SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2026. szeptember 8.

Reni szemszöge

Ma reggel fáradtan ébredtem. De legalább időben, nem úgy, mint tegnap. Így jutott elég időnk öltözni, reggelizni, és minden egyéb dologra. Fél nyolckor az iskola felé indultunk. Mikor aztán meggyőződtünk, hogy a fiúk bementek az iskola udvarába, folytattuk utunkat az óvoda felé. Ott a szokásos cipő átvétel után a csoportszobához mentünk. Ott már többen is jelen voltak.
Utunkat tovább folytattuk, ugyanis elmentünk bevásárolni. Ezt a gyerekekkel nem igazán tudjuk megtenni, hiszen nekik minden, ami színes csomagolásban van (főleg ha valami mese szereplő is van rajta) az kell. Szóval ezt inkább kettesben szoktuk megoldani. Miután ezzel megvoltunk, hazajöttünk. Ekkor az óra 9:43-at mutatott.  Elpakoltunk, majd elkezdtem ez ebédet készíteni. Mikor készen lettem, már fél 12 is elmúlt. Cortez éppen a szobában volt, egy táskába pakolt néhány ruhát, és a fontosabb dolgokat, ugyanis 1 órakor indul Budapestre egy megbeszélésre vagy hova. Nem értek én ezekhez...
Délben aztán elindultunk Napsiért, mint mindig. Ma a fiúk kettőkor végeznek, szóval értük később megyünk. Azért megyünk mert Napsi is jön.
Itthon megebédeltünk, majd elérkezett az idő, hogy Cortez induljon. Tudni lehet Napsiról, hogy ő inkább "apás", szóval egy nehéz búcsú után Cortez elindult. Napsival játszottunk kicsit, aztán elindultunk a suliba. Ott aztán a fiúk nem voltak az osztályteremben. Osztályfőnökük eligazított minket, majd 1 perc múlva az igazgatói irodában voltunk. ✖️ Lettünk volna, ha Napsi nem most kezd el hisztizni, így pedig még valahány osztályteremből ki is néztek mi történik a folyosón. Mikor aztán sikerült megnyugtatnom őt, bementünk az irodába. Ahogy azt az osztályfőnök mondta, Venci és Zéti ott ültek és hallgattak egy másik fiú társaságában. Szinte fel sem tűnt nekik hogy kinyílt az ajtó. Vajon mi történt?
- Jó napot! - Köszönt az igazgató számítógépe mögül.
- Szia anya, szia Napsi! - Köszöntöttek az ikrek is.
- Jó napot magának is, sziasztok fiúk! - köszöntem
- Ön az ikrek édesanyja? - kérdezte
- Igen
- Rendben. Kérem üljön le, megvárjuk Botond szüleit is.
- Rendben. - mondtam, bár ennek nem igazán örültem, egyrészt, mert Napsi is itt van, és bármikor egy újabb hisztit rendezhet, másrészt pedig Mi történhetett?

Néhány perc múlva megérkezett Botond édesanyja.

Az igazgató úrral együtt leültünk az irodában található asztal köré

- Nos, nem fogom a történteket körbekeríteni, csak gyorsan elmondom mi történt, és ezek következményeit. - kezdett bele az igazgató. - Tehát! 4 szünetben Antai-Kelemen Vencel és Hunrik Botond összeverekedtek. Antai-Kelemen Zétény pedig besegített testvérének, így ő is bajba került. Szerencsére a tanárok hamar észrevették ezt, így baj nem történt, viszont a három fiú osztályfőnöki figyelmeztetést kapott. -mondta el a történteket az igazgató, majd felállt az asztaltól. - Mehetnek haza - tette hozzá.
Az autóig nem szóltam a fiúkhoz, ők sem hozzám. Amikor viszont beültünk az autóba indulás előtt hátrafordultam.
- Miért? - ennyit kérdeztem, ők pedig tudták hogy most nem szabad viccelődni.
- Hát az úgy volt, hogy a Botond odajött, meglökött, én vissza és elkezdtünk verekedni. Aztán Zéti segített.
- Rendben, én ezt értem, de biztos hogy ezt kellett volna tenni? Mert nem. Még csak most kezdődött az iskola, mi lesz később? Szerencse hogy senkinek nem esett semmi baja. Most pedig hazamegyünk, és nem megyünk focira. -tudtam, hogy őket így lehet a legjobban büntetni.
- Ne máár! - mondták amint meghallották utolsó mondatom.
- De! - és elindultunk.
Később elvittem Napsit RG-re.