SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2036. december 24. és december 28.

Zsófi szemszöge
Már mindenkinek meg van az ajándéka, csak Zéténynek nincs. Tudom hogy ő nem szokott kérni ajándékot, de azért mégiscsak!
Délelőtt segítettem Reninek az ebéd elkészítésében, közben pedig gondolkodtam, mit tudnék adni Zétinek. Amúgy egy ideje Zétény és Cortez (valamint néha Napsi) nem sűrűn vannak itthon. Most is csak fél 12-re érték haza.
Ebéd után rájöttem hogy mit tudnék adni Zétinek. Fogtam egy kartont, kivágtam egy megfelelő méretet, majd ráragasztottam néhány ultrahang képet.

Délután játszottunk különböző játékokkal, este pedig elérkezett az ajándékozás ideje.
Reméltem hogy tetszeni fog az ajándékom Zétinek.
Amikor odaadtam neki, kicsomagolta, mosolygott egyet, odajött hozzám, átölelt, és fülembe súgta: "Köszönöm neked és a kis Picúrnak is"

Aztán elérkezett, hogy Zétény adja át ajándékait. Utoljára egy kis doboz maradt. Az volt az én ajándékom.
A doboz nagyon szépen volt becsomagolva. Egy ezüst csomagolópapír, arany színű masnival.
- Remélem legalább annyira fogsz neki örülni, mint én a te ajándékodnak. - mondta Zéti.
- Az biztos. - ekkor még nem is gondoltam semmit.
Kinyitottam a dobozt, és egy kulcs volt benne.
- Gyere! - fogta meg a kezemet Zéti.
Felvettünk egy-egy vastag pulcsit, cipőt húztunk, majd elindultunk. Pár perc séta után odaértünk a házhoz.
- Menjünk be! - mondta.
- De hogy? - kérdeztem.
- Van nálad egy kulcs.
- Ne! - nem akartam elhinni.
- De. - mosolygott, én pedig az ölébe ugrottam.
- Ezt nem hiszem el! De hogy, vagy...?
- Shh. Menjünk be. - mondta.
A kulcsot a kapu zárjába helyeztem, oldalra fordítottam, majd beléptem az udvarba, Zéti utánnam.
Ugyanezt az ajtónál is megismételtük.
A ház csodás volt! Amint belépünk, egy kis előszobába érkezünk. Onnan egy folyosó vezet a nappaliba. A folyosóról 4 ajtó nyílik, plusz a nappali. A bal oldali ajtón belépve a konyhába mehetünk be, szembe vele az ebédlő található. A harmadik ajtó mögött egy lépcső vezet fel az emeletre, a negyedik egy mosdóhoz vezet. Ott 5 szoba van, de csak egyik van berendezve. A legnagyobb. Ezen kívül ott is van mosdó, kettő is.
- Tetszik? - kérdezte Zétény.
- Igen. Nagyon. - töröltem le néhány könnycseppem.
- Na, ne sírj! - kérte.
- Nem, csak boldogság, plusz hormonok és...-sírtam.
Néhány perc múlva, amikor már megnyugodtam, megkérdeztem tőle egy dolgot, ami talán egyértelmű is, de azért megkérdezem.
- Az öt szoba azt jelenti, hogy... - kérdeztem volna, de Zéti félbeszakított. Tudta, mit akarok kérdezni.
- Igen, négy gyerek.
- Jézusom. - ennyit tudtam kimondani.
Aznap már nem is mentünk haza.

2036. December 28.
Zétény szemszöge
Ma van az ultrahang, ahol először hallhatom a lányom szívét. Nagyon vártam már ezt a napot!
Csak kettőkor lesz az ultrahang, ezért ma is sokáig aludtunk.

- Mindjárt indulunk! - léptem be Zsófi szobájába.
- Tudom. - mondta szomorúan.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nem, csak rossz előérzetem van.
- Nyugi, semmi baj nem lesz a kis csajszival. - tuti lány lesz.
- Nem, nem is róla beszélek. Valami más.
- Nem lesz semmi, hidd el! - nyugtattam őt.

Fél kettő kerül el is indultunk, és még 2 óra előtt a váróban ültünk. Zsófit még mindig feszültnek láttam, de szerintem ez a vizsgálat után meg fog változni.

...

- Szeretnék meghallgatni a szívverését? - kérdezte az orvos.
- Persze! - válaszoltam.

Csupán néhány másodperc telt el, és meghallottam a hangot. A Lányunk szívét. A világ legszebb hangja. Legalábbis ebben a pillanatban. A hangja is biztosan szép lesz. Pláne, ha hasonlítani fog Zsófi hangjára.

Fél három után valamikor elindultunk haza. Nagyon jó hangulatban voltunk, amikor egyszercsak egy csattanást hallottam, onnan pedig se kép, se hang.