Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 10. rész

Ana Herrera~

Mosolyogva figyeltem kislányomat, aki a tőlünk kapott ajándékokat bontogatta. Hatalmas vigyor terült szét ajkain, miközben magához ölelte a plüssmedvét, amit Mona adott neki. Kivételesen nem voltam ideges, mikor Gemma Darcy kezébe nyomta a meséskönyvet, hiszen mindkettőjükön láttam a boldogságot. Ez pedig elég sok dologért kárpótolt. 

Ismét Londonban voltunk. Furcsa érzés volt a meleg után a hűvös levegőben sétálni. Annyival más, mint mikor Harry is velünk volt. Annyival ridegebb és idegenebb a hely és a lakás. Nem, sajnos nem abban a házban voltunk mint évekkel ezelőtt, hanem egy sokkal nagyobban. A létszámunk és az épület méretéből adódóan eléggé tágas sőt, talán még sok is nekünk, de Gemma ragaszkodott ahhoz, hogy idejöjjünk. Nem értettem miért, egészen addig amíg szembe nem találtuk magunkat Niall-lel és Liam-el. 

Szerencse, hogy a szőkeség említette a férfiak jelenlétét még mielőtt elindultunk volna, ezért nem ijedtem meg, amikor megpillantottam Őket. Elmesélték azt, amit már a nő is egyszer. Azt, hogy Anton megfenyegette Őket. Abban a momentumban látszott meg, a család mekkora úr is az ember életében. De szerencséjük volt, hiszen sikeresen eltudtak menekülni. Louis-t is magukkal akarták rángatni, de a férfi ellenkezett. A mai napig nem tudják, hogy miért. De készek voltak kideríteni, és elmarni Louis-t és Harry-t Anton közeléből, hogy véglegesen lezárhassák ezt az ügyet. 

Elmesélték, hogy az évek alatt amíg nem találkoztunk, Anton embereket toborzott, így éppen elég fegyveres őre volt arra, hogyha szerette volna azonnal megölhetett volna minket egy sortűzzel. Éppen ezért kellett kieszelnünk egy tervet, minél előbb, hiszen ha megtudják, hogy elhagytuk Amerikát, és visszajöttünk Angliába mindent elfognak követni, hogy megtaláljanak minket. Azután pedig... nem tudom mi lesz. Csak remélni tudtam a legjobbakat. 

-Mami! Nézd mit kaptam Liam bácsitól!-kiáltott fel kislányom. Azonnal megráztam fejem, bízva abban, hogy kitudom törölni elmémből a furcsa képzelgéseket. 

Darcy egy Barbie babát tartott kezében miközben Liam ölében ült. Szélesen elmosolyodtam, és hálás pillantásokat küldtem a férfi felé. El sem hittem, hogy a lányom már öt éves. Az idő csak repült a fejünk felett, hiszen még tisztán emlékeztem arra a pillanatra mikor először a kezemben tartottam apró alakját. Még mindig éreztem a könnyeket, amelyek végigszánkáztak az arcomon a boldogságtól. És... akármennyire is nem akartam, emlékeztem az orvos szavaira, amit Chris felé címzett. "Szerencsés apukája lehet, ennek a gyönyörű kislánynak."

Nos, akármennyire is nem akartam, elszomorodtam még akkor is, mikor a legboldogabbnak kellett volna lennem. Minden Rá emlékeztetett, és minden próbált fájdalmat okozni, ami csak lehetett...

~*~

-Szerintem megfelelő terv lenne, viszont honnét szerzünk ennyi embert és hogyan tudjuk meg, hol is van a bázisuk?-kérdeztem Niall szemeibe nézve. Már bőven éjjel lehetett mikor mi még mindig a nappaliban ültünk és törtük a fejünket. Ezek a pillanatok az utóbbi pár napban rendszeresen előfordultak, viszont az a perc merőben más volt mint a többi. Hogy miért? Mert már volt egy tervünk. 

-Gemma-nak és nekem vannak kapcsolataink...-kezdte a szőkeség-... talán ha összeszednénk ezeket, és őket is megkérnénk, hogy hozzák magukkal a partnereiket sikerülne egy nagy csapatot összeállítani. Talán sikerülne összegyűjteni elég embert, hogy megtámadjuk a főhadiszállást.-gondolkodott hangosan. 

-Mi pedig kiképezhetnénk őket és magunkat is továbbvihetnénk, hiszen szükség lesz a jó erőnlétre.-nézett irányomba Liam. Beleegyezően bólintottam, még akkor is, ha az emlékek kicsiny görcsre késztették gyomrom. 

-Közben utánanézek néhány embernek, akik lehet Anton csapatában vannak. Kifaggathatom őket, és rájöhetünk hol bujkálnak.-ajánlotta Gemma. 

-Segítek.-pillantottam a nőre. Megrázta a fejét. 

-Nem, túl veszélyes lenne, nem kérhetem.-ingatta meg a fejét. 

-Nem kérdés volt.-néztem szúrósan a nőre. Láttam íriszeiben a csodálkozást, mert rájött mennyire más lettem az évek alatt. 

Felálltam a kanapéról majd intettem egyet az ott lévőknek és több szó nélkül lépkedtem fel az emeletre. Halkan nyitottam be Darcy szobájába, s gyengéd léptekkel mentem az ágya felé. Békésen aludt és ez engem is megnyugtatott. Viszont mikor az éjjeliszekrényre néztem, ami a fekvőhely mellett állt, szívem erősen kezdett dobogni. Egy szál liliom pihent a fán, amit megfogtam majd szórakozottan megforgattam ujjaim között. Hogy került ez ide? Emlékeztem, mikor felhoztam Darc-ot aludni, semmi sem volt itt. 

Vajon valamelyik srác hagyta itt neki? Vagy Mona? Esetleg Gemma? Mindenesetre aranyos tett volt, így óvatosan visszatettem a növényt és egy apró puszi után, amit Darcy arcára hintettem, elhagytam a szobát. Mikor benyitottam a sajátomba, hirtelen éreztem meg egy nagy, meleg tenyeret ajkaim előtt és egy kezet amely csípőm köré tekeredett, hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni. Az illető lábával becsukta magunk mögött az ajtót, és fülemhez hajolt. 

-Elengedlek, de semmi sikítás és hirtelen mozdulat, különben a lányod fogja bánni.-hallottam meg egy mély, rekedtes hangot, melytől gyomrom ideges, ugyanakkor izgatott görcsbe rándult...