Chica (H.S) •Befejezett•

7.

Ana Herrera~

Egy szőke hajú, meglehetősen magas, szép lány állt előttem. Összehúzott szemöldökkel néztem rá és nem tudtam eldönteni hogy milyen nyelven szólaljak meg. Végül a spanyolnál maradtam, bár nem úgy nézett ki a lány mint aki értené mit beszélek.

-Hola, ¿puedo ayudarle en algo? /Szia, segíthetek valamiben?/-kérdeztem tőle. Nagy szemekkel bámult rám de mielőtt megszólalhatott volna, angolul folytattam-Szia, miben segíthetek?-kérdeztem tőle. Láttam hogy arcán megkönnyebbülés fut át.

-Az öcsémet keresem, Harry Styles-t.-mondta. Szemeim nagyra nyíltak. Most hogy mondja...mintha tényleg lenne bennük hasonlóság...nem is kevés.

-Chica? Ki az?-hallottam az emlegetett szamár hangját. Megforgattam szemeim majd beljebb invitáltam a lányt.

-Szóval Chica-nak hívnak?-kérdezte. Felnevettem és megráztam a fejem.

-Nem. Ana vagyok, Ana Herrera.-nyújtottam felé a kezem.

-Gemma Styles.- fogta meg majd kezet ráztunk.

-Gemma?-hallottam egy értetlen hangot. Harry felé fordítottam a fejem és kérdőn néztem rá. Nővére a nyakába vetette magát miközben valami olyasmit mondott, hogy "Öcsi" bár nagyon nem értettem-Mit keresel itt?-kérdezte Harry még mindig döbbenten.

-Beszélhetnénk négy szem közt?-kérdezte Harrytől majd rám nézett hogy meg engedem-e. Miért ne tettem volna? Színpatikus volt a lány és kész. Az emelet felé biccentettem Ők pedig felmentek. Vissza mentem a konyhába apához és Mona-hoz.

-Ki volt az?-kérdezte apa. Visszaültem a helyemre és ránéztem.

-Harry testvére, Gemma. Zaklatottnak tűnt, nem tudom mi történhetett.-mondtam és kezemre pillantottam.

-Van testvére?-kérdezte Mona. Megrántottam a vállam és apa is. Nem kellett volna utána néznie mikor felvette? A lánya mellé? Nem...nem kételkedek sem Harryben sem apámban de...na, még is csak egy testőrnek szerzőtette. Csendben folytatták tovább az ebédet míg én felálltam a helyemről és elmostam a tányérom. Rossz előérzetem volt, de nagyon. A tiszta tányért a helyére raktam. Pár perc múlva hallottuk ahogy lerohannak a lépcsőn Harry önkívületi állapotban volt és ezt láttam rajta.

-Uram...-kezdte el Harry-Szabadságot szeretnék kérni. Közbejött valami.-mondta és láttam hogy feszélyezve érezte magát. Csak bámultam rá...ismét itt akar hagyni. Értem én. Próbáltam elkapni tekintetét de nem sikerült.

-Mi?-pattant fel apám- Nem rég kezdtél el dolgozni! És addig maradjon őrizetlenül?-kérdezte dühösen apám miközben felém intett.

-Meg tudom magam védeni.-mondtam miközben lehajtott fejjel álldogáltam.

-Nem! Most a felnőttek beszélgetnek Ana!-dörrent rám. Igen, minden egyes felmondásnál vagy hasonlónál lecsapta a hisztit. A felnőttek beszélgetnek...nos ez a mondat nagyon nem tetszett. Utáltam hogy lekezel. Hogy nem tekint ugyan olyan embernek mint mindenkit. Tudom, tizenhét vagyok, még ne teljesen felnőtt de azért tekinthetne rám máshogy is mint egy kislányra nem?

-Jó, ha Harry nem mondja majd én.-szólalt fel Gemma-A lánya is velünk jöhetne így az öcsém tudna rá vigyázni!-mondta normálisan, felnőtt módjára és mikor apám nem figyelt felém kacsintott. Miben sántikálnak?

-Nem! Arról szó sem lehet! Ana nem megy veletek sehova sem és téma lezárva! Menj el szabadságra. Egy heted kapsz hogy mindent lerendezz ami fontos.-zárta le a beszélgetést majd felment a dolgozó szobájába. Ahogy eltűnt Harry azonnal felém jött. Nem érdekelte hogy Mona ott van, hogy mindent hall és lát.

-Menj fel és pakolj össze minden fontos dolgot.-mondta. Szemeim kitágultak és Mona-ra néztem.

-Aaron azt mondta hogy nem mehet sehová.-mondták szinte egyszerre Gemma és Mona.

-Veszélyben vagy! Még jó hogy nem fogok neki meghajolni!-dörrent rájuk Harry. Szemeim kitágultak és Harry dühtől és aggódástól csillogó szemeibe néztem-Nem hagyom hogy bántsanak, emlékszel?-suttogta nekem. Halvány mosolyt engedtem meg.

-Miféle veszélyben van?-kérdezte Mona féltőn. Harry nagyot sóhajtott.

-Chica, menj fel és pakolj össze. Gemma, segítenél neki?-nézett a lányra. Ő bólintott majd kézen ragadott és felhúzott az emeletre. Előkaptam a bőröndömet és az ágyra tettem. Beleszórtam minden lényegeset, Gemma segítségével. Mikor kiléptem volna az ajtón megfogta kezem.

-Bízz bennünk rendben? Mi nem akarunk neked ártani, ellentétben azzal aki miatt el kell mennünk.-mondta, a nyomatékosítás kedvéért pedig egy kicsit megszorította kezem.

-Rendben.-mondtam. Eddig is bíztam bennük, de most hogy rájuk leszek bízva, most pedig még jobban. Halkan lelépdeltünk a lépcsőn egyenesen a konyhába. Harry keresztbe font kézzel támaszkodott a pultnak míg Mona szemeiben könnyeket véltem felfedezni. Mi a fészkes fene folyik itt? Értetlenül Harryre néztem de Ő csak megfogta a bőröndöm majd kivitte.

-Búcsúzzatok el. Kint megvárunk.-simította meg a kezem Gemma. Mikor elhagyta a házat Mona felé fordultam.

-Mi folyik itt?-kérdeztem ijedten.

-Drágám. A lényeg hogy bízz bennük rendben? Engem mindig hívhatsz. Ha valami baj lenne szólj nekem.-mondta és könnyes szemekkel megölelt-Nem mondom el apádnak ezt az egészet.-suttogta. Elváltam tőle majd letöröltem a kósza könnycseppeket-Szeretlek Kincsem.-mondta.

-Én is Mona.-szipogtam. Megfordultam majd kimentem az ajtón. Harry velem szemben állt mikor megfordultam-Mi a fene folyik itt Harry?-kérdeztem ijedten.

-Mindent időben megtudsz de kérlek, hallgass ránk rendben?-nézett rám. Bólintottam majd megöleltem. Könny áztatta arcom mellkasába fúrtam míg Ő átkarolt és fejem tetején támasztotta meg állát. Pár percig így maradtunk majd egy puszit nyomott hajamba és el engedett-Mennünk kellene.-mondta és szemeimbe nézett. Bólintással jeleztem beleegyezésem.Fogalmam sem volt hogy hová tartunk de tudni akartam, nagyon. Beszálltunk Harry fekete Range Roverjébe majd elindultunk...valahova. Én a hátsó ülésből bámultam ki a mellettünk elhaladó tájra.

-Oké, ha nem mondjátok el azt hogy miért kell elmennünk akkor legalább annyit tegyetek meg hogy abba beavattok hogy hová tartunk.-hajoltam ki a két ülés között. Gemma felnevetett.

-Már is bírlak Ana.-nevetett. Megforgattam szemeim.

-Először is egy szállodához. Felvesszük Louist és utána pedig egy repülőtérre hogy Angliába utazzunk.-mondta Harry. Szemeim kitágultak és azt hittem hogy átesek a két ülés között.

-D...de miért pont oda?-kérdeztem teljesen döbbenten. A kezeim és a lábaim már most remegtek.

-Ott van a lakásom, és ott tudunk téged legkönnyebben megvédeni.-ecsetelte a Göndör.

-Miért kellene megvédeni?-leheltem. Úgy éreztem hogy a világ felmondta körülöttem a szolgálatot. Csak ültem ott és bámultam.

-Túl sok kérdés Chica...túl sok...-ingatta meg fejét...

Kérlek komizz!