SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2037. február 6. és február 7.

Zétény szemszöge
Ma reggel szokás szerint nem én keltem hamarabb. Zsófi ott ült mellettem és a telefonján nézegetett dolgokat.
- Jó reggelt! - mondtam.
- Neked is!
- Mit nézel? - érdeklődtem.
- Hogy mikor érezheted te is Szofi rúgását.
- És mit ír?
- Változó. Van aki már ilyenkor érzi, más majd csak később.
- Remélem hamarosan érezni fogom.
- Én is.
- Olyan jó nektek lányoknak, ti már rég érzitek, mi fiúk meg még semmit.
- Majd fogod érezni!
- Tudom, de az még olyan sok idő.
- Honnan tudod? Nem biztos.- ekkor megfogta a kezem és a hasára vezette.

- Érezted?
- Ez az volt? - éreztem valami kis mozgást.
- Igen. - mondta.
- De ezt már éreztem. - nevettem fel kínosan.
- Akkor már régebb óta érzed.
- Igen. De hiszen ez fantasztikus érzés! Főleg hogy már tudom hogy ott van. Így, kívülről is. - mosolyogtam. - Az én kis Szofim!
- Nem csak a tiéd! Az enyém is.
- Olyan jó lesz majd látni hogy mi lesz kettőnkből. Hogy hogyan fog kinézni. Szerinted kire fog hasonlítani?
- Remélem hogy rád. - mondta.
- Én viszont azt, hogy rád. De azért azt szeretném, hogy kék színű szeme legyen.
- Van rá esély. Ahogy arra is, hogy nem.
- Megmozdult! - éreztem meg.
- Szerintem ez egy láb volt.
- Honnan tudod?
- Az erősségéből. Szerintem amikor erősebb, az láb, ami kissé gyengébb az kar.
- Aha. Biztos igazad van. - hagytam rá.

Még beszélgettünk és több mozgást is éreztem. Olyan furcsa hogy már többet is éreztem, de nem tudtam hogy az egy rúgás volt. De olyan jó érzés! Nem bántam meg hogy nem beszéltem rá Zsófit az első dologra ami eszembe jutott, mikor megtudtam. De az már a múlt! Már ott járunk, hogy elég szépen látszik a kis csajszi.

Egyébként pedig szombat van, és ma este haza fogunk menni (mármint apuékhoz haza), mert átmennek Ricsiék és nekünk is ott kell lennünk, csak nem tudom miért. Na de mindegy.

A napot egyébként kettesben töltöttük, aztán 6 óra előtt elindultunk anyuékhoz.

Becsengettünk, Napsi nyitott ajtót.
- Sziasztok! - köszönt nekünk.
- Szia! Hogy vagy? - öleltem meg.
- Jól. Ti?
- Mi is jól. Csak engedj már be.
- Gyertek.
- Na, kösz.
- Van mit! - mondta majd Zsófi felé fordult.
- Sophia hogy van?
- Jól. - mondta Zsófi.
- Akkor jó. Már jól megnőtt.
- Az biztos!

Mikor beléptünk már mindenki ott volt, csak mi nem. Illetve már mi is ott voltunk.
Egy idő után a fiúk és a lányok is külön beszélgetést kezdtek el folytatni.
Mi fiúk különböző játékokról beszéltünk (igen, apu és Ricsi is), a lányok pedig ahogy hallottam Szofiról.

Zsófi szemszöge
- Na és érzitek már a rúgásokat? - kérdezte Reni.
- Igen. Én és Zétény is. Erős baba.
- Mint Zétény és Vencel. Mondjuk ők ketten voltak.
- Én milyen voltam? - kérdezte Napsi.
- Nyugodt.
- És én? - kérdezte Rebi Virágtól.
- Egészen nyugodt. Az öcsédhez képest teljesen.
- Mi van velem? - kérdezte Áron.
- Semmi, ti beszéljetek tovább a nem tudom milyen játékról. - válaszolt Virág.
- Hát Jó.

- Na és milyen érzés hogy hamarosan hárman egy családot fogtok alkotni? - kérdezte Napsi.
- Jó. - feleltem.

Valamikor 9 órakor indultunk haza.
Mikor már majdnem aludtam, megszólalt Zétény.
- Zsófi.
- Na? - fordultam meg.
- Nézd, van egy hülye ötletem, ne akadj ki.
- Jó.
- Na szóval arról lenne szó hogy mi lenne ha Szofihoz angolul beszélnénk, aztán miután itt megcsináltuk a gimit, elköltöznénk Amerikába vagy valami angol nyelvű országba? - osztotta meg gondolatait.
- Mi? Nem, dehogy! Ezt azért nem! Itthon sincs biztos pontunk, nem hogy külföldön. Nem, ezt már nem!
- Jó, de mondtam hogy ne akadj ki.
- Ezen nem lehet nem kiakadni. Ezt még te sem gondolhattad komolyan.
- Jó, Oké. Csak egy ötlet volt.
- Egy nagyon rossz ötlet. - mondtam.
- Jó, csak lehet Szofinak ott jobb lenne. Meg nekünk is. Jobban meg tudnánk élni, jobb körülmények...
- Zétény. Nem. Téma lezárva.
- Oké. - mondta csalódottan.

2037. 02. 07.
Zétény szemszöge

Ma reggel mikor felkeltem Zsófi nem volt mellettem. Gondoltam már felkelt, engem pedig nem akart felkelteni. Sosem teszi. Körbe néztem a házban, de sehol nem találtam őt. Egy ideig próbáltam nyugodt lenni, hátha csak elment boltba, vagy valahova, de 1 óra múlva kezdtem nyugtalan lenni. Felvettem egy cipőt és pulcsit majd átsiettem apuékhoz.

A nappaliban már égett a lámpa, úgyhogy valaki már biztos ébren van. Az ajtó nyitva volt, ezért bementem. A nappaliban anyu ült egyedül.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia, hát te? - kérdezte.
- Zsófi itt van? - tértem a lényegre.
- Nem, miért lenne?
- Tudod mikor felkeltem nem volt mellettem és a házban sehol, ezért gondoltam itt lehet.
- Itt nincs. Lehet csak elment boltba. - próbált nyugodt maradni, de láttam rajta hogy ő sem nyugodt.
- Úgy egy órája keltem. Azóta nincs otthon.
- Hol lehet?
- Nem tudom. Biztos hogy nincs itt?
- Igen, tudnám ha itt lenne.

Fél óra múlva
Már mindenki ébren van, és gondolkodunk hol lehet Zsófi.
- Na jó, én megyek. Körbenézek a városban. - mondtam.
- Várj, megyek én is. - mondta Vencel.
- Jó gyere, csak siess.

Útközben eszembe jutott.
- Van egy ötletem hol lehet! - mondtam hirtelen.
- Mondd.
- A kedvenc helyemen, ami az ő kedvenc helye is. Gyere! - mondtam és sietősre vettem a tempót.
Rekordidő alatt ott voltunk, az út most csak pár percig tartott, bár sokkal többnek tűnt. Amikor azonban oda értünk, Zsófi nem volt ott. Sóhajtottam egyet és leültem a földre. Arcomon éreztem hogy lefolyt egy könnycsepp.
- Nézd, ez nem megoldás. - mondta Vencel.
- Lehet. De mégis mit csináljak?
- Keresd tovább. Lehet hogy itt nincs, de máshol lehet. Valahol biztos van. Biztos hogy nem hagyott levelet vagy valamit? Vitt magával valamit?
- Nem tudom. Levelet sehol nem láttam.
- Fú basszus. Megbántottad?
- Nem hiszem. - mondtam. Pár másodperc múlva azonban eszembe jutott valami.
- Illetve lehet. De nem biztos.
- Mondd már.
- Elmondtam neki a külföldes ötletet. Kiakadt. - mondtam.
- Az miatt nem hiszem hogy csak úgy elmenne. Valamit nem emlegetett? Hogy hiányzik neki, valamit szeretne? Bármi.
- Nem rémlik.
- Oké. Akkor menjünk valahova. Keressük őt tovább.
- Jó, menjünk.

Egész délelőtt kerestük, de eredménytelenül. Anyuék felhívták a rendőrséget, de ők csak 48 óra elteltével foglalkoznak vele. Ekkora hülyeséget!

Ebédre hazajöttünk, de egy falatot sem tudtam enni.

Délután (már egyedül, Napsi velem akart jönni, de nem engedtem neki) újra elkezdtem keresni Zsófit. Már a városból is kimentem.

Zsófi szemszöge

Jó, eldöntöttem. Nem érdekel semmi, és senki. Itt vagyok egy út mellett, egy autót várok.
Pár perc múlva érkezik is egy, amikor azonban elé akarok ugrani...

Tippelhettek a kommenteknél, mi a folytatás. Bár szerintem ez könnyű.