SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2037. június 27 és június 28.

Vencel szemszöge
Ma amikor felkeltem a nap már javában felkelt, az óra 10:37-et mutatott. A telefonomon átpörgettem az Instát, ahol nem igazán találtam semmit, leginkább hírességek tettek ki új posztot.
A fürdőszobában megcsináltam a hajam, hogy ne álljon mindenfelé, átöltöztem, stb.
Később a szobámban megettem a "reggelimet", ami ma gofri volt.
Youtube videót néztem közben, de ezt megzavarta Rebi, amit nem bánok.
- Szia babó! - köszöntem.
- Szia, mizu?
- Semmi, most reggelizek.
- Reggelizel?
- Aha. - haraptam bele egy gofriba.
- Ugye tudod hogy már tizenegy óra is elmúlt?
- Persze hogy tudom. És még nem múlt el. Tíz ötvenkilenc van.
- Mikor keltél hétalvó?
- Háromnegyed tizenegy körül.
- Szeretsz aludni!
- Persze, kedvenc tevékenységem.
- Na, amúgy arra gondoltam hogy aludhatnál nálunk. Vagy én nálatok.
- De nem tudják.
- Nálam már igen.
- Akkor én is elmondom. Várj egy picit. - mondtam, a telefonomat letettem az asztalra, lerohantam a lépcsőn és a nappaliba szinte bezuhanva érkeztem.

- Jól vagy fiam? - kérdezte apu.
- Persze, mondanék valamit.
- Halljuk. - mondta apu.
- A kempingezés óta együtt vagyok Rebivel, itt aludhat? - mondtam el egyszerre mindent.
- Várj, várj, várj! Együtt vagy valakivel? - kérdezte apu, mintha az annyira hihetetlen lenne.
- Igen, Rebivel. - mondtam.
- És ugye nem csak úgy?
- Nem. Komolyan. - válaszoltam.
- És itt szeretne aludni?
- Igen.
- Biztos?
- Teljesen.
- Ezt Ricsiék is tudják?
- Igen. - mondtam, bár nem voltam benne biztos. Ezt nem mondta.
- Ebben az esetben lehet róla szó.
- Okés, Köszi. - rohantam vissza.

- Itt vagyok. - mondtam a telefonba.
- Na és?
- Itt aludhatsz.
- Az király! Mikor menjek?
- Amikor szeretnél. - mosolyogtam.
- Jó, akkor hat óra körül érkezem.
- Okés.
- Szia, szeretlek!
- Én jobban, Szia! - majd letettem a telefont.

Körbe néztem a szobámba, és hát őőő... nem volt valami rend.
Nem kellett sokat pakolnom, mert leginkább mosatlan ruháim voltak, azokat dobtam ki. Ezen kívül beágyaztam, az íróasztalomon és a polcokon tettem egy kis rendet. Nem sok, de sosem jutok el idáig.

A nap további részében nagyrészt különböző online játékokkal játszottam.
6 óra előtt 5 perccel csengettek. Tudtam, hogy ez csak Rebi lehet, és igazam is volt.
Az ajtómon kopogott (merthogy persze nem mentem le, az luxus), én pedig rögtön válaszoltam.
- Szia. - mondtuk szinte egyszerre, majd egy csókkal köszöntöttük egymást.
Kicsit beszélgettünk, aztán szólt anyu, hogy kész a vacsora (melegszendvics).
Vacsora után elment Napsi tusolni, őt Rebi követte, utánnuk én tusoltam.

Valamikor éjfél körül jutottunk el odáig, hogy végre aludjunk, addig csak beszélgettünk. Mintha hónapok óta nem láthattuk volna egymást, olyan volt. Annyi témánk volt, mindig tudtunk valamit mondani.

2037. Június 28.
Rebivel szinte egyszerre keltünk fel. Mindketten elvégeztük reggeli rutinunkat, majd kezdődhetett a nap, ugyanis ma is veszünk fel a "filmből".

...

Egészen sokáig jutottunk, úgy 2 órányi amyagunk van.
A fiúk este küldték el az osztály csoportba hogy hogy néz ki jelenleg a "film". Összesen 10 perc és 38 másodperces jelenleg. Most járunk a felénél, szerintem meglesz a 20 perces kereten belül.

Sziasztok!
Tudom, ez egy rövid rész lett, de nem volt ötletem. Egyébként pedig ez a 100. Rész, szóval ha akartok kérdezhettek tőlem vagy szereplőktől (ahogy máskor).