Zsófi szemszöge Az előző részből: Miután végeztünk, meghallottuk hogy Napsi hazaérkezett. Azonban mikor megláttam őt, elszomorodtam.
Napsi keze gipszben volt. Szegény olyan szomorúan állt az ajtóban. Miután bementünk a nappaliba, Napsi elmesélte nekünk mi történt. - Csináltam a gyakorlatot, amit éppen kellett, de nem sikerült és elestem egyenest rá a kezemre, ami mint láthatjátok eltört. -mutatta fel jobb kezét. - Sajnálom. - mondtam és megöleltem őt. - Én is! Nem mehetek a versenyre! Amire olyan sokat készültem!!
Még egy kis ideig ott voltam, azonban nem sokkal később elindultam haza.
Szeptember 10 (Még mindig Zsófi szemszöge) Csodás nap! És egy csodás hét kezdete (Oké, oké! Tudom hogy vasárnap van jelenleg, és holnap kezdődik a hét, de most egy másik fajta hét kezdődik. De inkább kezdjük.).
Az egész reggel kezdődött, mikor felkeltem. Felöltöztem stb. és indultam reggelizni. Ez meg is történt, azonban anya mondani akart valamit. - Lányom! - szólított meg. - Igen? - Ma hívott fel reggel a fiúk, tudod akikhez szoktál átmenni - Igen anya, tudom! - Szóval felhívott az anyjuk, hogy tudnánk-e segíteni valamiben. Nos, én igent mondtam. - Jó, de miben kell segíteni? - érdeklődtem. - El kell utazniuk, azonban a gyerekeket nem tudják magukkal vinni. És arról lenne szó, hogy egy hétre ide költöznének. - Jóóó! - kiálltottam fel. - Na de hol fognak aludni? - tettem fel újabb kérdésem, mert a mi házunk nem éppen valami nagy. - És mikor jönnek? Napsi is? -érdeklődtem tovább. - Na akkor szépen sorjában. Minden bizonnyal a te szobádban fognak aludni. Ma délután 2 óra körül fognak érkezni. És a kislány is. Még valami kérdés? - Nem hiszem. De most megyek rendet tenni! - Rohantam a szobám felé. Nos igen, nem a legszebb rend uralkodott a szobámban. Úgy 1,5 óra múlva így nézett ki a szobám:
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Minden tökéletesen a helyén. Hogy négyen itt hogy fogunk elférni az még kérdés. [...] Délután 1:53. Csengettek. Gondolom megérkeztek Vencék, így hát elindultam a nappaliba. Gondolatom nem csalt, itt voltak mindhárman + a szüleik. Rövid beszélgetés után, amiben Reni elmondta hogy örülne ha rendszeresen matekoznánk, elindultak haza, (persze a fiúk és Napsi nélkül) mi pedig mentünk a szobámba. - Szép a szobád! - mondta Venci. - Köszi! Délelőtt tettem rendet. - mondtam. - Én is ilyen szobát szeretnék! - mondta Napsi. - Rendben. Akkor első és legfontosabb kérdés! Ki hol fog aludni? - vetettem fel kérdésem, ami már régóta foglalkoztatott. - Én ágyon! - mondta rögtön Venci. - Ott én már tuti leszek! - mondtam. - De kétszemélyes! - rögtönzött Venc - Hé tes, kicsi vagy még! - röhögött Zéti - Ne gondolj már mindig rosszra. Én csak ágyban szeretnék aludni. - vágta rá Venc. - Miről van szó? - értetlenkedett Napsi. - Mindegy. - feleltem. - Na de most komolyan! Ki hol szeretne aludni? Napsi? - Én melletted. -mondta - Jó. Akkor te az ágyamban alszol. Fiúk? - Ágyban! - kiálltották egyszerre. - Nos, akármennyire is szeretném, négyen nem fogunk elférni egy ágyban. - Jó, akkor én itt! - vetette bele magát a babzsákomba Venc. - Oké. Akkor már csak Zétinek kell helyet találnunk, ahol aludhat. Földön semmiképp. - Akkor aludjon a Marson! - csinált viccet a mondatomból Venc. - Kösz, na de akkor valakinek ötlet hogy hol alszik Zéti? - Mondom a Marson! - nevetett saját viccén Venc - Komolyságot! - Hát izé... Nekem lenne egy ötletem! - mondta kicsit bátortalanul Napsi. - Mondd! - kértem. - Hát legyen az, hogy hamár mindenki ágyban szeretne aludni, csináljuk forgósan. Ketten alszanak az ágyban, egy ember a babzsákban, egy pedig a szőnyegen. Jobb ötletem nincs. - Hát jó. De hogy érted ezt a forgós rendszert? - kérdeztem. - Hát most alszol te és én az ágyban, Venci a babzsákban, Zéti pedig a szőnyegen. Aztán Én és Zéti az ágyban, te a babzsákban, Venci pedig a szőnyegen. És így tovább. - Ja, jó. -mondtam. - Nekem is! - mondta Venc. - Mert'? - kérdeztem, mert nem értettem. - Áh, mindegy. De kicsit sok volt tegnap a matek Zsófi! - nevetett össze Venc Zétivel. - Avassatok már minket is bele! - Kértem őket. - Majd megérted. - Hát jó. Na de akkor! Mennyi ruhát hoztatok? Pakoljátok ki őket kérlek, hogy tudjuk mennyi hely kell. Szerencsére a szekrényem elég nagy, és a garázsban van üresen hagyva szekrény, szóval ezt meg tudjuk oldani. Pár perc múlva az ágyamon rengeteg ruha volt. A legtöbb fiú ruha, de sok lányos is. - Na akkor! Először is Napsi ruháit fogjuk elpakolni. -Mondtam és kinyitottam a szekrényem bal oldali részét. Szerencsére volt ott elég hely, így oda elpakoltuk mindet. Jöhettek a fiúk ruhái! - Nektek ezen az oldalon kell osztozkodni. Ami NAGYON fontos! A FIÓKOK TABUK! - Szóltam nekik. - Az alsó rész teljesen a tiétek. - miután ezt elmondtam, a fiúk bepakolták a ruháikat. - Ez hamar meg lett. Mit kell még csinálni? - kérdezte Napsugár. - Ami a bőröndötökbe van, azokat kell még kipakolni. - mondtam. Miután ezzel is végeztünk, már fél négy körül járt az idő. Elég keveset kellett gondolkodnunk, mert most hamar eldöntöttük mit szeretnénk csinálni. A fiúk fogták biciklijüket, és elindultunk a biciklipark felé. Napsi törött karja miatt, mi most csak leültünk egy padra, és beszélgettünk. Illetve vettem magunknak fagyit. Mikor már elég ideig voltunk ott (a fiúk szerint ilyen nincsen) hazaindultunk. Itthon minden esti rutinunk elvégzése után lefeküdtünk aludni 9 óra körül. Egészen amíg Napsi el nem aludt. Ekkor ugyanis szinte egyszerre mindhárman felültünk és halkan beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésből végülis Kérdezz-Felelek lett. Azért nem Felelsz vagy mersz, mert most Napsi alszik és így szinte semmit nem tudnánk csinálni. Én kezdtem a kérdéseket. - Venc! - Venc? - kérdezett az előbb említett személy. - Ja, igen! Már sokszor szólítottalak így. Szóval! Mire gondoltál vagy gondoltatok amikor az alvást beszéltük? Amikor azt is mondtad: kicsit sok volt tegnap a matek Zsófi! - Tudom mire gondolsz! Ja, hát csak arra, hogy fogunk egymás mellett aludni. - Tudom. Na, akkor te jössz! - Zsófika! Miért baj ez? Amúgy egy idő múlva ez természetes dolog lesz. - Suttogta Venc. - Khm! Én is itt vagyok! - mondta Zéti. - Bocs! Szóval Zsófika? - kérdezte Venc. - Nem baj. Csak hogy ezt miért nem lehetett elmondani akkor. Na de kérdezek is! Zétus! Ki tetszik az osztályból? - kérdeztem, mert tegnap ezt elfelejtettem megkérdezni tőle Felelsz vagy Mersz közben. - Zoé. - mondta olyan halkan, hogy alig lehetett hallani. - Mi? Zoé? - kérdeztem. - Ja. De ne kérdezz többet. - Jó, de... mindegy. - Akkor kérdezek! Zsófi! Mi mindegy? - ahogy látom nagyon érdekli őt ez. - Hát az van, hogy neki más tetszik. Márk. - mondtam neki őszintén. - Hát mint a legtöbb lánynak az osztályból. - mondta szomorúan Zéti. - Igen. Csak az a baj, hogy Mirának, hiszen ő a testvére, neki nem ő tetszik, hanem más. Te! - néztem Vencre. - Csak nem féltékeny vagy? - Nem te kérdezel most, hanem én. Szóval mondom is! Venc! Mit utálsz a testvéreidben? - Zétiben azt, hogy mindig rosszra gondol, Napsiban pedig hogy lány. Zéti! A kérdés ugyanez! - Hát benned azt, hogy mindent tudsz amit én, és Napsiban azt hogy lány. - utánozta testvérét. - Napsi! Jó hogy nincs testvéred? - Valamikor jó, valamikor nem.
Még sokáig játszottunk, majd fél 11 körül végre aludni (mostmár tényleg aludni) mentünk.
