𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 6

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Az esti futásomhoz készülve húztam fel magamra egy világoskék leggingset és egy fekete Puma felsőt. A fülesemet csatlakoztatva a telefonomhoz léptem ki az ajtón. A szobakulcsot szerencsére itt leadhatom a recepción. A lépcsőn lefutva rengeteg emberrel találtam szembe magammal, mire egy kicsit hátra tántorodtam. Egy mély levegővétel után leadtam a kulcsom, majd neki kezdtem. A zene megint csak üvöltött a fülemben, de a gondolataim akkor sem hagytak nyugodni.

Gabe nem tudni mikor fog visszajön. Már nem csak fél évről van szó. Lehet, hogy hamarabb haza jön, de lehet, hogy csak egy év múlva. Jackson teljesen szét van esve és a felettese, Rickson ezredes, akivel múltkor is beszélgettem ma haza küldte. Azt mondta, hogy így nem teljesíthet szolgálatot, mert veszélyes. Egész nap otthon volt és megpróbálta magát lefoglalni azzal, hogy macskákat keresett az árvaházas nőnek. Bármennyire is próbált jókedvűnek tűnni tudtuk, hogy ez megint egy nehéz időszak lesz.

Egyszer már volt ilyen és akkor Gabe elég komoly sérülésekkel jött haza. Hetekig járt rehabilitációra. Jacksonnak hatalmas lélekjelenlétre volt szüksége, hogy azt mutassa Gabe előtt, hogy minden rendben an, de amikor kettesben voltunk nem egyszer tört el nála a mécses. Bármennyire is jó és kemény katona hatalmas szíve van.

A spanyol levegő itt is meleg volt, de az ausztrálhoz képest hideg. Így este felé már fáztam volna egy pólóban, ha nem futottam volna. Azonban nem én voltam az egyetlen, aki most futott, mert előttem is sokan voltak és mellettem is sokan haladtak el. Lassítva a tempón próbáltam a zenére koncentrálni, de egyfolytában visszakanyarodtak a gondolataim Jackson, Gabe és a katonaság felé. Idegesen kanyarodtam ki a futó sávból és téptem ki a fülemből a fülhallgatót. A kezeim remegtek és lihegtem. Nem tudtam eldönteni, hogy a futás vagy a gondolataim miatt. Sóhajtva túrtam hátra az előre hullott tincseim.

- Mi a fenét ártott neked az a füles Livi? - hallottam meg Daniel hangját. Már csak ő hiányzott. Semmi kedvem nem volt vele társalogni.

- Semmit. - rántottam meg a vállam lazán.

- Akkor történt valami, hogy ennyire ideges vagy? - kérdezte, mire csak megforgattam a szemem.

- Semmi, az Istenért kopj már le, nem akarok most beszélni veled. - kiáltottam idegesen, de amint becsuktam a szám megbántam.

- Ouch Livi. Összetörted a szívem. - mondta lebiggyesztett ajakkal.

- Ne haragudj Daniel csak hosszú ez a nap. Nagyon hosszú. - mondtam lehangoltan.

- Történt valami? Gabe jól van?

- Aranyos, hogy ilyen figyelmes vagy. - kerültem ki a kérdését.

- Komolyan kérdeztem Livi. - motyogta. Barna szemei csillogtak. Göndör haja kissé izzadtan tapadt a homlokára, miközben az arcomat fürkészte.

- Amikor előrehozott kihajózással ment el Gabe akkor elég komoly sérülésekkel jött haza. Utána hetekig lábadozott, de megváltozott. Sokkal több időt tölt azóta velünk és állandóan csak pörög. Ő akkor nagyon megijedt, ahogy mi is. És most megint így ment el. Jackson egyedül van otthon és sík ideg. Gabe nem jelentkezett még és nem is válaszolt semmire. Rickson ezredes azt mondta rádió csönd van náluk, tehát a külvilággal egyáltalán semmit nem beszélhetnek. - mondtam halkan leülve a fűbe. Daniel a kezemet megfogva érte el, hogy rá vezessem a tekintetem.

- Minden rendben lesz, oké? Gabe visszajön hozzátok most is. Nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy mindent megtesz ezért. - mondta biztatóan.

- Jackson nem bírná ki, ha még egyszer baja esne Gabenek. Tudom, hogy ők választották ezt és ismerem őt. Emberből vannak és vannak érzéseik nekik is. Erősek, de érzelmesek is. - mondtam a semmibe nézve.

- Ne aggódj Livi. Haza fog jönni hozzátok. Ha rádió csend van akkor meg csak felesleges ezen töprengened. Így biztonságosabb nekik, de keresni fog, ha tud. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz az első dolga. - mondta. Válaszként csak biccentettem egyet.

- Az a vicces, hogy egy hete ismerlek mégis úgy érzem, hogy 1000 éve barátok vagyunk. - mondta jókedvűen, mire akaratlanul nekem is mosoly kúszott az arcomra.

- Én is így érzem.

- Tudod ma, amikor beültem a kocsiba elfogtak a kétségek, de eszembe jutott, amit mondtál és valamivel könnyebb szívvel hajtottam ki a pályára. Hihetetlen volt újra ezt csinálni és jól ment Livi. Még mindig jól megy. - nevetett fel lehunyva a szemeit. A kezén szorítva egyet figyeltem, ahogy örül.

- Látod megmondtam, hogy menni fog Ricciardo. Nem véletlenül vagy te itt.

- Köszönöm. - vigyorgott. - Szeretnélek megkérni arra, hogy most te higgy nekem így, ahogy én tettem neked. Gabe haza fog jönni. - biztatott, mire bólintottam.

- Haza fog jönni. - mondtam megfontoltan a szavakat.

- Ez a beszéd! - nevetett vidáman, majd felpattant magával húzva.

- Szívesen üldögélnék még itt, de egyre többen néznek minket és nem akarom, hogy úgy induljon a karriered, hogy máris címlapon vagy miattam, szóval menjünk tovább. - magyarázta meg a tettét, mire csak bólintottam.

- Te az edzés miatt futsz vagy frusztrál valami? - kérdeztem.

- Is-is. Végig kellett gondolnom a mai napot és Michael ezt adta feladatnak. De már túl vagyok egy kis szimulátorozáson és kondin is.

- És még így pörögsz? - képedtem el.

- Igen. - bólogatott, miközben kikerültünk egy pár embert.

- Hiperaktív vagy, vagy mi? - ráncoltam a homlokom.

- Valami olyasmi. - vigyorgott.

- Parádés lehet veled az élet. - mondtam mosolyogva.

- Az bizony! De ezt úgyis ki fogod tapasztalni. - mondta jókedvűen.

***

- Egyezzünk meg valamiben Livi. - mondta Daniel, mikor már a szobáinkba tartottunk fel.

- Miben? - kérdeztem gyanakvóan.

- Ha már olyanok vagyunk, mint az ezeréves barátok legyünk ténylegesen is olyanok. Beszéljük meg, ha valami baj van.

- Legyünk lelkizős pajtik?

- Mondhatjuk így is. - bólintott.

- Miért lenne ez jó nekünk? - kérdeztem vonakodva.

- Lenne kivel beszélni, ha baj van.

- És mi a garancia, hogy nem dobja be valamelyikünk egyszer a türcsit, mondván, hogy van más?

- Nem tudom Livi, de éljünk a mában és sodródjunk az árral. Sokkal jobb, mint túl aggódni. túl gondolni mindent. - mosolygott.

- Istenem, egy nap alatt olyan dolgokat teszek, amiket másokkal csak hónapok után. - néztem a plafonra. - Benne vagyok Ricciardo, de magyarázd el pontosan, hogy hogy tervezed ezt.

- Rengeteget leszünk együtt az év folyamán és jó lenne, ha ismernénk egymást. Kedvenc dolgok, utált dolgok. Álmok, célok és ilyenek. Legjobb, legrosszabb emlékek. Kapcsolat a szülőkkel másokkal. Érted mire akarok kilyukadni, nem? - kérdezte reménykedve.

- Igen és benne vagyok, de teljesen őszintének kell lenned neked is akkor. - tettem fel a mutató ujjam. - És egy valami van. A szüleim nálam tabu téma. Én arról nem akarok beszélni. Vagyis még most biztos, hogy nem karok erről beszélni.

- Rendben. Van még tabu? - érdeklődött.

- Nincs a részemről. Neked?

- Elvileg nincs semmi, vagyis most nem jut eszembe. - mondta elgondolkozva. - De akkor megegyeztünk? - nyújtotta felém a kezét.

- Meg. - ráztam meg.

***