SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2023. július 5./2

Egy kis utcába vitt, ahol megláttam ki az....

-Arnold?
- Szia Reni! Miért sétálgatsz egyedül? Még nem mondták neked hogy az veszélyes?
Én csak csendben hallgattam, nem mertem megszólalni.
- Elvitte a cica a nyelved? Rendben, akkor rátérek a lényegre. Ha 5 napon belül nem szakítasz a kis Cortezkével, azt valamelyik kis kölyköd fogja bánni.
- Mi? A gyerekeimet hagyd ki ebből! És nem fogok szakítani Cortezzel, mert te ezt kéred! És miért változtál meg ennyire? Sőt! Egyáltalán hogy kerülsz ide? - hadartam el.
- Nagyon megváltoztál!
- Pont mint te! - Vágtam közbe.
- Maradj! Most én beszélek. Ismered Cortezke szüleit? Persze hogy ismered. Az ő szülei és az én szüleim jóban vannak. És ők mondták el hogy itt vagy. Na de ennyi elég is lesz. Most húzz szépen haza a kis családodhoz, és tudod mi a dolgod! Szakíts a kis Cortezkével, vagy a kölyköd bánja. - lökött rajtam egyet.
Én csak futottam, futottam, majd leültem egy padra, ahol zokogni kezdtem. Miért? Miért velem történik ez? Ez tuti nem Arnold, ennyire azért nem változhatott meg! Vagy mégis? De miért akarja hogy szakítsak Cortezzel? Vagy csak tudja hogy úgyse tenném meg, és Napsinak, Zétinek vagy Vencinek akar ártani? De miért? Mit ártottam neki? Vagy Cortez? Vagy a kicsik? Ők azok akik tényleg semmiről nem tehetnek. Most mit fogok tenni? Egyáltalán hogy fogok hazajutni? Hol vagyok? Telefon nincs nálam, mert csak néhány elemért mentem a boltba, oda minek telefon? Meg Cortez szülei hogy vannak ebben is benne? Én ezt már nem értem. Ekkor megláttam egy buszt. Nem gondolkodtam, oda mentem. A busz akárnennyire is hihetetlen, Szombathely felé ment. Tehát haza tudok menni.a busz elindukt hazafelé.  Nem kellett sokat mennem vele, gyorsan haza értem. Vagyis a buszmegállóhoz. Onnan még haza kellett sétálnom. Nagyon gyorsan megvettem pár elemet, és siettem haza. Az ajtó előtt újra zokogásba kezdtem.
Cortez szemszöge:
Sírást hallok az ajtó felől? Mi lehet ez? Gyorsan az ajtóhoz megyek, ami előtt Renit látom kisírt szemekkel.
- Reni! Mi történt? - kérdeztem aggódva
- Sajnálom. - ennyit mondott.
- De mit? - értetlenkedtem. - Gyere be!
- Majd megbeszéljük. - Mondta, és letörölte a könnyeit.
Nem értem, mi történhetett?
- Fiúk! Hozzátok az autókat! - kiáltott a fiúk szobája felé, akik pár másodperc múlva már ott voltak előttünk.
Az autókba be kerültek az elemek, és az ikrek máris játszani kezdtek vele.

Este
- Na, mi is történt néhány órával ezelőtt? - szólítottam meg Renit.
- Hát tudod, mentem elemért, mire valaki hátulról megfogta a kezem és befogta a számat. -kezdte.
- Mi van?
- Igen. Ez a valaki Arnold volt, és megfenyegetett, ha - és ekkor sírni kezdett.
- Mondd csak, megoldjuk, bármi is legyen.
- Jó. - mondta sírva. - azt mondta ha 5 napon belük nem szakítunk, akkor azt az egyik gyerekünk fogja bánni.
- Mi van?
- Igen. És hogy a szüleid mondták el neki hogy itt vagyunk.
- Na ne! Felhívom anyut! - jelentettem ki.
- Szerintem ne!
- De! Várjunk, mi a telefon számuk? - Erre Reni nevetett egy kicsit, aminek örülök. - Akkor nem hívom fel őket. Na de Arnold miért fenyeget minket a gyerekekkel?
- Nem tudom. Megoldást kéne találni. - mondta Reni, és igaza is van, de mi lenne a megoldás?
- De mit csináljunk?
- Ezt sem tudom. Talán felkéne hívni anyuékat vagy - gondolkodott el.
- Vagy mi?
- Vagy az én nagyszüleimmel beszélni. Mármint a Kanadai nagyszüleimmel.
- Egyre gondolunk? - kérdeztem.
- Attól függ te mire.
- Én arra, hogy odaköltözünk egy időre. - mondtam.
- Ebben az esetben igen, egyre gondolunk.
Csak nem tudom. Hagyjuk itt a házat? Na meg a munkát?
- A házat megbeszélnénk Virágékkal, a munka pedig... Van még szabadságod?
-  Van, de csak 5 nap.
- Annyi nem lesz elég. Hát akkor nem tudom. Van más ötleted?
- Őszintén? Nincs.

Sziasztok!
Nektek hogy tetszik eddig a sztori?
Milyen ötletetek van? Hogy oldják meg ezt a helyzetet Reniék?
Vagy ha a történethez van akármilyen ötletetek azt is megírhatjátok.

Ma van SZEPTEMBER 8!!!