Vencel szemszöge "Reggel" szokás szerint későn keltem, de ehhez hozzátartozik hogy későn is aludtam el. Először a fürdőszobába mentem és ott fogat, arcot mostam, a hajamat beallítottam majd átöltöztem. Ma is csak egy trikót és alsónadrágot vettem fel, itthon abban szoktam lenni, és nem is terveztem sehova menni. Persze ez a tervem úgy 20 percen belül meg is változott.
A szobában feküdtem és telefonoztam, amikor kopogtak. - Gyere. - mondtam, az ajtón anyu lépett be. - Gyere le a nappaliba. - Minek? - kérdeztem rögtön. - Csak gyere. De előtte öltözz fel. - Ok. - mondtam, majd anyu kiment a szobából. Minek kell felöltöznöm? Itthon mindig így vagyok előttük is. Mindegy, biztos valaki itt van. Felvettem egy nadrágot és egy pólót is, majd Napsival együtt haladtam a lépcsőn lefelé. - Te tudsz valamit? - kérdezte suttogva Napsi. - Nem. Te? - Én sem. Pár másodperc múlva láttuk meg, hogy itt van Rebeka, Áron, Ricsi és Virág is. - Sziasztok! - köszöntem én és Napsi is, Válaszul pedig a Sziasztok/szia különböző formáit kaptuk. Miután mi is leültünk (bár nekünk már csak a földön maradt hely), elkezdődött a beszélgetés, mely először nem igazán fontos témákról szólt, aztán apu árulta el a lényeget. - Ami miatt pedig mindenki itt van, az a lényeg. Arról lenne szó, hogy van egy szombati és vasárnapi programunk. Elmennénk egyet kempingezni, így együtt. - mondta. - Jó. - mondtam. - Nekem is ok. - mondta Rebi. Persze Áron és Napsi is örült a hírnek.
Miután Rebiék távoztak, mi még beszélgettünk, majd elindultunk Zétényékhez.
Hamar odaértünk, és csengettünk.
Zétény szemszöge Éppen Szofival játszottam, mikor csengettek. - Ki lehet az? - kérdeztem Zsófit, aki ekkor szedte ki a ruhákat a szárítógépből. - Nem tudom. Megyek, megnézem. - Jó. - mondtam.
Még egy perc sem telt el, amikor megláttam hogy apuék jöttek. - Sziasztok! - köszöntem. - Sziasztok. - mondták ők is. Ekkor beszélgettünk kicsit úgy mindenről, majd Vencel úgy gondolta, átveszi tőlem Szofit, én pedig (most minden szivatás nélkül) átadtam neki.
A következő kép bárki számára elérhető Vencel Instagram oldalán.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
The world's best niece #Sophia #Niece
A_K_Á_Cortez, A_K_Zétény és további 894 ember kedveli.
A_K_Zétény: Egyetértek a leírással. Bár nekem a lányom. A_K_Vencel: 🙂
Csak_a_Csepke: Hogy mennyire hasonlít rád! A_K_Vencel: Ne kezdd már itt is. Ezzel nem fogsz elérni semmit. Csak_a_Csepke: Dehogyis nem!
Zoe20203: Hogy mekkora haja van!
Pósa_Rebi_Rebeka: De édesen alszik! A_K_Vencel: Az én kezemben aludt el. Pósa_Rebi_Rebeka: 🙂
Zsofiaaa_Hun: 💜 A_K_Vencel: 💙 Csak_a_Csepke: @A_K_Zétény, nem zavar hogy a csajod az ikertestvérednek szíveket küld? A_K_Zétény: Nem Csak_a_Csepke: Ennyire szereted. A_K_Zétény: Istenem... K_L_Z_19: Szólítottál? A_K_Zétény: Te mindenhol ott vagy? K_L_Z_19: Isten mindenhol ott van. A_K_Zétény: Hülye K_L_Z_19: vagy te. 😁
Később megtudtuk, hogy nem csak úgy jöttek, hanem hogy elmondják hogy szombat-vasárnap nem lesznek otthon, mert mennek kempingezni. Mi is mennénk, de nem tudunk mert nekünk a legfontosabb Szofi!
Szombat Vencel szemszöge Reggel elég hamar keltem ahhoz képest, hogy nyár és szombat van. Már 7-kor készen álltam az indulásra, de majd csak fél kilenckor indulunk.
8:24 Az autóban ülünk, és mindjárt indulunk. Az egyik autóval mi, a másikkal Rebiék utaznak. Logikus. Az út alig vett igénybe 1,5 órát, hiába keltünk át a határon is. A hely nagyon szép volt, rajtunk kívül senki nem tartózkodott itt. A sátrak felállítása után volt egy kis időnk "csak úgy" lenni. Ezt az időt felesz vagy mersszel töltöttük. Itt nem igazán voltak nagy merések vagy kérdések. Este sütöttünk mályvacukrot és mindent, amit lehetett. Azonban itt nem ért véget minden. Itt kezdődött minden. Már majdnem aludtam, amikor valaki "kopogott" a sátramon. A cipzárat lehúztam, és Rebivel találtam szemben magam. - Bejöhetek? - kérdezte. Kérdése kissé hirtelen jött, de igennel feleltem. - Persze, de miért? - Elmesélem. - mondta. A sátorba leültünk, majd Rebi mesélni kezdett. - Az egész ott kezdődött hogy szomjas voltam és nem volt a sátramban víz, de mivel tudtam hogy kint van, kimentem és ittam. Mikor pedig mentem vissza, sikerült elesnem, a sátram pedig összedőlt. Mivel anyuékhoz nem szeretnék bemenni, plusz az csak két személyes, az öcsém pedig horkol, ezért te maradtál. - Értem. És most mit csináljunk? - Nem tudom, még nem vagyok fáradt. - Már én sem. - Aludtál volna? - Nem. - hazudtam. - Rosszul hazudsz. Bocsi hogy felkeltettelek. - Nem keltettél. -De igen. - Nem. - Jó, mindegy.
Ezek után elkezdtünk beszélgetni, miközben egymás mellett ültünk. Egyszercsak azt éreztem, hogy Rebi rádőlt a vállamra, mely tudatában Akaratlanul is elmosolyodtam.
Később én is elaludtam.
Vasárnap reggel, Rebeka szemszöge Reggel mikor felkeltem Vencel még aludt. Na de hogy én hogyan keltem fel, az az érdekes! Illetve hogy hogyan viszonyultam Vencelhez, ugyanis mikor felkeltem, őt öleltem át. Teljesen tudatomon kívül tettem ezt. De az igazság az, hogy tetszik Vencel, de ő biztosan csak barátként tekint rám. Esélyem sincs nála. Mivel még aludt, úgy gondoltam hogy ráteszem a kezemet az ő kezére. Miután ez megtörtént, nem sokkal később nyitotta ki szemét, azonban én gyorsan becsuktam a sajátomat, nehogy lebukjak. Kíváncsi voltam, mit tesz. Tettével nagyon meglepett engem. Kezét megfordította, ujjait pedig az enyémre kulcsolta. - Jó reggelt. - suttogta, de nem válaszoltam. - Tudom hogy ébren vagy. Én már régebb óta ébren vagyok, mint gondolnád. - nem reagáltam. - Jó, akkor lenyűgözlek, tudom hogy átöleltél, tudom hogy direkt tetted a kezed az enyémre. Mindent tudok. - mondta, mire kinyitottam a szememet. - Mióta vagy ébren? - ennyi jött ki a számon. - Úgy 1 órája. - Figyelj, akor mi most... - mondtam, de megakadtam. - Együtt. - fejezte be a mondatot. Válaszul mosolyogtam. Kis idő múlva megszólaltam. - Kijelenthetem, hogy egy volt fuckboyal vagyok együtt. - nevettem. Láttam ahogy Vencel elpirul. - Jól áll a piros. - nevettem tovább. - Az a múlt. - mondta. - Tudom.
Délután indultunk haza, de rajtunk kívül még senki nem tud rólunk úgy, mint egy pár.
