SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2033. január 5.; január 6. és január 7.

Zsófi szemszöge
De miért? - ez a nap kérdése, de hogy mindenki megértse, elmesélem az elejéről.
Ma már sikerült időben felkelnünk, nem úgy mint tegnap. Minden a lehető legnormálisabban telt, egészen 4. óra végéig. Rosszkor voltam rossz helyen. Bár... nézőpont kérdése hogy jó vagy rossz helyen. Az iskolánk egészen nagy, sok folyosó van. Éppen mentem az egyik teremhez, bár már nem igazán tudom hogy miért, nem ez maradt meg bennem. Hanem egy sokkal rosszabb dolog. Fordultam be a terem felé, de ekkor megláttam Vencelt (nem hiába nem becécem) és Mirát miközben... Csókolóznak. Se szó, se beszéd, vissza is fordultam az udvar felé. Ott próbáltam volna egyedül lenni, de ez egyenest lehetetlennek tűnt számomra, hiszen elég nagy suliról van szó. Zoé szinte rögtön odajött hozzám:
- Mi a baj? - kérdezte.
- Hosszú. - feleltem.
- Engem akkor is érdekel. - mondta.
- Jó. Éppen a folyosón mentem, amikor megláttam Vencelt és Mirát... miközben... csókolóztak. - mondtam ki a sírásomat visszatartva.
- Sajnálom. - mondta miközben átölelt.
- És nekem vele kell egy házba lennem. - mondtam.
- Ha gondolod gyere át ma hozzánk.
- Jó. - mosolyogtam rá.

[...]

Itt vagyok Zoééknál, amikor telefonom rezegni kezd. Üzenetem érkezett Zéténytől.

Szia! Hol vagy?

Szia! Zoénál.

Oké. Mikor jössz?

Ma nem megyek
haza.

Miért?

Hagyjuk.

Nem, nem hagyjuk.

De.

Oké, akkor majd
holnap elmondod.
Jó éjt nektek!
Mond meg Zoénak
hogy szeretem!

Okés.

- Látod, most sem Vencel írt, hanem Zétény. - akadtam ki.
- Sajnálom. Tényleg. - mondta.
- Bocsi, hogy ilyen vagyok, de - mondtam, de Zoé félbeszakított.
- Ne! Ne kérj bocsánatot, mert megértem. Én is így reagálnék. Csak én nem tudnék hozzátok átmenni. De erről inkább ne beszéljünk, inkább nézzünk meg egy filmet, aztán fürödjünk meg bla bla bla, aztán beszélgessünk, majd aludjunk. - mondta a tervét, amire én csak annyit mondtam hogy oké.
Este végül 10 és fél 11 között aludtunk el.

Venci szemszöge
Francba ezzel a nappal! Nem késtünk, de inkább nem is mentem volna arra a barna maci (csak hogy a szép beszédnél maradjunk) helyre. De mentem. 4. óráig normálisan ment minden, aztán 4. óra után Mira elhívott, hogy menjek oda az egyik tanárhoz, mert valamit segíteni kell neki. Persze én bedőltem ennek a trükknek, és mentem. Azonban az egyik pillanatban Mira odajött hozzám és megcsókolt. Persze én nem csókoltam vissza, és ellöktem magamtól (A mondatokat amik ez után elhagyták a számat, azt inkább kihagynám, maradjunk annyiban hogy sok csúnya szó egymás után) Reméltem hogy senki nem látta, de sajnos a legrosszabb volt ennek a szemtanúja. Zsófi. Próbáltam felé még aznap közeledni, ám sikertelenül. Délután nem is jött haza. Zétény írt neki üzenetet, én ugyanis nem mertem. Féltem a reakciójától. Mint kiderült a ma éjjel Zoééknál tölti, nem is akar hazajönni. Este elég hamar elaludtam, sokkal korábban mint szoktam.

2033. 01.06.
Zsófi szemszöge
Ma reggel Zoééknál ébredtem, ami furcsa volt. Ma már ha minden igaz otthon leszek. Zoé adott nekem pólót és nadrágot, és mert nekünk ugyanaz a ruha méretünk, így nem volt kicsi sem, nagy sem. Mivel tudom hogy Zétényék mikor indulnak, így úgy terveztem, hogy először elmegyek a pékségbe, mint mindig, aztán gyorsan hazamegyek a felszerelésemért, onnan pedig az iskolába megyek. Így is lett, ám mikor bementem és mondtam Reninek hogy a cuccomért jöttem, mondta hogy a fiúk elvitték, és hogy este vagy délután majd beszélünk ketten. Így aztán a felszerelés nélkül mentem (a táskát sem vittem, csak a tornazsákom, és mivel az három részes, abból az egyik cipzáros, oda tettem a kajákat) az iskolába.