SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2035. március 8.

Zsófi szemszöge

Nos, a mai napig nem igazán történt semmi. Azonban ma... Á, inkább kezdem az elején!

Hétfő van, ami csak egyet jelenthet. Első három óra matek. Belegondolni is rossz, de egy ideje már ezt csináljuk, és nem olyan vészes. Előnye abban rejlik, hogy simán megkérhetjük a tanárnőt hogy első két órában gyakoroljunk, aztán harmadikban megírjuk a dolgozatot, vagy tudjuk két órán keresztül írni. Lehetne három is, de azt még sosem engedte meg.
Ma témazárót írtunk. Első órában gyakoroltunk, aztán második és harmadik órában írhattuk a dogát.

Tesin a fiúkkal voltunk, ugyanis a lányok tanára hiányzott.
Az órát focizással töltöttük.
Négy csapat volt, mind 6 főből állt.
Nálunk a két csapatkapitány Zéti és Venci volt, az A-soknál nem figyeltem.
A csapatok a következőképpen álltak össze:

Venci csapata: Csepke, Zente, Frida, Magor, Normann

Zéti csapata: Én (Zsófi), Rebi, Brian, Zalán, Hunor

A játékot végül mi nyertük 2:1-re.
Aztán a két nyertes csapat is játszott, ott döntetlen lett a meccs.
A vesztesek közül a "B"-sek, vagyis Venciék kerültek ki nyertesként.

Biosz következett, ahol a tanár "csak" 20 percet késett. De legalább a mára ígért témazárót nem irathatta meg velünk. Helyette megengedte hogy ezen az órán mindenki azt csinál amit akar. A biztonság kedvéért hozzátette hogy normál kereteken belül.

Többen olasz leckét másoltak, volt aki puskát írt, hiszen szódolgozatot ígért mára a tanár, és volt aki csak beszélgetett. Én utóbbiak táborát erősítettem.

Utolsó óránk olasz volt, ahol megírtuk a szódolgozatot.

visszaszerez - recuperare
tanácsadó - consulente
egy kicsit - un pochino
korán - presto
szerencsére - per fortuna

Amennyit tudtál, annyi lett a jegyed. Miután ezzel végeztünk, a tanár írt fel újabb szavakat a táblára amiket meg kell majd tanulnunk. 17 szó volt a táblán.
Mivel még mindig volt 25 percünk, egy szöveget hallgattunk. Kaptunk egy lapot, amiből hiányzott néhány szó, azokat kellett beírnunk a hallott szöveg alapján.

A szöveg a következő volt:

Ecco uno dei ______ caratteristici del Natale in Italia ma anche all’estero.
La Stella di Natale è una ______ selvatica Messicana ___ si sviluppa fino a 4 metri,è
importata _ utilizzata come pianta ornamentale tipica ___ periodo natalizio. La Stella
di Natale è caratterizzata _____ stupenda fioritura che non è _____ ma è formata da __
fiore giallo circondato __ cinque brattee1
di colore rosso. La _________ avviene _____
giornate più _____ dell’ inverno. La pianta ______ particolarmente ____ alla ____ ma
una buona ________ è garantita _____ da un’esposizione in ambienti ___ troppo
luminosi.
La Stella __ Natale, ___ spesso viene buttata ____ fine delle ________ quando comincia a
______ le foglie, può essere mantenuta tutto l’anno ponendola alla luce ___ tutto il
periodo primaverile, ______ e riponendola all’inizio dell’ autunno in un luogo ____
luminoso. (gratulálok annak, aki ezt tényleg elolvasta. Amúgy ez a B1középfokú nyelvvizsga első feladatának szövege)

Haza indultunk (szokás szerint Venci nélkül) de az egyik saroknál másfelé fordultunk.
- Nézd Zéti, nem akarok okoskodni, de nem a másik irányba kellett volna menni? - kérdeztem.
- Bízz bennem. - mondta.
- Hát Jó.
10 perc múlva egy parkhoz értünk. Ismeretlen helyen volt számomra, de ahogy láttam, Zétinek kevésbé.
- Mindjárt jövök, addig ülj le egy padra. - mondta.

Úgy 10 perce ülök itt, de még mindig nem jött vissza. Kezdek félni.

15 perc várakozás után végre visszajött Zéti, kezében két papír pohár és tányér volt.

- Remélem nem unatkoztál annyira. - mondta.
- Elvoltam, de hol voltál? - kérdeztem.
- Cukrászdában. - nyújtotta át nekem az egyik poharat és tányért.
- Köszi, de... - kezdtem mondani.
- Ne! - szólt közbe.
- Jó, de...
- Zsófi, ne. - mosolygott bele a végébe.
- Oké, Oké. Azért ne ölj meg.
- Nem terveztem.
- Huhh. - mondtam.
- Komolyra fordítva a szót, nem hiába vagyunk itt. - mondta.
- Egy ideje, pár hónapja. Á, nem megy.
- Nyugodj meg, és mondd. - mondtam neki.
- Oké. - pár másodperc múlva pedig folytatta. - Szóval az van hogy egy ideje... kérlek ne mondj rólam semmit.
- Zéti, hidd el, nem fogok.
- Jó. Akkor inkább kimondom minden további nélkül mert úgy könnyebb. Tetszel. - mondta. Kijelentésére kissé meglepődtem.
- Jó. - mondtam, mert mást nem tudtam mondani.
- Tudom, ez neked is hirtelen jött. Nekem is. De egy ideje tényleg ez van. Emlékszel a karácsonyi ajándékodra, amit tőlem kaptál?
- Persze.
- Nem értetted mit értek a Szeretlek alatt. Én csak azt mondtam, hogy barátilag. Mert még nem készen arra, hogy elmondjam neked az igazat. De valójában akkor már tetszettél. Nehogy azt hidd, hogy csak külsőleg. Én a belsőt is figyelembe veszem. Ne kérdezd hogy pontosan mióta érzek így. Tudom hogy most ez a kérdés jár az agyadban. Én sem tudom. Ez folyamatosan jött, és egyre jobban így érzek. Azt viszont tudom, hogy akkor kezdődött amikor több időt voltál velem. Igen, azóta a csütörtöki nap óta. De ezt most hagyjuk. Tehát többet beszéltem veled, egyre inkább megnyíltál előttem. Én pedig egyre jobban megismertelek. És menthetetlenül beléd szerettem. - mondta el érzéseit.
- Most nem tudom hogy erre mit kéne mondanom.
- Egy választ. Zsófi, lennél a barátnőm? - hosszas gondolkodás után válaszoltam csak. Át kellett gondolnom mindent. Elejétől idáig. És megszületett a válasz.
- Igen.
- Válaszul csak egy ölelést kaptam. De ez nem olyan baráti ölelés volt. Ebben benne volt minden.
- Szeretlek! - súgta halkan a fülembe. Nem feleltem semmit, csak közelebb húztam magamhoz.

Még beszélgettünk, majd valamikor 4 óra körül egymás kezét fogva haza indultunk. Egy kérdés nem hagyott nyugodni.
- Szüleid tudták hogy hol vagyunk?-kérdeztem
- Persze.

Fél óra séta után haza értünk.

Zéti szemszöge

- Most nem tudom mit kéne mondanom. - mondta Zsófi.
- Egy választ. Zsófi, lennél a barátnőm? - kérdeztem meg tőle a nagy kérdést.
Zsófi hosszú ideig nem válaszolt. Már majdnem mondtam hogy, jó, akkor maradjunk barátok amikor végre válaszolt.
- Igen. - mondta, én pedig megöleltem őt.
Ölelés közben a fülébe súgtam: Szeretlek! Válaszul csak jobban magához húzott.

4 óra körül indultunk haza. Itthon a szobám felé vettem az irányt, az viszont zárva volt.
- Ne gyere be! - hallottam meg Vencelt.
- De! Engedj be! - Kértem.
- Nem! - mondta, de közben hallottam a zár kattanását és benyitottam.
- Miért zártad be?
- Hosszú történet. - mondta Venci. Azt hiszi ennyivel lerázhat.
- Nem baj, hallgatlak.
- Jajj már, szakítottunk.
- Csepkével? - kérdeztem.
- Nem, a szomszéddal. - Jó, mondjuk igaza van, egyértelműen vele. Mármint nem a szomszéddal 😂
- Mi történt? - kérdeztem.
- Nem szeretném elmondani.
- Jó. - nem kérleltem. Felesleges.
- Ti viszont?
- Összejöttünk. - mondtam. Igen, Venci is tudott erről az egészről.
- Igazad volt. - mondta.
- Miben? - értetlenkedtem.
- Amikor mondtad hogy majd rájövök hogy mit vesztettem el. És lehet hogy barátok vagyunk de... Ja és ne aggódj, nem fogom elvenni tőled. - tette hozzá utóbbi mondatát.
- Ajánlom is! De nem hiszem hogy összejönne veled. - mondtam.

Este elmondtam Zsófinak hogy Venci és Csepke szakított. Reakciója csak annyi volt, hogy "de mi nem fogunk."

Mi a véleményetek most?

Ja és ha szeretnétek kérdezhettek a szereplőktől én pedig válaszolok a nevükben. Csak írd meg hogy kinek szánod a kérdésed.