfordultam és egyből szemet szúrt apa. Mit keres itt? Vagy is mi a fenének van itthon? Dolgoznia kellene...vagy is azt szokott már ilyenkor.

-Apa? Hát te meg?-kérdeztem értetlenül és megdörzsöltem a szemem hogy biztos látom-e édesapámat a széken ülve.

-Vicces vagy kislányom.-forgatta meg szemét. Megrántottam vállam.

-Csak megkérdeztem.-rántottam vállat.

-Baj hogy itthon vagyok? Végre a lányommal?-kérdezte dühösen. Megráztam a fejem és nem emeltem rá a tekintetem hisz, tudom akkor még jobban feldühíteném-Ekkora baj hogy nem kell dolgoznom? Vagy mi?-kérdezte már sokkal dühösebben és felpattant az asztaltól. Elém sétált majd kivette a kezemből a kávét-Válaszolt! Miért vagy ilyen furcsa pár napja? Nem értem mi történt veled!-dörrent rám. Felnéztem rá.

-É...én csak...-válaszolni nem tudtam hisz csak azt vettem észre hogy Harry feláll a helyéről majd apám vállára teszi a kezét. Látta hogy dühös és nem akarta hogy akaratán kívül is de bántson. Őszintén? Én is féltem tőle. Valami nagyon feldühíthette és szinte biztos voltam benne hogy nem én voltam az, hisz nem is szóltam be neki. Állkapcsát összeszorítva rázta le magáról Harry kezeit.

-Ne érj hozzám.-szűrte fogai közt. Apám egy nagydarab, izmos ember volt s mellette Harry szinte elbújhatott volna termetével de ahogy láttam kicsi a bors de erős. Nem értettem hogy Harry miért hívja ki a sorsot maga ellen de abban maradtam hogy Ő tudja. Apám elhátrált míg Harry elém lépett és nekem háttal figyelte azt ahogy apám kimegy. Mona a látottak és a hallottak alapján lesápadt. Megöleltem. Hálásan Harryre néztem aki még mindig az ajtót bámulta majd vissza ment a kávéjához miután megbizonyosodott arról hogy apám nem egy fegyverrel fog visszatérni. Furcsálltam apám kikelését. Nem szokott ilyen hangnemben beszélni velem, kivéve ha nincs neki rá nyomós oka. Meg sem ittam a kávém csak felfutottam a szobámba készülődni. Már is rosszul kezdődött a napom...

~*~

Mikor az utolsó óráról is kicsengettek a parkolóba mentem ahol a fekete Range Rovert kerestem tekintetemmel. Megláttam mellette Harryt aki napszemüvegben támaszkodott a járműnek. Elindultam felé de egy hang vissza hívott.

-Ana!-hallottam meg Sara hangját. Felé fordítottam a fejem. Az irányomba tartott. Barna kiengedett haja vállára omlott miközben arcát a nap szépen sütötte. Táskájában kezdett el kutatni majd mikor megtalálta amit keresett előkapta. Felém nyújtott egy nagy köteg papírt- Az spanyol tanár kérte hogy adjam oda neked. Jövőhétre át kellene tanulmányoznod.-húzta el száját. Nagyot sóhajtottam és elvettem tőle.

"Ana Herrera"

A nevem volt ráfirkantva a borítóra. Nagy sóhajtás közben elvettem tőle majd magamhoz szorítva köszöntem el tőle. Harry felé fordultam aki még mindig ugyan abban a helyzetben volt és engem figyelt. Mikor közel értem hozzá szemüvegét lecsúsztatta orrára így úgy nézett ki mint valami James Bond. Elmosolyodtam. A lapok felé intett fejével miközben kinyitotta nekem a kocsiajtót. Behuppantam majd megvártam hogy Ő is mellém érjen.

-A spanyol tanár küldte. Biztosan valamilyen szöveg amit át kellene néznem.-rántottam vállat. Bólintott. Furcsa volt hogy még nem szólt egy szót sem. Felé fordítottam fejem. Csak bámultam rá. Próbáltam az eszembe vésni minden egyes négyzetszegletét. Gondolkodtam. Mi lesz ha apám elküldi? Vagy elmegy? Vagy...valami más fog történni ami miatt nem lesz már az életemben többé...azt sem értettem miért gondolkozok erről de úgy éreztem ez a pár nap mióta itt van, megváltoztatott és nem is kicsit. Egyszerűen csak boldognak érzem magam hogy itt van, hogy van valaki ami foglalkozik velem Mona-n kívül. Egyszerűen csak...jó volt hogy van egy majdnem korombeli a közelemben.

-Chica! Ne bámulj ennyire feltűnően.-rázta meg mosolyogva a fejét. Szemét az úton tartotta. Elfordítottam fejem és az ablakon kinéztem. Valamit el akart mondani még sem mert. Éreztem hogy van valami. Hirtelen kezét megéreztem térdemen amitől összerezzentem-Mi a baj?-kérdezte. Mélyet sóhajtottam.

-Mit szeretnél mondani?-vontam fel szemöldököm miközben rá vezettem tekintetem. Leparkolt a felhajtón és leállította a motort. Nem tudta hogy hogy mondja el...csak tátogott mint egy hal.

-El kell mennem.-mondta-Ma még vissza érek de szeretném ha tudnád hogy nem mehetsz el egyedül itthonról, rendben?-kérdezte. Csak bámultam rá-Chica? Rendben?-szólított újra. Feleszméltem.

-Miért kell elmenned?-tértem ki a válaszadás elől. Nem akartam hogy elmenjen és ez tény.

-Apámmal találkozom.-szorította össze állkapcsát. Nagyot nyeltem majd bólintottam és kinyitottam a kocsiajtót hogy kiszálljak-Chica! Tényleg ne hagyd el a házat egyedül oké?-kérdezte.

-Rendben.-mondtam majd ténylegesen kiszálltam a kocsiból. Intettem neki egyet és néztem ahogy kitolat és már indult is. Beléptem a házba, köszöntem Monanak és úgy döntöttem hogy megnézem azt a spanyol szöveget amit Sara adott...

~*~

Nem tudtam aludni. Nem ment. Harry még nem érkezett haza pedig azt mondta hogy még ma jön. Azzal próbáltam nyugtatni magam hogy biztosan csak egy közelebbi hotelban szállt meg hisz már fél tizenkettő is elmúlt. Csak néztem a plafont miközben gondolkoztam. Azt mondta hogy az apja egy veszélyes ember...ezért féltettem annyira. Nem értem mi van velem mostanában de aggódom érte. Nagyon. Megfogtam a mobilom majd tárcsáztam a számát. Nem érdekelt ha hülyének néz, de hallani akartam a hangját, tudni akartam hogy jól van-e. Furcsa érzés kerített hatalmába mikor sípolt egyet és a hangposta vette fel. Felültem az ágyban és körmeimet kezdtem el piszkálni. Mi van ha itthon van de nem hallottam hogy bejött volna?

Összeszorult gyomorral mentem át szobájába de hiába kopogtam senki nem nyitott ajtót. Gondoltam benézek. Ahogy benyitottam egyből megcsapott Harry fűszeres parfümjének illata. Ágya szépen be volt vetve és rend volt. Nem találtam senkit sem a szobában ezért kimentem onnét. Ahogy a saját szobám felé lépkedtem meghallottam ahogy a bejárati ajtó csapódik. Szemeim kitágultak és megteltek reménnyel. A lépcső felé vettem az irányt de amit ott láttam...letaglózott.

Az igaz hogy Harry állt ott de...ilyen állapotban még sosem láttam Őt. Mindig mutatta az erős egyéniséget...a dominánsat...de most ahogy elnéztem Ő, teljesen összeverve és szakadt ruhákban...más lett a véleményem és megváltozott a szememben...

Kérlek komizz!