SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

Csepke + 2037. március 13.

Csepke mit gondol/érez?
Valahogy szét kell őket választanom. Miért van az, hogy Zsófia kell Zéténynek? Meg előtte Vencelnek is ő kellett. Mi benne olyan szép? Bevallhatjuk, hogy én sokkal szebb vagyok, nem hiába modellkedem. Zsófia egy senki!
Zétény maga a tökéletesség! Szőkés haja, kék szemei gyönyörűek, ahogy ő maga is. Bár egy fiú inkább helyes, mint gyönyörű.
Sehogy nem tudom megszakítani a kapcsolatukat. Más már feladta volna, de én még nem. Csak valamit ki kell találnom!

Zsófi szemszöge
Régen írtam már, mert nem tudtam miről írni. Ma van az első alkalom, amikor be kell menni a suliba, hogy elmondjuk egy anyagot. Illetve anyagrészt. Mindegy.
Reggel kivételesen Vencellel és Napsival indultunk útnak egyenest az iskolába.
Furcsa volt újra kimozdulni otthonról. Mármint ne értse félre senki, ki szoktam menni otthonról, csak másfelé.
Furcsa volt újra a buszra felszállni, ahol természetesen sokan megbámultak engem, illetve a hasam.
Természetesen ez az iskolában sem volt másképp. Én rögtön az igazgatói irodába mentem, de Zétény még beszélgetett a haverjaival.

Becsengetéskor ő is bejött, és hamarosan kezdődött a "felelés". Szerencsére mindketten jól teljesítettünk, 3. óra közben indultunk haza.
Nem volt olyan nehéz, sokkal könnyebb volt, mint amikor minden órán, vagy minden második órán írtunk egy dolgozatot. Ma több tantárgyból is készen lettünk, de még maradt egy pár, ezekre holnap kerül sor.

Aminek nagyon örültem, az az, hogy Csepke nem volt iskolában. Még az hiányzott volna!

Zétény szemszöge

Az ébresztőm csodás hangjára kelhettem. És rá kellett jönnöm, késésben vagyunk. Az óra 6:45-öt mutatott. Zsófit gyorsan felkeltettem, majd egy gyors elkészülés után útnak is indultunk Napsival és Vencellel együtt.
A buszon páran ránk szegezték tekintetüket, de már kezdem megszokni, Zsófin viszont látható, hogy neki ezek még mindig olyan rosszul esnek, mint elsőnek. A Gimibe beérve is páran ránk figyeltek, de hamar folytatták beszélgetésüket. Nagy szerencsénkre Csepke ma nem volt.
- Zavar ha én most oda megyek? -mutattam a fiúk felé.
- Nem, menj csak. Én felmegyek. - mondta Zsófi.
- Okés, majd én is megyek. Ha valami van, akkor szólj.
- Oké. - mondta, majd ő fel, és pedig a srácok felé vettem az utat.

- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - mondta mindenki.
- Milyen magántanulónak lenni? - hangzott az első kérdés.
- Egészen jó.
- Na és az milyen érzés, hogy hónapokon belül apa leszel?
- Az még jobb. Nem is gondolnád milyen jó érzés is ez.
-Honnan tudnám? Nekem elég lesz majd a harmincas éveimben egy gyerek. Biztos készen állsz te erre? - hangzott a reakció.
- Nézd, erre sosem lehet készen állni, legalábbis szerintem nem. Viszont én úgy érzem, hogy akárhány éves is vagyok, és akárhány éves is leszek, én meg fogok tenni mindent, hogy jó legyen. - mondtam.
- Nézd, én nem egészen ismerlek, de egy biztos. Egy gyerek pénzbe kerül. Az honnan lesz? - mondta egy 12.-es,aki nem tudom mióta a csapat tagja.
- Már intézem. De nem lehetne másról is beszélni? - kérdeztem, mert már kezdett zavarni hogy mindenki ezzel foglalkozik. Még az a 12.-es is, akinek a nevét sem tudom. Vagyis mintha valami rémlene, de nem tudom.
- Jó, beszéljünk. - becsengetésig pedig minden féle dologról beszéltünk.

Becsengetéskor már Zsófi mellett ültem, és ujjaimat ropogtattam. Egy olyan stresszben voltam, amiben már régen. De végülis minimum hármasra mindent tudtam. Holnap még pár tantárgy miatt vissza kell jönnünk, de mára ennyi volt.
Szerencsére én is és Zsófi is jól teljesítettünk, annak ellenére, hogy körülbelül 1 hete kezdtünk el tanulni.
Délután elmentünk bevásárolni, és természetesen a kis csajszi sem maradhatott ki ebből. Akárhány ruhája is van, ma is beszereztünk egyet. Olyan aranyosak ezek a ruhák!
Miután hazaértünk megnéztünk egy filmet, később átmentünk apuékhoz, ahonnan csak este értünk haza.

- Zsófi, ébren vagy? - kérdeztem.
- Ühüm. - hangzott a válasza.
- Tudod min gondolkodtam?
- Nem. - fordult felém.
- Te leszel a család öszetartója.
- Ezt hogy érted?
- A kezdőbetűkre figyelj! Én vagyok Zétény, Z-vel kezdődik a nevem. Sophi-nak S-el kezdődik a neve. Neked pedig Zs-vel, abban pedig benne van mindkét betű. A "z" és az "s" is.
- Hogy te min nem gondolkodsz.?
- Sok dolgon nem gondolkodom, de sok dolgon igen.
- Oké, én most inkább aludnék.
- Oké, jó éjt! - adtam egy puszit homlokára.

Bocsánat a béna részért, de nem volt ötletem. Ha valakinek bármilyen ötlete van, az megírhatja.

Lehet a következő részt Reni, vagy legalábbis valaki más szemszögéből fogom írni.