SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2026. szeptember 7.

Ma reggel arra ébredtem, hogy szemembe süt a nap. Éjjeli szekrényem felé nyúltam megnézni az időt. Telefonom kékfénye nem éppen a legjobb volt ezekben a "korai" órákban. Talán igaza van Reninek, és kellene letöltenem egy kékfényszűrőt a telefonra. Na mindegy. Mikor megláttam az időt, kissé meglepődtem. Gondoltam nem keltem fel Renit, hiszen a gyerekek már úgyis elkéstek az iskolából, óvodából. A szekrény felé indultam, amikor Reni reggeli hangját hallottam meg.
- Jó reggelt szívem!
-Neked is! - mondtam. - Bár már 10 óra is elmúlt.
- Mi? - kérdezte kétségbeesetten, majd ő is megnézte az időt.
Így történt hogy a család minden tagja kis időn belül felöltözve, normális külsővel ült be az autóba. Reni Napsit vitte oviba, én pedig a fiúkat suliba. Tehát bár csak 2 órára, de a gyerekek oviban, suliban voltak. Hát igen, Reni nem olyan mint én. Én engedtem volna hogy itthon legyenek a gyerekek, ő nem.
Ebben a két órában Reni főzött, én pedig nagyjából rendet tettem Napsi szobájában. És egy dolgot megfogok kérdezni Renitől: Mikor vettünk ennyi játékbabát Napsinak? Merthogy minimum 50-et láttam.
Kis idő múlva elindultunk az óvoda és iskola felé. Mint ma megtudtuk, a fiúk ma már elkezdtek tanulni, házifeladatként pedig azt kapták, hogy függőleges egyenes vonalakat rajzoljanak.
Hogy milyen régen is volt, mikor elsős voltam. Az még Amerikában volt. Akkor még azt hittem, az iskola baromi könnyű. Aztán teltek az évek és rájöttem nem. NAGYON nem. 2. osztályos voltam, mikor megszületett a húgom. Akiről az emberek nagy része nem tud. Koraszülöttként jött világra, és nem sokáig bírta. Pár napon belül meghalt. Ekkor nagyon szomorú voltam, hiszen elvesztettem az egyik családtagomat, akit pedig még vártam is. 4. osztályban megkaptam életem első egyesét. Énekből. Féltem elmondani a szüleimnek a jegyet. Akkoriban még ellenőrzők voltak. Be volt írva a jegy. Én pedig, mivel féltem a reakciótól aláhamisítottam anyu aláírását. Persze ez egy idő múlva kiderült. Anyu nem szólt semmit. Nem is érdekelte. Aztán ugyanúgy jól teljesítettem. Elérkezett a felső tagozat. Akkoriban éreztem először hogy szerelmes vagyok. De az még másmilyen volt. 8. osztályban aztán pályaválasztás előtt álltam. Ekkor költöztem Magyarországra a nagyszüleimhez. Innen pedig mindent tudtok.

3 órakor elvittem Zétit és Vencit focira, Napsit RG-re. A foci ismét egy óra hosszú volt, míg az RG 1,5 óra.

Igen, megint volt egy kis szabadidőnk, ahol nem halljuk a folyamatos kiabálást. Mert általában ez van. Csoda hogy még a szomszédok nem panaszkodtak ez miatt. E rövid csend után újra hallható volt két fiú hangos beszélgetése, csakhogy normálisan fogalmazzak, majd rövid időn belül egy lány is csatlakozott. És hogy ez még idegesítőbb tudjon lenni, a fiúk rengetegszer beszélnek a saját kis nyelvükön, amiből mi egy szót sem értünk, szóval ez így baromi jó szokott lenni. Nem, nem azt mondom, hogy nem jó velük lenni, de néha olyan idegesítőek tudnak lenni... (Ez nem tudom mennyire lett érthető) Na mindegy is.
Este Napsi még sírt is mert nem akart fürdeni, aztán miután ő megnyugodott, jöttek a fiúk hogy ők nem akarnak aludni. Aztán pedig jöttünk mi, Renivel hogy szeretnénk, de nem tudunk aludni.
Hát mit ne mondjak, ez sem a kedvenc napom.

Na sziasztok!
Nem tudom mennyire tetszett a rész, de remélem tetszett. Egyébként a dőlt betűs rész, ahol Cortez visszaemlékszik általános iskolás éveire, ott az egyik rész (pontosabban az ének egyes) velem történt még negyedik osztályban.