SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2037. június 15. és június 19.

Zétény szemszöge
Ma van az utolsó vizsgánk dátuma, amitől nagyon félek. Na nem azért, mert semmit nem tudok, hanem mert ott lesz Szofi is. És szinte biztos vagyok benne, hogy hisztizni fog.
Rájöttem, hogy nekünk semmi szükségünk egy ideig ébresztőórára, Szofi felkelt minket. Ma is fél hatkor keltünk.
Amíg Zsófi Szofival volt, én összedobtam 2 db szendvicset reggeliként, amit aztán kapkodva fogyasztottunk el.

Abban az időpontban indultunk el, mint Vencel és Napsi, így velük együtt szálltunk fel a buszra. A szokásosnál kevesebben utaztak rajta. Ez az első utazásunk Szofival. Nagyon furcsa volt, hogy én a hátsó ajtónál vártam, amíg ki nem nyitják azt.

Egy kis buszozás után már csak pár perc séta választott el minket a gimitől. És persze, hogy Szofi az egész utat végig aludta, és mielőtt bementünk volna, az előtt kezdett el sírni. Mivel indulás előtt a pelus csere és az evés is megvolt, így nem tudtam mi baja lehetett. Zsófi szerint a hasa fájt. Kivette őt a babakocsiból, de nem hagyta abba a sírást. Átvettem tőle, és rövid időn belül megnyugodt (vagy megnyugodott). Mikor visszatettem volna a babakocsiba, újra sírni kezdett. Időnk már nem igazán volt, ezért bementünk az udvarra, ahol Brian, Rebi és Vencel is a fa alatt álltak. Igen, Vencel előbb bement.
- Sziasztok! - köszöntünk Zsófival.
- Sziasztok. - felelte Rebeka.
- Szia Zsófi, csá haver! Milyen a gyerekkel? - kérdezte Brian.
- Fárasztó. - mondtam.
- Az biztos. - értett egyet Zsófi.
- De aranyos. Aranyosabb mint a képeken! - mondta. - Mikor aludtál utoljára normálisan, normális időt?
- Június háromról június négyre való éjszakán. - mondtam.
- Az se ma volt! - nevetett.
- Hát nem.

Miután becsengettek, mindenki ment a saját dolgára. Mindenkinek ez az utolsó napja, ráadásul a 9. osztály nem is volt ma, mert osztálykirándulásra mentek. Valószínűleg mindenki már csak szórakozik. Azonban mi nem tartozunk bele a mindenkibe. Nekünk ugyanis ma dől el az évvégi jegyünk.
Amíg én vizsgáztam, Zsófi fogta Szofit, majd fordítva. Nem maradhatott volna el a sírás, (persze hogy mikor Zsófi vizsgázott) de sikerült megnyugtatnom őt.
A vizsgák jól sikerültek, nagyrészt négyesim, Zsófinak peidg ötösei (csak a fizika és matek lett négyes) lettek.
Itthon pedig minden hagyományosan telt.

2037. Június 19.
Zsófi szemszöge
Ma lett Szofi fél hónapos, vagyis 2 hetes.
Az elmúlt két hetet úgy foglalnám össze, hogy két hétig nem aludtam. És persze nem csak én, Zéti sem. A nappalok és éjszakák egybe folynak, mindegy hogy kint éppen süt a nap, vagy sem.
Mivel nem csak a rossz dolgokról szeretnék beszélni, ezért el kell mondanom, hogy Szofi sokszor örömet is okoz. Amikor rám mosolyog (bár még nem igazán mosolygás, de hasonló), vagy éppen megszorítja az ujjam. Imádnivaló kislány, és persze, mindenki azt mondja, az ő gyereke a legszebb, és én is ezt mondom. Az én lányom a legszebb! Sok dologban az apjára ismerek benne. Például szem szín (ez már csak ilyen Antai-Kelemen dolog. Nem ismerek olyat, akinek nem kék a szeme. Az már egyenest furcsa lenne, ha nem kék szemű lenne), a nézése, és minden! Imádom őt! Vannak olyan pillanatok, amikor azt mondom: Nem lehetne egy kis pihenőt kérni? (Persze, nem lehet.) Ilyen az, amikor bármit csinálok nem hagyja abba a sírást, amikor egyszerűen csak aludni szeretnék, amikor már majdnem alszok, de ő pont akkor kel fel, és még sorolhatnám. Mindezek ellenére nem bánom, hogy itt van velünk. Zétény is sokat segít, tegnap este például végig ő figyelt Szofira, hogy én tudjak aludni. Próbáltam, de nem ment. Már csak a tudat is, hogy figyelmen kell valakire, nem hagy aludni. Tényleg az hiányzik a leginkább.
Ma azonban nagy dolgot kezdünk el!
Ma veszünk fel egy kis részt a "filmünkből". A szövegeket már megkaptuk, szerencsére nem kell megtanulnunk (még az kéne), elég ha a felvétel közben jól elmondjuk. A legtöbb jelenet zöld háttér előtt lesz felvéve.

...

Ma az első "akadályig" vagy mihez (?) nem értünk. Amikor már valaki más is ott van, a matek feladat már megoldva, és ez az után jön. Na mindegy. Ez a délelőttünket vette el, 10 órától 12-ig csak ezekkel foglalkoztunk. A fiúk (az utómunkások) még ennél is többet, ők a délután folyamán kész lettek a felvett részek megvágásával, a maximális 20 percből 5 perc van meg, ami sok is, és kevés is. Sok, mert még sok van a történetből, és kevés, mert 2 órás felvételből lett 5 perc. Jó, csak 4 perc 54 másodperc. De egyébként nagyon jól néz ki a felvételünk.

Bocsánat, hogy ez egy rövid, és összecsapott(nak tűnő) rész lett, de ebbe 3 nap eredménye van benne, mert nem igazán volt ötletem. Nem ígérek semmit, hogy mikor lesz új rész, mert nem tudom.