Hatalmas ugrás az időben. Van az a mondás, hogy kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek. Vagy valami hasonló. Ez most hasonló. Kis idő az olvasónak, nagy idő az írónak. De akkor mesélek is! Először az elmúlt időt írom le. Zsófival továbbra is együtt vagyunk. Nem érzem azt, hogy valaki mást szeretne. Zsófi ugyanolyan vidám lány, mint eddig, belsőben nem sokat változott.
Azonban Venci más lett. Teljesen más, mint aki néhány hónapja volt. Az estéket nem itthon tölti, tanulmányát inkább hagyjuk. Anyu és apu is aggódik érte. Ez pedig apunál nagy szó, hiszen ő az esetek nagy részében nyugodtan kezeli a helyzeteket, de ezt most nem. Igazából teljesen megértem, hiszen még csak 15 éves és már (csak hogy szépen fogalmazzak) rossz fiú. Értse ezt mindenki ahogy akarja. Őszintén szólva féltem is tőle Zsófit, mert kitudja mire lenne képes egy mindenki tudja miért.
Napsi pedig 12 évesen (3 napja 12) elkezdett felfigyelni a fiúkra. Csakhogy minden fiú tudja, vagyok én, és először nekem is meg kell ismernem azt a fiút. Aztán ha tesz valamit Napsival akkor annak lehet egy találkozója a kezemmel. Jól gondoljátok, jól kupán vágom. Aztán majd meglátjuk akar-e még tenni valamit. Ja és a legfontosabb részét még nem is mondtam ám! Napsi szeptemberben kezdi a gimit, hatosztályosba. Szóval a fiút valószínűleg ismerni fogom.
De akkor vissza a jelenbe! Ez az utolsó nap a suliban! Végre! Egyébként pedig jó buli ez a Szent Johanna. Jó a társaság, jók a tanárok. Naaa, azért remélem az utóbbit senki nem hitte el. De amúgy tényleg, minden tanárnak meg van a stílusa. Van a sokat írjunk egy órán, vele szemben az írjunk minnél kevesebbet, vagy például az engedékeny, vagy épp a szigorú. Ma viszont már VAKÁCIÓ van! Utolsó nap, vagyis ma már nem csinálunk semmit.
Reggel csodásan kezdődött a napom, Napsi keltett aki leöntött egy pohár vízzel. - Nekem is jó reggelt! - mondtam. (Nem elírás a nekem is) - Jóó reggelt tes'! Hogy aludtál? - Fekve. - Ha-ha-ha! Kérsz még vizet? - Nem, kösz. Mennyi az idő, amiért így kellett engem kelteni. - 6 óra 55. - mondta. - Ó már a fa.. úgy értem a francba. - Nyugi, tudom mit akartál mondani. - Na de most huzi van innen kifele, a báttyád öltözni szeretne. Amúgy Zsófi... - kérdeztem volna. - Még van vizem. Nem emlékszel? Azt neki szántam. Megyek, őt is leöntöm. - mondta majd nevetve távozott a szobából. Kíváncsi lennék Zsófira mikor felkel.
Zsófi szemszöge Reggel teljes nyugalomban aludtam, amikor valaki leöntött. - Ó hogy ba... - kezdtem, de észrevettem hogy Napsi áll az ágyam mellett. - illetve mindegy. - Neked is jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte. - Köszi jól, de nem kellett volna kelteni. - 7 órakor? - Ó, hogy a ... - mondtam majd kipattantam az ágyból. Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinom legfontosabb részeit, majd indultunk a suliba. Napsi reggeli köszöntése után még a hajamat is meg kellett szárítanom. Nagy nehezen, de időben beértünk a suliba. Mindenki ott volt már, csak Venci hiányzott. - Zéti! - fordultam felé. - Venci hol van? - Valószínűleg egy csajnál volt éjjel aztán... - érkezett a válasz. - Értem. - mondtam, majd kezdetét vette az óra. Egész nap az osztályfőnökkel voltunk, megbeszéltük az évvégi jegyeket és minden ilyen kis dolgot. Venci a harmadik óra elején toppant be. Táskáját hanyagul levágta a földre, majd helyet foglalt. Az évvégi osztályátlag 3,7 ami egészen jó. Összesen 219 órát hiányzott az osztály, ami 12 részre bontva 18,25 óra. De persze nem mindenki ugyanannyit hiányzott, én például csak 12 órát. Ebből a 219 órából 16 igazolatlan.
Nap végén boldogan indultunk haza, itthon pedig minden normálisan telt.
Július 5. Zéti szemszöge Már javában megy a szünet, ma pedig 16 éves lettem. Vagyis leszek majd 11:16-kor. Állítólag ugyanis pontosan ekkor születtem. Az éjjel most Venci is itthon töltötte. Reggel nem keltem korán, 10:43-kor nyitottam ki a szememet. Mondjuk nem is csodálom, hajnali 2-ig voltam ébren. Azonban nem én keltem legkésőbb, hanem apu, aki 11:23-kor lépett ki a hálóból. Az ebéd Venci és az én kedvenc ételünk volt. Na nehogy azt higgyétek higy valami ultra mega kaja, csupán rántott hús, rizs, saláta. Miután megebédeltünk, jött a tortánk, amit egyszerűen csak imádtam! Közös képek, emlékek voltak rajta. Az íze csokis volt, hiszem azt mindenki szereti. Aki meg nem..., nos abból kevés van. Egy ideje én nem kérek ajándékot, csak hogy a család ezt a napot, vagy amikor ajándékot szeretne adni, együtt legyen. Szerintem ez a legfontosabb. A nap további részét a medencében töltöttük a hatalmas hőség miatt. Arra gondoltam, fújjunk fel minden vízi játékot, amit valaha vettünk és még megvan. Az eredmény meglepő volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jajj, emlékszem amikor picik voltatok mennyit voltatok abban a tehenes úszógumiban. - mondta anyu. - Igen, és 5-6 évesen folyton arra a farönkre akartak felállni, de nem sikerült nekik. - mondta apu. - Azt ne is mondd! Az miatt voltunk kórházban is, mert a kis Vencel beverte a fejét a medence szélénél és vérzett neki nem is kicsit. - Na igen.
Miután még beszéltek az emlékekről anyuék, kitettük a medence szélére a játékokat, de aztán valahogy mindig visszakerült valamennyi.
Remélem tetszett ez a rész. Tudom hogy most nem valami sok dolgot írtam le, de most ennyi lett. Az hogy kérdezhettek a szereplőktől, most is lehetőség, de amúgy minden résznél kérdezhetsz aká tőlem, akár szereplőtől.
