SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2026. szeptember 6.

Cortez szemszöge:

Ma a nap úgy kezdődött ahogy szokott. Fél hétkor keltünk, a gyerekeket negyed órával később ébresztettük. Fél nyolckor elindultunk az iskola felé, majd miután a fiúk bementek az iskolába, elvittük Napsit oviba. Még elmentünk vásárolni, majd elindultunk haza.

11 órakor megszólalt telefonom. Egy amerikai telefonszámot láttam a kijelzőn. Furcsáltam, de felvettem.
5 perc múlva már tudtam mindent. Szomorú voltam, de nem annyira.
Tudom, hogy ők a szüleim, de mégsem tettek értem annyit, mint például a nagyszüleim. Nos igen. A szüleim meghaltak. Autóbalesetük volt, és nem élték túl.
Miután letettem a telefont, Reni rögtön kérdezte hogy mi történt. Nem hazudok, ha azt mondom, őt jobban megviseli a helyzet, mint engem.
Mindenesetre jelenleg nem tudom mit kéne tennem. Az élet megy tovább. Nem tehetek már semmit. A délelőtt további kb. 1 órájában nem igazán történt semmi.
Fél 1-kor elindultunk Napsiért óvodába. Miközben jöttünk haza, még kb. fél órára megálltunk a játszótéren.
Hazaérve minden a szokásosan történt.
3 órakor aztán elindultam Venciért és Zétényért az iskolába, onnan pedig egyenest focira vittem őket. Az edzés 1 órás, erre az időre hazajöttem. Napsi éppen játszott, Reni pedig gondolkodott valamin. De azon nagyon.
-Szia! - szólítottam meg.
-Óh, szia! - felelte meglepetten. - Ne haragudj, éppen gondolkodtam. - folytatta.
-Semmi baj! Min gondolkodtál ennyire? - kérdeztem, bár volt egy sejtésem.
- Á, mindegy. Fiúk? - terelte a témát
- Focin. De min is gondolkodtál? - tértem vissza.
- Hát na... Tudod te is.
- Nem biztos hogy tudom, csak gondolom.
- Jó, jó! Teljesen igazad van. Igen, a híváson gondolkodom.
- Azon nem kell! - adtam egy puszit homlokára.
- Rendben, csak - de nem tudta befejezni.

Később elindultam a fiúkért, akik aztán fáradtan ültek be a kocsiba.
- Mit csináltatok? - kérdeztem tőlük miközben elindultunk haza.
- Azt csináltuk, hogy kettesével kellett lenni és akkor a pálya egyik oldaláról a másikba kellett....futni miközben passzolgattuk a labdát. - mesélt az edzésről Venci.
- És ti kivel voltatok párban? - kérdeztem
- Együtt. - felelték.
- Na és a suliban mi érdekes történt? - kérdeztem tőlük, hiszen eddig nem volt időm rá.
- Néztük a könyveket. - felelte Venci.
- Ja, meg játszottunk. - tette hozzá Zéti.
-Az remek! - mondtam.

Hazaérve estig minden normálisan telt. Miután aztán a gyerekeket sikerült elaltatni beszéltem Renivel. Nem csak a mai dologról, hanem úgy mindenről. Este (mármint később este) pedig nyugodtan aludtam el, mivel tudtam, hogy semmi baj nincsen és Renit is sikerült megnyugtatnom, hogy ne foglalkozzon szüleim halálával. Vagy legalábbis ne ennyire.