SZJG folytatás |BEFEJEZETT|

2036. szeptember 4.

Napsi szemszöge

Ez a nap is elérkezett! Ma kezdek a Szent Johannába ahol a bátyjáim és Zsófi tanul. Anya nagyon azt akarta hogy én is itt tanuljak, de én szívesebben mentem volna oda ahova a többiek is, egy normális gimibe, nem egy hatosztályosba. Na de mindegy, szerencsére nem lesz minden teljesen idegen, hiszen már jártam itt nem is egyszer. Az osztályból Noah és Charlotte is jönnek ide, és ők is az "A"-ba fognak tartozni, akárcsak én.
Voltak választható nyelvek, Spanyol, olasz, francia és német. Az angol kötelező. Én a spanyol tudásomat fogom tovább fejleszteni, de egy biztos, nem leszek vele jóba. Eddig sem ment, most sem fog.

A reggelem ugyanúgy kezdődött, mint mindig. Az ébresztőórám csodálatos hangjára kelhettem. Mondanom sem kell mennyire vártam már hogy újra hallhassam. Miután sikerült kiszállnom az ágyból, felöltöztem, megmostam az arcom majd a fogam, reggeliztem, na de értitek. Mindent megcsináltam amit egy átlagos ember szokott. A buszmegállóhoz hárman indultunk el. Zsófi, Zéti és én. Vencel meg majd jön valamelyik "csajától".
Mikor felszálltam a buszra rögtön észrevettem Charlotte-t és Noah-t, ezért hozzájuk siettem.
- Szia Charlotte! - köszöntem neki.
- Szia! - köszönt ő is.
- Én itt sem vagyok. - duzzogott Noah.
- Szia! - köszöntem neki is.
- Heló. - mondta flegmán.
- Jajj, ne izélj már. - erre már nem érkezett reakció.
- Vártam már ezt a napot. - mondta Charlotte.
- Én is. Csak a reggeli kelést nem.
- Na azt én sem.

Egy idő múlva megérkeztünk a suli elé. Hihetetlen hogy mostmár minden nap ide fogok járni.

8 órakor csengettek be első órára, de ma csak 4 osztályfőnöki lesz.
Elsőn mindenki bemutatkozott.

- Helló mindenkinek, Milán vagyok. Nem itt élek, de csak jót hallottam a suliról szóval ide akartam jönni, és tessék, felvettek. Már most tetszik valaki az osztályból, de azt most hagyjuk. 2022 április 4-én születtem. Van egy bátyjám, aki 2 évvel idősebb nálam.

- Hali, Kármen vagyok, 12 éves, de holnap lesz a szülinapom. Általános suliban kevés barátom volt, remélem itt máshogy lesz. Egy 9 éves húgom van, Lili a neve. A kedvenc színem a kék. A vérszerinti szüleimet nem ismerem, még kicsi voltam mikor egy autóbalesetben meghaltak. Volt egy ikertestvérem is, de a balesetben ő is meghalt. 3 éves korom óta nevelőszülőknél lakom.

- Sziasztok, Antai-Kelemen Napsugár vagyok, de hívjatok Napsinak. 2 bátyjám van, Zétény és Vencel, ők ( Bocsi a közbeszólásért, de most vettem észre, hogy elrontottam a történetet, mert Napsi 2035-ben még csak 6.-os, de én az előző részben azt írtam hogy idén kezdi a gimit, ezért most egy egyéves ugrás van, Bocsi, remélem nem fogtok ezért megölni. De így lehet hogy ma több rész is lesz, mert mostantól lesznek történések! Mégegyszer Bocsi! Most pedig olvassátok tovább a sztorit.) 11.-esek. Az osztályból két embert már ismerek. Charlotte-t és Noah-t. Én 2023 június 12-én születtem. Sokat utaztam már, a fél világot ismerem. Na jó ez azért túlzás de tényleg sok helyen voltam már. Kiskorom óta RG-zek, és imádom ezt csinálni.

- Sziasztok, Emma vagyok. Aput még sosem láttam. Anyu azt mondta el nekem róla, hogy Amerikában élt hosszú ideig, aztán Budapestre költözött a nagyszüleihez és ott járt gimibe, az ott lévő Szent Johanna Gimnáziumba. Anyut Edinának hívják. Aput elvileg Ádámnak. Magamról meg csak annyit hogy 2023 január másodikán születtem.

- Sziasztok, Leó vagyok. 2023. Február harmadikán születtem. Van egy nővérem, egy öcsém és egy húgom. Egy átlagos családban élek átlagos körülmények között. Ja és van egy lány az osztályban, aki tetszik.

Még mindenki bemutatkozott aztán kezdetét vette a második óra, ahol szabályok és hasonlók felolvasása következett.

Harmadik órában díszítettük a termet, negyedik órában pedig beszélgettünk. Kármennel nagyon jóban lettem.

Negyedik óra után indultam volna haza, de valaki megfogta a karomat.
- Szia Napsi, mesélnél magadról? - Leó volt az. Még csak ez kellett.
- Szia Leó, majd máskor.
- Jajj már Baby, én most is ráérek.
- Ok, én meg nem. 13 évesen meg inkább hagyd a csajozást, kösz, Szia. - ráztam volna le, de ő nem engedte. Mikor indultam volna haza, újra megfogta a kezemet, de ezúttal erősebben.
- Hagyjál már és engedj el mert ez fáj. - mondtam.
- Kis csajszi, tudhatnád hogy ez nem így megy.
- Hagyjad már! - jött oda Vencel.
- Mi van, mára a hugod a kiszemelt? - kérdezte tőle.
- Azért ezt ne gondold rólam. - mondta majd bevert neki egyet.
- Ha ezt folytatod, lesz még találkozód a kezemmel. - mondta, majd felém fordult.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen csak a kezem fáj. - mutattam meg neki.
- Ne aggódj, mostmár nem fog bántani. Legalábbis remélem. Ha meg igen, akkor megvédelek. Akármilyen is vagyok, te a húgom vagy és meg foglak védeni ezektől a hülyéktől. Most pedig menj haza, és kend be a kezed valamivel. Nekünk még van egy óránk, de majd megyünk. Vigyázz magadra. - mondta és megölelt.