SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2032. szeptember 19.

Vencel szemszöge
Reggel még nyugodtan aludtam, amikor csengetést hallottam. Reggel volt még. Nagyon reggel.
- Jó reggelt! Engedélyünk van körbenézni a házon kívül és belül. Zsófia elhelyezése a célunk.
- Rendben, jöjjenek. A gyerekek és apjuk még alszanak.
Ezt a beszélgetést hallottam lentről. A rendőrök azok. Hogy ugyanazok-e mint tegnap, vagy hogy egyáltalán többen vannak-e, nem tudom. Gondolkodásom közben ajtó nyitódást hallottam. Ez a saját szobám ajtaja volt, szóval alvást tettettem.
- Miért egy ágyban alszanak? - kérdezte a rendőr.
- Zsófi tegnap csak itt volt hajlandó elaludni. - mondta anya, a rendőr pedig nem válaszolt.
Miután végre kimentek, újra gondolkodni kezdtem. Miközben itt voltak, még azt sem mertem. Vajon Zsófi itt maradhat? De hát a házunk tökéletes állapotban van. Jó, lehet a húgomnál kicsit kupi van, meg lehet nálunk is, de azt megtudjuk oldani, és ahol gyerek van, ott kupi is van. Szóval a ház az jó. Mit is mondott még tegnap az a rendőr? Ja, hogy a család. Hát azt alvás közben nem gondolom hogy megtudja. Ú, remélem azért mert tegnap egy kicsit nem úgy beszéltem a rendőrrel, mint kellett volna, azért az nem lesz baj. Nekem ennyit mondott, de gondolom az anyagi bevétel is fontos, hogy egy gyerek elhelyezhető-e itt. Ezzel tuti nem lesz baj, apa ugyanis sokkal többet keres, mint az átlag. Mi számíthat még bele? Anyuék kora? Azzal nem hiszem hogy lesz baj. Hiszen mi is itt vagyunk, Zsófival egy idősek vagyunk, tehát ennek így jónak kéne lennie. Vajon más számíthat?
Gondolkodásom anya zavarta meg, aki a még alvó Zsófihoz beszélt.
- Zsófi! Kelj fel! Maradhatsz! - mondta anya.
- Komolyan? - kérdeztem.
- Igen. Mióta vagy ébren?
- Amikor a rendőr érkezett, azóta. - mondtam.
- Mi történt? - kérdezte Zsófi, aki felkelt hangunkra.
- MARADHATSZ! - mondtuk anyával egyszerre.
- Jó! - mondta Zsófi. Hangján éreztem, örül neki, de nem boldog. Nem kérdeztem meg, miért. Tudtam. Én sem lennék boldog a történtek után.
- Öltözzetek fel! Elmegyünk Zsófi holmijaiért, ami fontos, majd bevásárolunk. Azonban hogy ez nektek is jó legyen, nektek is vásárolunk! Cortezt felkeltem, ti megtennétek hogy felkeltitek Napsit és Zétényt?
- Igen. - mondtam.
- Menj, öltözz előbb te! Addig én felkeltem Napsit. - mondta Zsófi.
- Jó, legyen.
Miután végeztem, Zsófi is felöltözött én pedig felkeltettem Zétényt. Nem annyira örült ennek, de hát így járt.
Miután mindenki készen lett, először Zsófiék felé vettük az irányt, aki először tankönyveit és füzeteit tette a kocsi csomagtartójába, majd ruháit, legfontosabb dolgait. Miután itt készen lettünk, tovább mentünk. Vettünk néhány bútort és ruhákat. Utóbbit nekünk is. A bútorokat majd ki fogják szállítani. Itthon minden normálisan telt, és próbáltuk Zsófit jobb kedvre deríteni. Volt hogy vicceket meséltünk neki, amelyeken néha mosolygott; volt hogy Napsi mutatott neki RG-t, de csak könnyűket a keze miatt. Vacsorára Pizzát rendeltünk.

Bocsi hogy ez egy rövidebb rész lett.