SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2034. szeptember 5.

Zsófi szemszöge

Az utóbbi egy évben:
Kezdeném a rossz dologgal, ugyanis Zoé és Zéti szakítottak 2034. július végén. Nem haragban, de nem igazán foglalkoznak a másikkal. Nem megcsalás, vagy hasonló dolog miatt; Zoét egy másik gimibe vették fel, és mindketten úgy gondolták, így jobb lesz.
Két nyár telt el az utolsó írás óta. Egyikben Horvátországba nyaraltunk, az ideibe pedig Magyarországon. Akármennyire is meglepő, nekem a magyar jobban tetszett, mert az úgy volt, hogy szinte körbe utaztuk azt, így rengeteg helyre eljutottunk már az országon belül is.
Anyun már teljesen túltettem magamat, de azért még gondolok néha rá.
Augusztusban Reni és Cortez volt osztálytársai ide költöztek gyerekeikkel. Egyik Vencékkel egy idős lehet, a másik fiatalabb. Még nem igazán ismerkedtünk össze, de állítólag egy gimibe megyünk az idősebbel, Vencék pedig ismerik őket (egy ház van köztünk).
Szerencsére semmilyen baleset, vagy csonttörés stb. nem történt.
Napsi elérte célját, részt vehetett egy országos versenyen, ahol nagyon jól teljesített, 4. lett.
A fiúk még mindig szoktak biciklizi, de már kevesebbet.
Még egy kicsit Napsiról: Új nyelvet kell tanulnia, spanyolt, ami nem annyira megy neki, de próbálkozik, Cortez pedig segít neki.

Ma pedig elkezdődik a Gimnázium! Mind a hárman egy gimibe megyünk, vagyis még mindig együtt fogunk menni. Reniéknek tényleg igazuk lett.
Reggel mikor indultunk, a kettővel mellettünk lévő házból egy lány lépett ki, és indult el arra, amerre mi megyünk, vagyis a buszmegálló felé. Bár ez még nem azt jelenti hogy egy suliba is megyünk.

A buszmegállóban csendben vártuk hogy a sarkon végre megálljon a busz, de végül a lány megtörte a csendet.
- Sziasztok! - szólt bátortalanul.
- Szia! - köszöntünk neki mi is.
- Valahonnan ismerősek vagytok nekem! - nézett a fiúkra. - de te nem. - nézett rám.
- Valahonnan te is. - mondta Venc.
- Most hogy így mondjátok nekem is rémlik valami. - szólalt meg Zéti is. - Hogy hívnak? - kérdezte.
- Pósa Rebeka, barátoknak és családnak csak Rebi. - mondta a lány.
- Értem. A név is ismerős. Én Antai-Kelemen Vencel vagyok, ő az ikertestvérem, Zétény, ő pedig a barátnőm, Zsófi. - mutatott be minket Venc.
- TUDOM KIK VAGYTOK! - Kiálltott fel Rebeka, mire az utcán lévő emberek felének pillantottak, majd egy "milyenek ezek a mai fiatalok" mondattal tovább haladtak. - anya és apa beszéltek rólatok! Régen sokszor találkozunk, aztán a távolság elválasztott minket.
- Hát, biztos igaz amit mondasz. - hagyta rá Zéti, a busz pedig NEM KÉSVE ideért 7:13 perckor.

Felszálltunk rá, a már megvett bérleteinket felmutattuk, majd leültünk volna, ha a jármű nem lett volna tele. Szóval kezdődhetett negyed óra ácsorgás. A buszon körbe néztem, de nem láttam ismerőst az általánosból. Az osztályunkból nem vettek mást fel ide, csak hármunkat, a többiek valahol máshol tanulnak tovább. Van, aki Budapesti gimnáziumot választott ki, ő valószínűleg kolis. Én nem tudnám elképzelni magamat ott. Nekem otthon jó elaludni.
Miután a busz végre az iskolához (illetve a közelébe) ért, leszálltunk róla. 5 perc gyaloglás után oda is értünk a gimihez. Kisebb volt,, mint a régi, sárga szín helyett pedig fehérben pompázott. És tényleg pompázott. Nem láttam a falán sárnyomot, vagy bármi mást. Jó, azt azért tegyük is rögtön hozzá, hogy ez nem egy normális iskola, fizetni kell azért hogy itt tanuljunk. Talán ezért sem jöttek ide sokan az iskolánkból. Illetve a volt iskolánkból. Ez volt a Szent Johanna Angol tagozatos gimnázium. Régen Reni és Cortez is ilyen iskolába jártak, de ők Budapestre és francia tagozatos suliba. És most mi hárman, plusz Rebeka itt kezdhetjük meg gimnáziumi életünket. Nem tudom mik fognak itt történni. Nem tudhatom. Az osztályunk 12 főből fog állni. Ha belegondolok, ⅓-át már ismerem az osztálynak.
Hát akkor kezdődjék a gimnáziumi élet!
Az iskola udvarába beérve néhány csoportot láthatunk. Lehet látni, kik tartoznak a menők, kik a lúzerek csoportjába. Hamar becsengetnek, és indulhatunk az osztályterem felé. Az iskolában nem sok terem van, miénk a 10-es tanterem, mert számozva vannak. Ma még nem tanulunk, csak megkapjuk az órarendet, megismerjük egymást, házirend stb.

Az órarendet megkapva nem tudtam hogy örüljek-e vagy inkább sírjak. HÉTFŐ - ELSŐ HÁROM ÓRA MATEK!
Hogy lehettek velünk ilyenek?
Na de akkor írnám is az órarendünket!

Hétfő:
1.Matek
2.Matek
3.Matek
4.Tesi
5.Biosz
6.Olasz

Kedd:
1.Angol
2.Angol
3.Töri
4.Föci
5.Fizika
6.Magyar

Szerda:
1.Irodalom
2.Tesi
3.Angol
4.Föci
5.Matek
6.Technológia

Csütörtök:
1.Rajz
2.Osztályfőnöki
3.Kémia
4.Angol
5.Angol
6.Tesi

Péntek
1.
2.Matek
3.Töri
4.Fizika
5.Tesi

A házirend nem vészes, szerintem könnyen betartható.

És hát akkor jöjjön az osztályom! Körbe ültünk, és mindenkinek mondania kellett valamit magáról.

Rebi: Sziasztok, én Rebeka vagyok. 2019. március 27-én születtem. Életem nagy részét Győrben töltöttem, majd onnan elköltöztünk ide. Egy testvérem van, Áron, ő 11 éves. Van egy kiszemeltem, de esélyem nincs nála.

Csepke: Sziasztok, Csepke vagyok. Nagyon szeretek a külsőmmel foglalkozni, de ez szerintem látható. Az iskolától busszal kb. 1 órára lakom, ha ez valakit érdekel. Nincs testvérem, de jobb is így, legalább több jut nekem.

Frida: Sziasztok, Frida vagyok. Szüleim még kiskoromban elváltak, apukámmal élek nem messze az iskolától. Nem szeretek középpontban lenni. Van egy bátyjám, ő is az iskolába jár, Máténak hívják.

Zsófi: Hát sziasztok, Zsófi a nevem. Nem szeretnék sok dologról beszélni, pláne az életemről. Akivel majd jóban leszek, az mindent tudni fog.

Brian: Sziasztok, Brian Benson vagyok. Angol nevem ne tévesszen meg titeket, az anyanyelvem a magyar. Amerikában születtem, édesapám amerikai, anyukám magyar. Fél éves voltam mikor haza költöztünk. Valamikor 2019 nyarán. Jelenleg itt élek Szombathelyen már 4 éve. Általános iskolai legjobb barátom Normann volt.

Normann: Egész életemet Szombathelyen töltöttem. Van egy húgom, Leila aki 7 éves, de beteg és mindent rá kell költeni. Ezt én nem bánom, lényeg hogy ő rendbe jöjjön. Remélem leszek majd valakivel jóban, neki majd mesélek mást is.

Zente: Zente vagyok, és 2 húgom van. Egy 12 és egy 8 éves. Sajnos az osztályból senkit nem ismerek, de nem félek, a hét végére majd megismerkedünk.

Magor: Sziasztok, Magor vagyok. Egy teljesen normális életet élek szüleimmel és nővéremmel. 2020. január 17-e óta boldogítom a világot. Nem vagyok valami jó tanuló, de a hármas mindig megvan.

Hunor: Hunor vagyok. Nem sok dolgot tudok elmondani magamról. Jó tanuló voltam vagyok és leszek.

Zalán: Ha ez nem a virtuális világ, nem érdekel.

Venc: Hali, Vencel vagyok. Ami a legfontosabb! NE BECÉZZ! Azt utálom, és csak néhány ember teheti meg. Gondolom látjátok, van egy ikertestvérem, Zétény. Őt se becézd!
Én vagyok az idősebb 14 perccel. Van még egy húgom, Napsi aki idén kezdte az ötödik osztályt.

Zétény: NE BECÉZZ! Ezt tartsd észbe! Mást nem igazán szeretnék elmondani, majd ha valakit érdekel valami, az kérdez. Ja, és van egy crush-om.

Ha gondoljátok írjátok le néhány emberről a véleményeteket.
Aki holnap felvételizik, remélem majd csak reggel olvassa ezt, kipihenten. Sok sikert a felvételihez, remélem felvesznek oda, ahová szeretnéd! Nekem ezen még nem kell gondolkodnom, de furcsa belegondolni, hogy egy év múlva én fogom megírni azt.
Jó éjszakát mindenkinek! Amint tudom hozom a kövi részt!