SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2036. november 24. és december 19.

És ekkor megfordultam.

Az ajtóban Vencel állt.
- Mizu baby? - kérdezte.
- Engem te ne bébizz!
- Naaa! - jött közelebb.
- Hagyjál már! - mondtam.
- Most nincs itthon senki, csak én és te.
- Hagyjál már!
- Mert ha nem, mi lesz baby?
- Ne bébizz engem!
- Nincs itt most a kis hős lovagod, hogy megmentsen tőlem.
- Ne, kérlek hagyjál békén.
- Baby, ez nem ilyen könnyű. - ekkor már nagyon közel voltunk egymáshoz ezért hátrálni kezdtem.
- Semmit nem ér, ha hátrálsz. -ekkor falnak ütköztem.
- Én mondtam. - mondta, majd egy mozdulattal lerántotta rólam a pólót.
- NE, HAGYJÁL BÉKÉN! - mondtam ezt már kiabálva.
- Hm, itt van valaki? - rajzolt kis köröket a hasamra. - Kár hogy nem az enyém. De majd egyszer hátha. - mondta, én pedig tehetetlenül álltam, mert nem tudtam mozdulni a faltól.
Egy pillanatban elkiáltottam magam.
- SEGÍTSÉG! - mondtam.
- Itt nem fog hallani senki, baby. Nincs itthon senki, csak te és én. Te és én. Jól hangzik nem?
- Nem. Rohadtul nem, és engedj már el!
- Tetszik hogy ilyen vagy baby, de tudom hogy belül te is akarsz engem. - majd felemelt és az ágyra tett. Túl erős volt hozzám képest. Nem tudtam tenni semmit. Kapálóztam, de hiába. Próbáltam őt ütni, de hiába.
- Segítség! - kiáltottam újra. Ekkor már csak fehérnemű volt rajtam. És belépett az ajtón Zétény.
- Rohadj meg! Hogy tehetted ezt? - kérdezte, miután bevert egyet testvérének. - Most pedig húzzál ki a szobából. Hogy képzelted te ezt? Amíg én nem vagyok itthon, te megerőszakolod Zsófit? Még mit nem? - mondta idegesen, miközben testvére távozott a szobából.
- Jól vagy? - nézett rám.
- Ne... nem... tudom. - mondtam szaggatottan.
- Ne félj, már itt vagyok! - ölelt át. - A kis csajszi hogy van? Ugye megvan?
- Remélem jól.
- Elmegyünk még ma egy vizsgálatra. Ne ellenkezz, felesleges. Úgy is el megyünk egy vizsgálatra. Ja és amúgy lent vár egy kis meglepi. Hátha az valamennyire boldogabbá tesz. De előbb öltözz fel, meg amit akarsz. Anyuék még nincsenek itthon.
- De akkor te hogy jöttél haza? - érdeklődtem.
- Apu hazadobott, mert már nem lehetett visszatartani. - mondta, mire én kérdően néztem rá.
- Majd megérted. - mondta.
- Ne haragudj rám.
- Nem haragszom. Az én hibám hogy hagytam hogy Vencel itthon maradjon veled.

Miután felöltöztem, vagyis visszaöltöztem lementem a nappaliba ahol két textil táskát láttam.
- Nézd meg mi van bennük. - mosolygott rám.
Amikor megláttam mi van bennük, elsírtam magam. Kis babaruhák (természetesen volt köztük rózsaszín és egy "My little girl" feliratos is. Zétény nagyon bízik abban, hogy lánya lesz), egy kis pléd, vékony sapka és egy cumisüveg volt bennük.
- Tetszik? - kérdezte.
- Nagyon.
Miután kisírtam magam (persze az örömtől sírtam) ajtó csukódást hallottam.
- Sziasztok! - hangzott a mondat.
- Sziasztok! - Mondtuk Zéténnyel.
- Apu, elvinnél minket a kórházba? - kérdezte Zétény szinte rögtön.
- Miért, valami baj van? - kérdezte Cortez és Reni is aggódva figyelt.
- Mondhatni. - mondta Zétény.
- Mi a baj Zsófi? Valami baj van a kicsivel? - kérdezte tőlem Reni.
- Nem tudom. - mondtam.
- Rendben, elviszlek titeket. Gyertek. - mondta Cortez majd elindultunk.

- Egyébként mi történt?
- Az úgy volt, hogy - mondtam volna, de elsírtam magam.
- Vencel majdnem hogy mondjam szépen, szóval igen, azt Zsófit.
- Ez most komoly? - nézett hátra Cortez.
- Igen. - mondtam.
- Na ha hazaérünk Vencel kap egy agymosást. Mégis hogy gondolta ezt?

Negyed óra múlva meg is érkeztünk. A kórházban még várnunk kellett, majd bemehettünk. Zétény bejött velem, Cortez kint maradt a váróban.
Szerencsére megnyugodhattunk, a kis manóval nincsen semmi baj, de vigyáznom kell rá nagyon ha nem szeretnénk elveszíteni őt. És bizony nem szeretnénk.
Itthon Renit is megnyugtattuk mindenről. Mindeközben Vencel átesett egy agymosáson. Mi is hallhattuk a nagy részét.
Vacsorakor a fiúk nem szóltak egymáshoz, ahogy a nap többi részében sem.

Este Zéténnyel aludtam. Ez már sokszor így van, ritka alkalom az, amikor nem. Éppen beszélgettünk, amikor láttunk egy kis fényt beszűrődni az folyosóról. Kinyitották az ajtót.
- Zsófi, beszélhetünk? - kérdezte Vencel.
- NEM! - válaszolt helyettem Zétény.
- Jó tudni hogy te is Zsófi vagy.
- Nem. - mondtam én is.
- De
- Nincs de! Most pedig inkább menj innen. Akkor kellett volna gondolkodni amikor majdnem megtetted. Erre nincs magyarázat. Nem kéne mindig a vágyaid után menni. - mondta Zéti.
- Jó. Zsófi, Bocsi. - mondta, majd becsukta az ajtót.

- Nem tudom hogy gondolta ezt. Hogy majd ilyen könnyen meg is bocsájtasz neki.
- Ne törődj vele. - mondtam.
- Jó, de ezt akkor sem fogom neki megbocsátani. Mi lett volna, ha ez miatt a lányom már nem lenne?
- Zétény! Elhiszed nekem, hogy nem biztos hogy lány?
- Nem. Én tudom hogy lányom lesz.
- Nem biztos.
- Fogadunk? - kérdezte.
- Antai-Kelemen Zétény! Hány éves vagy?
- 17, de néha tekints 10-nek.
- Valahogy úgy. Azért remélem sikerülni fog egy picit megkomolyodnod.
- Ne bízz benne. - nevetett.
- Valahogy éreztem.

December 19.
Az első ultrahang!
Péntek van. Egy tökéletesen hideg péntek. Már a 11. hétben vagyunk. Hihetetlen hogy hamarosan már a második trimeszterben leszünk. És már kevesebb az esélye hogy elvesztjük a kis manót. A fiúk azóta nem beszéltek, ha mégis az alig pár szó volt. És ma reggel megtörtént az első, kívülről valószínűleg elég ijesztő eset. A reggeli hányást már nem is mondom, azt már megszoktam. Azonban ma Napsi éppen valami Tv műsort nézett, amikor megjelent egy macska kajás reklám, és elsírtam magam. Igen, egy macska kajás reklám miatt. Na de ez is a velejárója.

Az ultrahang 9 órakor kezdődik, de mi már 10 perccel hamarabb a váróban voltunk. Az idő pedig egyre lassabban telt. Amikor pedig 9 óra lett, végre bemehettünk.
Ezen az ultrahangon megtudhattuk hogy a kis manó tökéletesen fejlődik valamint meg is nézhettük őt. Természetesen Zéténynek itt is mondania kellett, hogy ő tudja hogy lánya lesz, pedig még mindig nem állapítható meg, majd csak úgy 1 hónap múlva. Ja és még valami! Sikerült elkapnunk egy apró kis mozgását, amit én még persze nem érzek, de van.

Itthon egyébként minden ugyanúgy telt mint eddig. Persze a család többi tagja is örül hogy egészséges a kis manó.

A következő ultrahang 2 hét múlva lesz. Ott már a szívverését is meghallgathatjuk.

Bocsánat hogy ez a rész rövidebb lett, de nem tudtam mást. Ja és ne öljetek meg senkit a rész elejéért! Leginkább engem ne, köszi!

Ja és írhattok baba neveket! Fiút is és lányt is! De egy dolgot szeretnék kérni, ami az hogy angol vagy angolos név legyen, ha írsz. Köszikeeee!

Kérdés: Szerinted milyen nemű lesz a kis manó?