SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2037. szeptember 1. és szeptember 6.

Zsófi szemszöge
A mai napon kezdődik az iskola. Persze nekünk ez csak azt jelenti, hogy valahogy újra be kell illesztenünk a napirendünkbe a tanulást. Szofi ezt továbbra sem engedi. Sőt! A helyzet csak romlott azóta. Szinte aludni sem tudunk tőle.
Az első napra mi is bementünk. Megvolt az évnyitó ünnep, amit Sophia szerencsére átaludt. Felmentünk az osztályterembe, és ott kezdte. Bármit tettem, nem hagyta abba a sírást. Zétény is próbálkozott, ám sikertelenül.
A "filmünk" le lett forgatva nyári szünetben, azonban persze, hogy valami rendszerhiba vagy valami hasonló miatt nem tudják bemutatni őket.
Nem tudom, hogy a többi osztály mégis mit csinált, de mi rengeteget foglalkoztunk vele. Bár leginkább a "vágó fiúk". Mindezek ellenére nem értünk el helyezést.
1. a 11. B lett (volt 10.b)
2. a volt 12. A osztály
3. pedig a 7. B osztály (volt 6.b)
Mindezek ellenére tök jó volt az egész, jobban összehozta az osztályt.
Kivéve persze ami Csepkét illeti, vele még mindig ugyanolyan érzelmeim vannak.
Zétényt már nagyjából hagyja, csak ritkán próbálkozik. Bár nem találkoznak, de eddig Instagramon próbálkozott, már nem teszi.
Ma sem szólt hozzá, csak Szofit figyelte lenéző tekintettel.

A rövid időnek, melyet ott töltöttünk hamar vége lett (Szofi végül magától megnyugodott), a többieknek viszont még maradniuk kellett, mi azonban haza mentünk.

Nem telt el egy óra, amikor épp a kanapén ültem és telefonomon olvastam mindent a Szofival egyidős (3 hónapos, bár csak 4 nap múlva lesz) babákról, és Zétényt hallottam meg.
- Majd jövök. - mondta.
- Hova mész? - kérdeztem, mert nem tudtam semmiről sem, de választ nem kaptam, csak egy ajtó csukódást.

- Szerinted? - néztem az alvó Szofira.
- Te sem tudod ugye? Én sem. - mondtam.

Zétény 2 óra körül ért haza, ami azt jelenti, hogy közel 3 órát volt távol.
- Sziasztok! - köszönt, amint belépett az ajtón.
- Szia. Merre voltál? - kérdeztem egy rövid csók után.
- Csak volt egy kis dolgom. - mondta, de még mindig nem tudtam semmit.
- Szofi? - kérdezte.
- Éppen azt tanulja, hogy hogyan kell egyes dolgokat, mint például a cumiját elhagynia, és hisztizni amíg oda nem adom neki.
- Igazi hercegnő. - nevetett, majd Szofihoz haladt.

- Szia csajszi! - köszönt neki, majd kivette őt a kiságyból.
Szofi mintha átölelné őt, és fejét a vállára tette. Nagyon aranyosak voltak ketten.
- Megpróbáljuk amit már próbálgattál? - kérdezte tőle. - Gyere. - majd letette Szofit a földre, mire ő megpróbált átfordulni hasáról a hátára. És sikerült! Életében először megfordult.

Szeptember 6.
Egyre rosszabb gondolataim vannak, ugyanis Zétény gyakran nincsen itthon. Bízom benne, de elmondhatná hogy miért megy el minden nap.
Állítólag a 3 hónaposak közül van, aki már átalussza az éjszakát. Nos, Szofi nem ilyen. Ő egy igazi lázadó, nem lesz az, amit mi szeretnénk, ha ő úgy akarja akkor éjjel igenis 3-4 alkalommal fogunk felkelni. Ugyanakkor nagyon ügyesen próbál fordulni, sokszor sikerül is, de sokszor nem.
Ma reggel miután a szokásos reggeli rutinomon túl voltam, reggelizés és reggeliztetés közben még 2 mondatot is elolvastam (teljesítmény) úgy döntöttem hogy a mai napot arra fogom használni, hogy rendet tegyek, elpakoljak. Már amennyiben ezt Antai-Kelemen Sophia is megengedné. De nem engedi, folyton vele kell lennem, mert neki ez így tetszik. Amennyiben 2 méterrel arrébb megyek, kitör a sírás. Szóval valamennyire próbáltam pakolni, kisbb-nagyobb sikerekkel.
Zétény pedig... nos ő ma is 8 óra után közölte, hogy ő ma délelőtt sem lesz itthon. Köszi.

Délben (Na igen, mi átírtuk a napi rendet. Délután 2-3 körül ebéd...) nekiálltam főzni. Ha valaki azt gondolja, hogy ez könnyen ment, annak igaza van! Sophia előtte fáradt el, e -nek következtében el is aludt, szóval nekem volt időm, gyümölcslevest főztem.
Később Zétény is hazaért, de még mindig érzem hogy valamit nem mond el.
- Zétény. - szóltam.
- Hm?
- Mi az? Baj van?
- Nem, miért lenne?
- Csak mert nem vagy itthon és nem mondod el, miért.
- Tényleg nincsen semmi.
- Ismerlek. Egy idő után úgyis meg fogom tudni.

Nem a legjobb rész, de nem volt jobb ötletem.