Chica (H.S) •Befejezett•

2. évad: 23. rész

Ana Herrera~

Van, hogy az ember csak fel akarja adni az egészet. Ki akar lépni a testéből, és a szívét össze akarja gyúrni egy apró labdává amit majd megfoghat és jó messzire elhajíthat. Én is így éreztem miközben rohantam. Zokogva futottam át a zebrán egyenesen a Temze partjához. Nem tudtam, miért pont oda mentem, de megnyugvás volt hallgatni a víz csobogását. Rettenetesen fáztam, ennek ellenére is inkább leültem a kavicsokkal borított szakaszra, majd felhúztam a térdeim, fejemet rájuk hajtottam és keserves zokogásba kezdtem. Hogy történhetett meg mindaz, hogy amit eddig igaznak hittem hazugság volt? Minden hazugság volt. 

Volt egyáltalán olyan történés amiben semmi kamu nem volt? Harry... Harry miért tetted ezt velem? Te voltál az, akiben feltétel nélkül megbíztam és most? Most mindent tönkretettél! 

Az, hogy pocsékul voltam szar kifejezés volt, leginkább azért, mert nem tudtam volna mit érzek egyáltalán. Ürességet? Megbántottságot? Fájdalmat? Igen... azt hiszem mindegyiket éreztem abban a pillanatban, de lehet, hogy sokkal többet is. 

Órákon keresztül sírhattam ott a parton úgy, hogy senki még csak nem is fordított rám nagyobb figyelmet. Mondjuk, miért tették volna? Egy lány voltam az éjszaka közepén, akinek tönkrement az élete. Az, aki néhány perc leforgása alatt összeomlott a szerettei előtt. Vajon hányan tudtak róla? Csak Liam és Harry? Miért nem mondták el előbb? 

-Elnézést, minden rendben?-hallottam meg egy túl ismerős hangot. Felkaptam a fejemet, és a sötét alakra néztem, akinek néhány részét megvilágította a vízről tükröződő Hold fénye. Felpattantam, közben pedig megtöröltem a szemeimet, hogy ne tűnjek annyira elveszettnek mint amennyire az valójában voltam-Ana?-hallottam megdöbbenését. 

-Kérlek ne...-kezdtem volna a dadogást, de hangom már azelőtt elcsuklott, hogy bármi lényegeset is kiböktem volna. Zayn arca ijedt volt, és félve közelebb lépett. Én hasonlóan távolodtam, ezért neki muszáj volt megállnia. 

-Dehogy bántanálak, Ana.-ingatta meg a fejét, és valószínűleg rájöhetett, hogy mit akartam volna mondani. Hihetek neki? Nem, kétség kívül nem. 

-Oh, dehogynem.-szóltam harciasan, azonban belül úgy éreztem darabokra fogok hullani. Vagy már meg is történt, kitudja? Zayn sóhajtott, majd nem is foglalkozva velem, leült arra a helyre, ahol nemrég én voltam. Percekig a vizet bámulta, majd felnézett rám. Nem... fogalmam sincs, hogy miért nem futottam el. 

-Elmondta, igaz?-kérdezte, barna szemei pedig szinte belém láttak. Olyan gyorsan ahogyan csak lehetett megingattam a fejemet és összefontam magam előtt a kezeim. Tettesd azt, hogy minden rendben!

-Nem értem miről beszélsz.-hazudtam, de legszívesebben ismét zokogásba kezdtem volna. Miért történik velem mindig valami borzalmas dolog? Miért nem vagyok képes elkerülni ezeket? 

-De, pontosan tudod, különben nem ültél volna itt Harry nélkül, főleg nem így, hogy mára terveztétek a rajtaütést.-szólt, nekem pedig az állam a padlót súrolta.

-Honnét tudod ezt?-kérdeztem döbbenten. Mégis mennyi szarságot kell ma még megtudnom? Zayn összepréselte az ajkait, majd körmeit kezdte el piszkálni. 

-Harry és én kibékültünk... vagy valami olyasmi. Sokszor találkoztunk és beszélgettünk dolgokról. Ez is szóba került, meg az az incidens is.-szólt elgondolkodottan. Incidens? Az minden volt, csak nem incidens. 

-Nem hiszek neked.-ingattam meg a fejemet. Kőszívűnek kellett maradnom, ha azt akartam, hogy békén hagyjon, és ne ültessen bogarat a fülembe. 

-Akkor sem, ha azt mondom, hogy én is ott voltam Harry-vel akkor mikor bántott?-nézett fel rám. Csak döbbenten figyeltem, majd gyorsan megráztam a fejem-Liam is velünk volt. Csak hárman tudtunk róla. A három alkesz haver.-kuncogott fel erőltetetten-Tudod, ha nem lettünk volna annyiszor részegek, talán nem is történt volna veled mindaz, ami. Rendben, biztos vagyok benne, hogy most nem hiszel nekem, Ana, de ez az igazság. Harry szeret téged, és soha többé nem lenne képes azt tenni veled amit akkor miután elkaptak. Lehet, hogy nem adsz majd a szavaimra de nem azért ütöttelek meg és fenyegettelek meg, mert Robint akartam védeni. Azért tettem, mert muszáj lett volna tudnod Harry dolgairól. Persze, most ez nem hangzik igaznak, de így volt, megesküszöm rá. -tápászkodott fel, majd hajába túrt- De Harry... Ő a találkozásunkkor folyton rólatok áradozott és a kis Darcyról. Szerinted ezt csinálta volna, ha nem szeretne?-tárta szét a karjait.