SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2033. január 4.

Venci szemszöge
És egy újabb nap a helyen, ahova szinte senki nem szeret járni, de kötelező. Igen, vége a téli szünetnek. Vége az éjszakai ébrenléteknek, délutánig alvásnak. Mostmár újra fel kell kelni időben, és hogy ez teljesülhessen, időben el kéne aludni. Igen, kéne. Ugyanis ma 0:43-kor vettem észre, hogy reggel időben kell felkelnem. Szóval valahol 1 óra után aludtam el, 6:30-kor pedig kelhettem. Ez viszont úgy teljesült, hogy... Nos sehogy. Valószínűleg nem csak én aludtam el későn (illetve korán, hiszen a mának korán volt), ugyanis Zsófi keltett minket.
- Ébresztő! Elaludtunk! - kiabálta.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- 7 óra 22. - mondta.
- Oké, még beérünk ha futunk. Napsi?
- Már öltözik.
- Jó. - mondtam, majd az első ruhát kivettem a szekrényből. Zéti is hasonlóképpen tett, és gondolom a lányok is.
Végül 7:36-kor indultunk el. Nem lakunk annyira messze az iskolától, de gyalog 10 perc. Ehhez még öt percet hozzá kell adni, hiszen vennünk kell valamit enni is. Vagyis az 15 +/- pár perc. Ilyenkor lenne jó, ha apuék nem utaztak volna el. És lehet, hogy csak délelőtt nem lesznek itthon, de nekünk az pont rossz, mert elaludtunk. A téli hidegben futottunk hogy időben beérjünk. Még a pékséget is meglátogattuk, ahol szerencsére senki nem állt előttünk, majd miután feltöltöttük a táskáinkat, tovább mentünk. Már becsengettek, mire beértünk, de osztályfőnökünk még nem volt jelen, így nem kaptunk késést. Miután mi beértünk, még pár percet várni kellett a tanárra, majd elkezdődött az óra. Szerintem Napsi nem járt ilyen jól, neki angolja volt, és a tanár helyi, vagyis nem jár busszal vagy vonattal. Egyébként neki(k) jövőre nem lesz angol, mert jön egy másik tanár, aki más nyelvet fog tanítani nekik. Ez egyébként azért van, mert Napsi nagyon jól tud angolul (mint mi is, csak nekünk utolsó évre már inkább nem tanítanak új nyelvet), és hogy neki is kelljen tanulni, így az osztályukat két részre szedik, egyik fele angolt, a másik pedig még nem tudom mit fog tanulni.
Egyébként a napunk elég jól telt, nem is írtunk, nem is feleltünk.

Itthon Napsi elmondta, hogy ő nem volt olyan szerencsés mint mi, és a tanár már a teremben volt, de nem írta be a késést.
Persze anya rögtön érdeklődni kezdett, hogy miért késtünk, és elmeséltük neki elejétől a végéig. Nem volt annyira boldog, de nem tudott mit tenni. Aput pedig nem igazán érdekelte. Ha nem kapunk érte beírást, az nem zavarja.

Este már korábban, 11 óra előtt elaludtam.

Holnap suli, szóval miért ne lehetne itt is egy téli szünet utáni első napos történet.
Ja és remélem Ti nem fogtok késni, vagyis időben lefekszetek aludni.