Cortez szemszöge: Ma reggel beentem Renihez és a kicsikhez ahol egy órát tölthettem. Nem a legtöbb, de ez is jobb a semminél. Legközelebb akkor láthatom őket amikor jönnek haza.
Június 10. Cortez szemszöge: Ma hoztam haza Renit és a kicsiket. Valahogy ez alatt a pár nap alatt nagyon dokat nőttek. Külsőre inkább rám hasonlítanak, de a szemük az Reniére hasonlít inkább. Az elmúlt estéken mindig azon gondolkodtam hogy ez a 2 fiú majd pár év múlva mit fognak csinálni. Óvodában, általános iskolában, gimiben és majd később is. Abba is hihetetlen bele gondolni, hogy Reni és mi gimnázium óta együtt vagyunk és már gyerekünk is született. Pontosabban 2 is. Valahogy van egy olyan érzésem is hogy én több dolgot fogok nekik megengedni mint Reni. Ő jobban fogja őket félteni főleg még kiskorukban. Na de most térjünk vissza a jelenbe. Itt van az ő kis szobájuk, bár az elején még nem ott fognak aludni, hanem velünk, csak kiságyban:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szerintem sokkal könnyebb lett volna ha egyenlőre csak egy gyerekünk lett volna, de ez most így adódott, így kell elfogadni. Miért is mondom ezt? Már ma volt olyan, hogy szinte egyszerre kezdtek el sírni, stb. Nehéz lesz velük az élet.
Bocsi hogy csak most tudtam hozni a részt. Próbálok feltenni a szünet többi részében naponta akár több részt is.
