Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 2. rész

Ana Herrera~

Fejem egy fel s le emelkedő csupasz mellkason feküdt. Kezem alatt éreztem barátom szívdobogását, miközben felnyitottam szemeim. Egy lépés hangja, majd még egy. Meg sem mozdultam, egészen addig, míg meg nem éreztem azt, hogy egy apró kéz húzza le rólam a takarót. Elmosolyodtam, majd megfordultam, és felültem az ágyon. Lányom hatalmas, zöld szemei néztek vissza rám. Göndör fürtjei szanaszét álltak, aranyos, rózsaszín pizsamája pedig gyűrötten állt testén.

Mély sóhajtás közben felálltam az ágyról, Darcyt pedig a kezembe kapva indultam ki a konyhába. Hagytam, hogy Chris had aludjon még, hisz neki úgy is később kellett mennie a munkába. Mi a lányommal már hat körül fel szoktunk kelni, hogy sikeresen elintézzünk mindent, amit el kellett, mielőtt az óvodába indultunk volna.

-Mami, csinálsz nekem kakaót?-kérdezte nagy szemekkel, miután letettem az egyik bárszékre.

-Persze Kincsem.-pusziltam meg homlokát, és indultam elkészíteni az italát.

Már pár hónapja csak kakaót inna. Nem is értettem mi volt vele, aztán rájöttem. Az apjára ütött. Mostanában minden apróságról képes eszembe jutni, és ez rettenetesen idegesít. Fáj, hogy még mindig képes uralni a gondolataimat. Úgy érzem, egyszer meg fogok őrülni.

-Jó reggelt a szépségeknek!-hallottam meg egy férfi hangot. Vállam felett átnéztem, s megláttam Chris-t, ahogy a lányom arcára nyomott egy puszit, majd felém közeledett. Egy lusta csókot váltottunk, én pedig tovább készítettem Darcy reggelijét.

-Neked is.-válaszoltuk szinte egyszerre a kisasszonnyal.

Biztosan kíváncsiak vagytok arra, hogy ki is az a Chris. Ő a barátom, néhány hónapja ismertük meg egymást, a vendéglőben ahol dolgozom. Betért az édesanyjával, és akkor ismerkedtünk meg. Nem tudom, hogyan vagy miért, de megtetszett. Lehet azért, mert Harry szöges ellentéte volt. Barna haja fel volt zselézve, míg borostás arca gyengédséget tükrözött. Meleg, barna szemei engem pásztáztak miközben Darcy mellett foglalt helyet.

-Mi a mai tervetek?-kérdezte meg. Vállat rántottam.

-Muszáj dolgoznom, azt hiszem, Luke még több munkát akar adni.-szóltam, ahogy a kakaót letettem a kislány elé.

-Nem kellene túlhajszolnod magad.-mondta tapintatosan.

-Szeretek dolgozni.-ránéztem. Nem válaszolt, hanem inkább Darcy felé fordult, és kedves pillantásokkal illette Őt.

-És te, kis hölgy?-vonta fel szemöldökét.

-Ha haza értünk az óvodából, babázok.-rántott vállat-Játszol majd velem?-kérdezte a férfitól.

-Természetesen, ilyen ajánlatot ki nem hagynék.-vigyorodott el.

Azt hiszem, ezért kedveltem meg. Mert nem sokan viszonyulnának egy gyerekhez így, ha nem az övék. Tudom, hogy zavarja, mert semmit sem mondtam el neki a múltamról, így azt sem tudja kié Darcy, de elfogad minket úgy, ahogy vagyunk...úgy hiszem, ez mindent megér.

A hatalmas köszönet, azonban Mona-nak szól. Ő volt az, aki segített felnevelni a lányom, és Ő volt az, aki mindig mellettem volt, jóban és rosszban is. Az Ő nyomására vagyok ma az, aki, és ezért egyszer nem elegendő köszönetet mondani...

~*~

-Kész vagy anya?-szólt Darcy. Lefutottam a lépcsőn, és megfogtam a táskámat, majd a kocsikulcsot.

-Mehetünk.-jelentettem ki, és kinyitottam lányom előtt az ajtót.

Körülnéztem mielőtt bezártam volna az ajtót. Igen, még mindig van bennem egy kis félelem. Még mindig nem tudtam elengedni a múltat. Nem tudok mit tenni, de képtelen vagyok feldolgozni ami történt. A kislány már az autónál várt rám. Odakocogtam hozzá, kinyitottam a kocsi ajtót, és a gyerekülésre segítettem. Becsatoltam az övét, majd az én oldalamra mentem.

-Mindened megvan?-pillantottam hátra, mielőtt a gázra léptem volna. Felemelte maciját, és kicsiny hátizsákját. Bólintott.

Elindultunk az óvoda felé.

Bevallom, tartok magamnál fegyvert. Nem csak a táskámban, de otthon is. Félek, hogy Robin előbb szabadul a börtönből és megtalál minket. Magamat nem féltem, inkább Darcyt szeretném védelmezni ezzel. Ő az életem, nem akarom, hogy bármi baja essék. Emellett, tartok attól, hogy a múltam szembejön velem az utcán. Amiket tettem...olyan dolgok voltak, melyekért már keményen megfizettem, nem mellesleg a szenvedés... a szenvedés nagy úr. Sosem kérném azt, hogy ez másokkal is megtörténjen.

-Vigyázz magadra Kicsim!-szóltam utána.

Darcy befutott az óvoda ajtaján, én pedig mosolyogva pillantottam utána. Annyira gyorsan nő, hogy már attól tartok, mire észbe kapok, már a szalagavatóját ünnepeljük...vagy az esküvőjét. De azt hiszem, ne fussunk ennyire előre.

Visszaszálltam a kocsimba, majd a vendéglő félé igyekeztem. Hamarosan leparkoltam előtte, majd be is léptem.

-Jó reggelt Ana!-jött szembe velem Grace, miközben hatalmas ölelésbe vont.

-Jó reggelt!-adtam arcára egy puszit.

Ebben a négy évben, nagyon jóban lettünk, azt hiszem, kijelenthetem, hogy van egy igazi legjobb barátnőm. Mindent megosztunk egymással, nem mellesleg egy helyen is dolgozunk, ami azért nem rossz.

-Hogy telt a hétvégéd?-kérdeztem miközben felvettem kötényemet, és beírtam a nevem a műszakhoz.

-A szokásosan. Judy dolgozott, pedig annyira szerettem volna már látni.-tette kezére állát szomorúan.

Mielőtt azt hinnétek, hogy a nővéréről, vagy a húgáról beszél, ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket. Nem, Grace a saját neméhez vonzódik, Judy pedig a barátnője.

-Neked?-érdeklődött. Megrántottam a vállam.

-Befejeztem a könyvem.-rántottam vállat.

Igen, jó pár irományomat kiadtam már, úgy ahogy azt is, amit akkor írtam, mikor Harryvel együtt voltunk.Azóta sem mutattam meg Mr. Domingueznek, bár nem is hinném, hogy még abban az iskolában dolgozik, ahova jártam. A könyv a "Chica" címet kapta. Azt hiszem, nem is alaptalanul. Több ezer példányban kelt el, nem csak itt, Amerikában, hanem az Spanyolországban, és Nagy-Britanniában is. A többi könyvem pedig már csak magától jött. Minden féléről írtam, amiről képes voltam mondatokat alkotni. Nagyon megszerettem ezt a szakmát, de sajnos számomra nem profitál annyit, hogy egy állásból eléldegéljek.

-Komolyan?!-kiáltott fel barátnőm, majd hatalmas ölelésbe vont. Már hónapok óta küszködtem ezzel a könyvel, így nekem és neki is hatalmas öröm volt, hogy sikerült befejeznem.

-Igen.-mosolyodtam el, mikor elengedett.

-Miért van ekkora öröm Hölgyeim?-kérdezte a mögöttünk álló főnökünk, Luke. Rendes fickó volt, azonban szeretett mindent a kezében tartani, amiért nem is hibáztattam.

Üdvözöltük Őt, majd nekiláttunk a munkának. Fárasztó nap elé néztem...

~*~

Délután négy felé járhatott az idő, mikor kiléptem a vendéglő ajtaján. Fejem zsongott, lábaim pedig bizseregtek a magassarkúban. Minél gyorsabban szerettem volna átjutni a parkon, hogy a kocsimhoz érjek. Szerettem volna már hazamenni, és egy jó forró fürdőt venni. Ám...jött egy aprócska nyári fuvallat, és minden tönkrement.

Kinyitottam a kocsim ajtaját, bedobtam a táskám, majd mikor be akartam szállni, egy hang megállított.

-Chica?...